Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939 február 28-án, kedden. 35 1er Károly: A »rongyosok« mit kaptak? — Mozgás.) Igen t. Házi Boldogult XI. Pius pápánk utolsó pillanatában a fellobibanó élet utolsó erejével ezt a szót lehelte: Pace, béke! Meny­nyi vágy, mennyi sóvárgás, mennyi imádság, mennyi rimánkodás zeng és sír ebben a szó­ban, hogy béke! És mi magyarok mennyire átérezzük ennek a szónak a varázsát, a je­lentőségét,- az értékét, a csodálatos erejét! Békét, társadalmi békét, nemzeti békét aka­runk, a pax hungaricát akarjuk. Nem a meg­kövesedés nyugalma ez a béke, nem a jég­mezők rémes csendje, nem, is a temetők (halá­los békéje, nem a rezignáció szörnyű fáradt­sága és lemondása, hanem az egyensúlynak, a kiegyenlítettségnek, az összefogásnak, az összhangnak, a megértésnek és az erő bírá­sának fenséges nyugalma; az igazság, az igaz­ságosság és a szeretet igéjéből származó béke. EZÍ a most _ tárgyalt törvényjavaslat is — ha elvégzik rajta azokat a korrektúrákat — ame­lyeket mi kérünk — ezt a Ibékét lesz hivatva szolgálni. Van nekem egy emberséges szavam a meg­keresztelkedett zsidókhoz. Mi nem tagadjuk meg őket, mi nem rekesztjük ki őket a ke­resztény szeretet közösségéből, mi egyenlő ér­tékű testvéreknek tartjuk őket és megértő lé­lekkel állunk mellettük a súlyos áldozat válla­lásában. Hisszük, hogy a keresztségben nyert kegyelem erőt ad nekik arra, hogy ezt a ne­héz keresztet megroskadás nélkül tiuldják hor­dozni és mi nem - fogunk megszűnni érdekük­ben, igazságaik, érdekében továbbra is dol­gozni és (harcolni. Abban a kellemes reményiben, hogy az ál­talunk beterjesztett módosító indítványokat a kormány magáévá fogja tenni, a javasla­tot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Éljenzés és taps a középen. — A szónokokt számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Gürtler Dénes. Elnök: Gürtler Dénes képviselő urat illeti a szó. Gürtler Dénes: T. Ház! (Mozgás. — Hall­juk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfog­lalni, a képviselő úr pedig: szíveskedjék be­szédét megkezdeni. Gürtler Dénes: T. Ház! Már akkor, ami­kor lánglelkű és nemesszívű professzoromnak, megboldogult Prohászka püspök úrnak tanít­ványa voltam, felmerült az országban a zsi­dókérdés és ő akkor nekünk a következőket mondotta: »Amely nemzet jobban szereti az idegent, mint a saját faitáját, az nem szereti a saját fajtáját, az gyűlöli a saját nemzetét.« »En nem gyűlölöm a zsidót«, — mondotta a nagy püsnök — »de amikor a zsidó boldogul, nekem fáj. ha azt látom, hogy az én testvé­rem rovására boldogul. A magyar nem gyűlöl senkit, én sem gyűlölök senkit, én szeretek mindenkit, szeretem: a zsidónak a lelkét is«, — mondotta Prohászka püspök — »de ha ezen a szereteten az én népem megy tönkre és éu megyek tönkre, ez már nem szeretet, ez már öngyűlölet Magyar, ne i gyűlöld önmagadat« — mondotta •— »és ne ölj testvér, senkit se, ne öld a zsidót se, de még kevésbbé öld' meg ön­magadat!