Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

428 Az országgyűlés képviselőházának 384. magatartásuk miatt szabadság-vesztést szenvedtek, továbbá azokra, akiknek szülője vap^ házastársa ebben az időben hazafias, vagy ellenforradalmi magatartása miatt életét vesztette. Ez a mentesség kiterjed az említett személyek egyeneságú leszármazóira is.« T. Ház! Természetes az is, hogy ugyanolyan méltánylást érdemlőnek tartom azok kivételét, akik annakideién a forradalmi időkben tanúbizonyságát adták magyar hazafias érzésüknek, nemzeti érzésüknek, mint azokét, akik a háborúban voltak. Ezek bizonnyal gyermekeiket is ilyen szellemben fo°-iák nevelni. Teljesen osztozom azokban a felszólalásokban, amelyek kifogásollak, hogy itt csak az 1914—1918. évi háborúról legyen szó, mert itt volt januárban az az aljas támadás Munkács ellen, amikor a vesztüket érző csehek megkísérelték Munkács ellen támadást autózni, itt volt most a Kuténföld valóban dicsőséges és gyönyörű elfoglalása, ahol honvédségünk megmutatta, hogy jó katona és különb katona, mint legtöbb szomszédunk, hiszen három nap alatt azok mellett a viszonyok mellett, amelyek ott voltak és azzal az ellenállással szemben, amely őket fogadta, sok helyütt kétméteres hóban nem volt kis dolog azt a területet elfoglalni. Ilyen lendületre, ilyen vitézségre, ilyen lelkesedésre a jövőben is szükségünk lesz és nem lesz veszély a hazára és a sokat említett magyar faira nézve. ha a jövőben is megadjuk ugyanezeket a kedvezményeket a zsidóvallású magyar katonáknak. (Rassay Károly: Képtelenség meg nem adni!) Képtelenség meg nem adni. de annyi képtelenség van ebben a törvényjavaslatban, hogy ezt is feltételezhetjük. (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Lehet ezt mint katonának elfogadni? — Az elnök csenget.) Azonkívül a különböző kivételeknek egv csomó kategóriája van még itt. amelyekről nem akarok bővebben beszélni. (Rassay Károlv: Nem hivatásos katonák, szegény kereskedőseerédek, akik nem kapnak pénzt és fizetést!) Helyesnek tartom, hogy az olimrúai bajnokokat kivegyék, helyesnek tartom, hogy bizonyos közéleti érdemekért, bizonyos kategóriákat kivegyenek. Ezt mind helyesnek tar. torn, de ugyanilyen jogon, amilyen jogon kivesszük például a titkos tanácsosokat vagy az egyetemi professzor urakat, ki kellene venni másokat is. Itt van pl. a magyar nemesek kérdése, akiknek a magyar király nemességet adott. 1848 óta el vannak ugyan törölve a nemesi privilégiumok, de az a nemesember talán még mindig igényelheti azt a jogot, hogy ne legyen másodosztályú állampolgár. Ez még nem a nemesi privilégiumok fenntartása. Vagy például, itt vannak a magyar királyi honvédség eimléklapos tisztjei. A. katonai becsületügyi szabályzat értelmében katonatisztnek nem szabad tűrnie semilyen sértést vagy a tisztikar becsületét érintő bármilyen támadást, hanem minden sértést meg kell torolnia. Katonatiszt számára ennek a törvényjavaslatnak az indokolása a legdurvább és — hogv parlamentáris kifejezést használjak — a legelfogadhatatlanabb, a Iegzsebrevághatatlanabb sértések halmazatát tartalmazza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annak a magyar királyi honvédtisztnek, akinek a tisztikardboit becsületét kötelessége megvédeni, — és helyes, hogy kötelességei — akinek minden legkisebb sértést azonnal meg kell to- l ülése 1939 március 21-én, kedden. rolnia, most nyugodtan le kell nyelnie, hogy az igazságügy miniszter úr által aláírt törvényjavaslat indokolásában kimondják rá, hogy a magyar nemzetbe nem tudott beilleszkedni, hogy ő idegen test a nemzetben s hogy erkölcsei inferiorisabbak a magyarság többi részének erkölcseinél. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Bocsánatot kérek, ha szigorúan vesszük a dolgot, akkor az összes emléklapos zsidó vallású vagy e szerint a javaslat szerint a zsidó kategóriába került honvédtiszteknek sorra provokáitatniok kellett volna az igazságügyminiszter urat és meg t» érteném, ha ezt megtették volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon! — Zaj és ellfnmondások jobbfelől. — vitéz Hertelendy Miklós: Itt parlamentáris tárgyalás van! — Elnök csenget.) A honvédségnél, igen helyesen, nagyon szigorúan megrostálták azokat, íikik tiszti emléklanot kanták. Aki tiszti emléklapot kapott, az tarthatja magát olyan úriembernek, akitől nem kívánhatják, hogy minden lepocskondi ázást, lepiszkolást zsebrevágjon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Módosító indítványomat fenntartom. Ezenkívül még nagrvon sok módosítanivalót találnék ezen a szakaszon, ezekre nézve azonban nem is adtam be indítványt, egyrészt azért, mert közben, mint novum íött a múltkori bizottsági ülésen tárgyalt előadói módosítások beillesztése, másrészt pedig azért mert teljesen tisztában vagvok azzal, hogy itt érveléssel, logikával nem lehet semmit sem megváltoztatni, mert a t. többség elhatározta, hogy a törvénvjavaslatot el fogja fosra dni, a módosítások közül pedig csak az előadói módosításokat foffadia el. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani (Bródy Ernő: Helyes!) azért, mert (Dinnyés Lajos: Hogy a Naplóban benne legyen!) a magyar parlamentben iffen nagy számban vannak olyanok, akik katonák voltunk a világháborúban és akkor nem tettünk különbséget bajtárs és bajtárs között. (Ügy van! Üqy van! halfplőh) Sajnos, nagyon sokan vannak, akik közülünk ma nincsenek jelen, akik lehetnek énmiattam egyébként antiszemiták, de akiket kötelez az a minimális bajtársiasság, az a minimális tisztességérzés és ki merem mondani: az a minden katonára kötelező úri tisztesség, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelynek bajtárs és bajtárs között meg kell lennie. Nagyon sajnálom, nagyon fájlalom, hogy olyan sokan hiányoznak volt képviselőtársaink és volt háborús bajtársaink közül. Ezért szükségesnek és fontosnak tartom, mint a világháború volt katonája, — hogy a jövőben is ugyanúgy megálljuk helyünket, — a harctereken, mint a múltban, amint lehet, hogy a közeljövőben sor is kerül — hogy leszögezzem álláspontomat, főként erre a tűzharcos bekezdésre vonatkozólag (Helyeslés balfelől.) és tiltakozzam az ellen, hogy itt egy törvényben, amelyet egyoldalú faji fanatizmus és külföldi példákon felbuzduló — másnak nem nevezhetem — politikai divat szült, kikezdjük azt a régi, tradicionális magyar szellemet, amely a katonai erények, a katonai vitézség és egyáltalában a katonaság megbecsülésében mindig vezetett bennünket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Payr Hugó!