Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
Az országgyűlés képviselőházának 384. ülése 1939 március 21-én, kedden. 425 50 százalékos rokkant, annak már roppant nagy testi -hibája van, úgyhogy kétségtelenül ő foglalkozásában igen súlyosan, sőt a legtöbbször teljes mértékben akadályozva van. Méltóztassék tehát azért, hogy ennek az elvnek és ennek a gondolatnak az egész vonalon végig érvényt tudjunk szerezni, azt is megállapítani, hogyha az a zsidó rokkant Önmagát eltartani képtelen, akkor kivétetik a zsidótörvény rendelkezései alól az, aki azt a hadirokkantat eltartja, mert ha ő magát nem tudja eltartani, a jelen pillanatban van valaki, aki őt eltartja, aki nem engedi őt az utcára kerülni, de viszont ha- ezt az egyént vagy személyt, aki azt a munkaképtelen hadirokkantat eltartja, a törvény értelmében kiemeljük jelenlegi munkahelyéből, abban az esetben tulajdonképpen nem azt sújtjuk, hanem azt a hadirokkantat, akit az illető eltart. Tiszteletteljes kérésem tehát az lenne, méltóztassék a 4. pontot olyaténképpen kiegészíteni, hogy ez vonatkozzék arra is, aki a munkaképtelen hadirokkantat eltartja. Már ^ most méltóztassanak megengedni, hogy még egy gondolatot felvethessek. Ez tényleg nem egészen új, ezt már hallottuk, ezért eleve bocsánatot kérek, azonban mégis felvetem, mert bizonyos elvi szempontok arra kényszerítenek, hogy ezt a kérdést két-három szóval én is érintsem. Tudniillik az 1. §-ban az igen t, miniszter úr igen helyesen és lojálisán méltóztatott elfogadni azt az álláspontot, hogy ha már a lemenők keresztényeknek tekintetnek, abban az esetben éppen a családi béke fenntartása kedvéért a felmenők is vétessenek ki ennek a törvénynek hatálya alól. Itt a tűzharcosoknál éppen ilyen fordított vonal áll. Itt maga a tűzharcos kivétetik a törvény hatálya alól, azonban a lemenője már nem. Tehát igénytelen nézetem szerint, ami áll alulról felfelé, ugyanaz logikailag áll felülről lefelé is. Ha tehát az apát meg a mamát kiveszem azért, mert a gyermek és az unoka keresztény, akkor, azt hiszem, a gyermeket és unokát is ki lehet venni azon a jogcímen, hogy a tűzharcos apa vagy nagyapa, aki a magyar hazáért igen becsületesen helytállóit, a törvény hatálya alól a második szakasz értelmében kikerül. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezeket az észrevételeimet mérlegelés tárgyává tenni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Szeder János jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkotöröltetik. Ki a következő szónoki Szeder János jegyző: Müller Antal! Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! A második szakasz szerintem nagyon helyes intenciókat honorál, amikor a tűzharcosokat, a hadirokkantakat, továbbá a hadiözvegyeket, hadiárvákat és hadifoglyokat más elbírálásban részesíti, honorálván ezzel vitézségüket és elszenvedett megpróbáltatásaikat. Makray Lajos, Eeibel Mihály, Petrovácz Gyula képviselőtársaim^ és csekélységem is benyújtottunk egy módosítást a hadiözvegyek és hadiárvák érdekében. Tekintettel arra, hogy a miniszter úr száz százalékig honorálta módosító javaslatunkat, a szakaszt nagy örömmel elfogadom és köszönetet mondok a miniszter úrnak. Éppen azért szólalok fel, mert én még az ellenzék részéről is szeretném hallani azt a tárgyilagosságot, hogy ott, ahol erősebb módoítások történtek, ott, ahol az ellenzéknek bizonyos módosításait a miniszter úr már a bizottságban is magáévá tette, ezt itt a plénumban is ismerjék el és ezzel tanúbizonyságot szolgáltassanak arra nézve, hogy igenis a tűzharcos, a hadigondozott, a hadirokkant zsidók, akik a haza védelmében ' szenvedtek, kivétetnek a törvény rendelkezései alól. Éppen azért örömmel fogadom el ezt a szakaszt. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónoki Szeder János jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! Mielőtt a 2. § lényegére rátérnék, engedtessék meg nekem, hogy az általános vitában elhangzott beszédemmel kapcsolatban egy kijelentést tegyek. Az általános vitában említettem azt, hogy Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter úr abban az időben, amikor még a nemzeti egység pártvezére volt, olyan beszédet mondott, amely mai álláspontját nem fedi. Miután a miniszter úr akkori beszédét előkerestem ; és azt végigolvastam, megállapítom, hogy kijelentéseim nem fedik teljesen az intenciómat és nem fedik az igazságügyminiszter úrral szemben elfoglalt álláspontomat. Miután beszédemnek ezt a részét korrigáltam, engedtessék meg nekem, hogy én is hozzászóljak a 2. §-hoz. Teljes mértékben osztozom előttem felszólalt t. képviselőtársaim aggályaiban, mindazokban az aggályokban, amelyeket itt a frontharcosokra, a hadiözvegyekre es a nadiarvákra vonatkozólag hallottam és ezeket mind magamévá teszem. Különösen meghatotta lelkemet Cseh-Szombathy László t képviselőtársamnak a frontharcosokról tartott előadása, mert magam is indítványt tettem már a bizottságban olyan tekintetben, hogy legalább azoknak a frontharcosoknak kegyelmezzenek meg, akik legalább két esztendőt töltöttek mar esr vállalatnál valamilyen szolgalatban. Valóban furcsának tartom, hogy a frontharcosokkal szemben sem némul el az a vad, hogy OK is részesei annak a szellemnek, amely szellem miatt ezt a zsidótörvényjavaslatot idehoztak. Valóban csodálom, hogy amikor a frontharcosokról van szó, még akkor sem hallgat el az a demagógia, amely azt mondja, hogy a zsidók menjenek kapálni. Azt kérdezem en, hogyan menjen kapálni az a zsidó, aki mint rofckant teljesít szolgálatot és keresi meg kenyerét maga és családja számarai Egy kézzel, egy lábbal hogyan mehetne kapáim az a zsidó ember, akit most sokan odakuldenek? (vitéz Leel-Össy Árpád: Benne yan a >>hadirokkant<<! Az már 50 százalékos, aki lellabu! — Rassay Károly: De mi van benne 1 ? Tessék elolvasni! — Zaj.) •, Elnök: Csendet kerek! Drozdy Gvőző: T. képviselőtársam, tévedni méltóztatik, mert csak a 3% keretébe oszthatók be ők is. (Zaj.) Ha a 3%-ban nem jut számukra hely, bizony még a fellabu es félkezű rokkantat is el lehet bocsátani ([felkiáltások balfelől: Ehenhalhat!) és azok is éhen pusztulhatnak ennek az országnak, ennek a nemzetnek nagy szégyenére. (Rassay
