Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

426 Az országgyűlés képviselőházának 884 Károly: Minisztériumi szolga sem leshet a törvényjavaslat szerint! Tessék elolvasni!) Viszont köszönettel ihonorálom az igen t. miniszter úrnak azt az elhatároz ásat, hogy a 2. § 5. pontjához benyújtott indítványom, amely a hadiárvák figyelembevételét ajánlotta, valahogyan mégis elfogadásra talált és ezek szintén a kivételek közé kerültek. (Rassay Károly: örök szégyene lesz a javaslatnak, bogy ez nem volt benne!) Bizony, szégyen ! — A miniszter úrnak, illetve az 'előadó úrnak javaslata folytán az én indítványom, amely arról szól, hogy a hadirokkant gyermeke vagy a hősi halott gyermeke kivételt képez, elismertetett, így most az -én felszólalásom csak a 2. § 7. pontjához fűzendő megjegyzésekre zsugorodik össze. A 2. § 7. pontjában kivételeket is kodifikál a javaslat, azonban csak a belső titkos tanácsosokat és a m. kir. titkos tanácsosokat említi kivételképpen, (Mozgás.), amivel már elismeri a szakasz azt, hogy vannak a magyar életben olyan — hogy úgy mondjam—etikai fókuszok amelyeket kivételként ki kell emelni. Ha tehát már elvileg elfogadja ezt az álláspontot az igen t. kormányzat, azt kérdezem, hogy a válogatás a kiválogatás miért nem történik igazságosabb formában, miért áll meg ennél a nagyon kevés, mondhatnám csak kéthárom embert érintő kivételnél és miért nem megy valamivel tovább? (Rakovszky Tibor: Inkább a frontharcosok, mint a kegyelmesek! — Dinnyés Lajos: A kormányfőtanácsosok is! — Zaj a baloldalon/,) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! (Dinynyés Lajos: A kormány főtanácsosokat is ki kell akkor venni!) Dinnyés képviselő urat is kérem, hogy maradjon csendben! Drozdy Győző: Véleményem szerint nem volna szabad itt megállani, hanem igenis kivételt kellene tenni mindazokkal az egyénekkel, akik a magyar életben akár az irodalomban, akár a művészetiben, akár a közgazdasági életben annyira kiemelkedtek a többi közül hogy évtizedekre kihatottak. Nagyon kevesen vannak ebben az országban olyanok, akik általában olyan nagy érdemekre hivatkozhatnak, amelyek évtizedekre fenntartják az alleto emlékét. De ha mégis akadunk magyar tudósokra, magyar írókra, akadunk íkultokre, művészekre, akik zsidó vallásúak es talán külföldi viszonylatban is emelték ennek . az országnak erkölcsi és kulturális ertekét, akkor én ezek előtt a kiválóságok előtt igenis meghajlok és indítványozni bátorkodom, hogy az ilyen kiváló egyéneket vegyük a kivételek közé. Nem akarok neveket említeni, de ha talán csak László Fülöpöt említem meg, azt a kiváló festőt, aki zsidó volt... (Egy hang a jobboldalon: Angol állampolgár! — Rassay Károly. Már nem is angol állampolgár, már meg is halt! — Zaj. — Elnök csenget.) Allmnk meg ennél a kérdésnél egy pillanatra. En nem az egyénekre hivatkozom, általában lehetetlen, hogy egy László Fülöp... (Dinnyés Lajos: Festetics Domonkos négy évvel ezelőtt még osztrák állampolgár volt! Nem cáfolta meg. — Nagy zaj.) Elnök: Kérem Dinnyés képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólástól tartózkodni! (Dinynyés Lajos: Felvette az osztrák állampolgárságot! — Gr. Festetics Domonkos: Ezekre a hazugságokra már nem reagálok, jegyezze meg! A Belvárosi kávéházban a zsidók beszélik! — Rassay Károly: Mi ez?) Kérem Festeülése 1939 március 21-én, kedden. tics gróf képviselő urat, szíveskedjék hasonlóképpen csendben maradni! ' (Rassay Károly: Mi van a Belvárosi kávéházzal? Az nagyon jó hely! — Gr. Festetics Domonkos: Én nem járok oda, Dinnyés jár oda! — Dinnyés Lajos: Miniszterek is járnak oda!) Drozdy Győző: Az a körülmény, hogy László Fülöp angol állampolgár volt, az én indítványom értékét nem kisebbíti. Megmaradhatott volna ő a maga tehetsége mellett magyar állampolgárnak. Ha éppen azokat keressük, — akárcsak a művészek között is, — akik magyar állampolgárok maradtak, itt van Szenes Fülöp, itt van Fényes Adolf, MagyarMannheimer Gusztáv, akik világhírnévre tettek szert, akkor mégis illő volna számukra kivételt statuálni. De a közgazdasági életben is akadunk olyan kiváló egyéniségekre, akik egész városrészeket, akik fél vármegyéket emeltek fel a szegénységből. Itt vannak hatalmas iparvállalatok, amelyeket mocsaraikra építettek zsidó ősök. Ma ehelyett erkölcsi mocsárba süllyedt a kor, amely nem veszi figyelembe az ilyen emberek működését. Ezeknek a közgazdasági kiválóságoknak érdemét igenis el kellene fogadni. (Egy hang a középen: Kenyeres-Kaufmann! ) } Kérem, ÍKenyeres-Kaufmann nevét ne 'méltóztassanak emlegetni, mert Kenyeres-Kaufmann II. szerepel már azóta is a politikában, nem a mi eszményképünk volt, tehát méltóztassanak erről hallgatni. (Payr Hugó: Még ma is szerepel! — vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály: Ki az a Kenyeres-Kaufmann II.? — Rassay Károly: Tudják az urak nagyon jól.) Önök nyitott kaput döngetnek, mert nagyon jól tudják, hogy a magyar közéletben zsidóvérrel terhelten sokáig játszott nagyon nagy szerepet és csak később derült ki róla. hogy zsidó vére van, hát kérem, hallgassunk. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem Drozdy képviselő urat, hogy az ilyen általános gyanusítgatásoktól tartózkodjék! (Peyer Károly: Konkrété megjelölte, nem is általánosságban!) Drozdy Győző: Ne szegyeijék... (Egy hang a jobboldalon: Ki a fene szégyeljef) Elnök: Kérem Drozdy képviselő urat, foglalkozzék a 2. §-al. Drozdy Győző: A 7. pontot tehát így módosítanám (olvassa): »arra. akit a király, vagy a kormányzó magasabb kitüntetésben részesített; arra, aki mint tudós

% író, vagy művész világviszonylatban is dicsőséget szerzett a magyar névnek«. Ez volna az indítványom. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Apponyi György. Elnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: Igen t. Ház! Az igazságügyminiszter úr az 1. V'hoz fűzött előbbi felszólalásában szíves volt azt mondani, hogy nem tud egészen hinni az ellenzéknek abban a felháborodásában, amellyel szerinte ezt -a javaslatot az ellenzék tárgyalja, illetőleg ennek a felháborodásinak az őszinteségében nem tud hinnii. Körülbelül ezt mondta a miniszter úr. Most a 2. §-ról lévén szó, én esiak a 2. §-ról beszélek és kénytelen vagyok a miniszter úr megállapításával szemben leszögezini azt, hogy ezt a 2. §-t és ennek főképpen a tűzharcosokra vonatkozó rendelkezéseit, igenis, a legmélyebb és legőszintébb felháborodással fogadom és^ a legőszintébb felháborodással és visszautasítás-