« T. Ház! Mi. akik sokat járunk a vidéken, akik várost, falvat végigjárunk és ismerjük a nép hangulatát, ismerjük a nép mentalitását, a nép gondolkodását, ezek ismerete után kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy ebben az országban a zsidóprobléma megol­dása feltétlenül * szükséges, fontos, sürgős és nélkülözjhietetlen. (Ügy van! a jobbközépen.) Aki ott volt Komáromban az Egyesült Párt kongresszusán, ahol 20—30.000 ember vett részt és ahol Kassától Pozsonyig minden város és minden falu képviselve volt, az tufdija és én is őszintén merem állítani, hogy bár egyetlen izgató hang sem hangzott el, a 30000 ember szívéből és torkából spontán felhangzott a kiáltás, hogy le velük, el innen a zsidókkal, mert tönkreteszik a keresztény Magyarorszá­got, (vitéz Kő József: Igazuk volt!) Éppen azért tartjuk sürgősnek és szüksé­gesnek a zsidókérdésnek törvénnyel való meg­oldását, mert ha ez a törvény hiányozni fog, akkor a nép elkeseredése törvény hiányában törvény nélkül fogja megoldani ezt a kérdést. (Úgy van! a jobboldalon.) Már pedig senki sincs közöttünk itt a Házban, aki el tudná fogadni azt, hogy igenis, meg legyen engedve az ablakok betörése, üzletek kirakatainak be­verése, hogy szabad legyen útját állni az em­bereknek és ártatlanul is bántalmazni őket, vagy pedig a progromot sem engedné meg és nem is engedheti meg közülünk senki. Mint­hogy ezt elítéljük, éppen azért tartjuk szük­ségesnek a zsidótörvény meghozatalát, hogy mindezt megakadályozhassuk, mert a zsidó­törvény semmi egyéb, mint a nép elkeseredé­sének levezetése és a népítélet megakadályo­(Rupert Rezső: A népnek semmi; köze hozzá! — vitéz Leel-Őssy Árpád: Dehogynem! — Elnök csenget.) Mi hamarább tudnánk meg­egyezni t. képviselőtársam, mint ahogy a nép és önök megegyeznének! (Runert Rezső: Bíz­zák rá!) Mert a nép el van keseredve. Tt Ház! Azt mindannyian tudjuk, hogy van-e zsidó-probléma, mert hiszen a zsidókér­dés ma már nem lokális kérdés, a zsidó ­probléma ma már nemzetközi, sőt világkér­dés. Ennek a kérdésnek a megoldása nehéz és sürsrős. Nehéz azért, mert állandóan azon ' vi­tatkoznak, hogy vájjon a zsidóság vallás-e vagy faj. Én kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy a zsidóság önálló vallás is ós önálló faj is. Vallási szempontból nem fogok belemé­lyedni ebbe a dologba, mert nagyon jól tud­juk azt, hogy a vallás változtatható és a zsi­dóság kitűnően érti ezt, hiszen a Jkommuniz­mus után láttuk, hogy amikor baj volt, ezer számra tértek át a keresztény vallásra és amidőn minden lecsillapodott, amidőn nyuga­lom lett és héke lett. akkor kezdtek vissza­szivárogni a zsidó vallásba. (Fábián Béla: Honnan tetszik ezt tudni? — Meizler Károly: Köztudomású!) A tényekből, (Úgy van! a jobbboldalon. •—i Fábián Béla: Olvastuk a mi­niszter úr beszédét is, nem volt igaza!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, szí­veskedjék csendben maradni. Hogy pedig a zsidóság faj. ezt a fajelmé­let definíciója igazolja... (Fábián Béla köz­beszól.) Elnök: Fábián képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot és szí­veskedjék azt is tekintetbe venni, hogy Gürtler kénviselő úr elsőízben szólal fel a Házban. (Fábián Béla: Bocsánatot kérek, er­ről megfeledkeztem!) Tessék folytatni. Gürtler Dénes: Nagyon szépen köszönöm, de engem nem fog megzavarni Rassay Ká­roly úr! (Derültség.) Tévedtem, Fábián kép­viselő úr, de egy cég Rassay képviselő úrral.

Next

/
Thumbnails
Contents