Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

424 Az országgyűlés képviselőházának 38i. illése 1939 március 21-én, kedden. ban való részvételük folytán érdemeket mutathatnak fel, a teljes állampolgári jogegyenlőség biztosíttassék. Ismételten leszögezni kívánom azt a felfogásomat, azt az álláspontomat, amelynek az 1. §-nál is kifejezést adtam, hogy a teljes állampolgári jogegyenlőség alapján állok és nem; ismerek semmilyen különbséget állampolgár és állampolgár között. Ha azonban ez a törvényjavaslat megbontja a nemzeti társadalmat, megbontja pontosan abban az időben, amikor a legnagyobb nemzeti egységre, a legnagyobb nemzeti összefogásra volna szükség, ha megbontja akkor, amikor mindenünnen fenyegető vészfelhők tornyosulnak Európa egén és már zivatarral, viharral fenyegetnek, ha itt jónak látja a képviselőház, hogy ilyen időben, ilyen törvényjavaslatot tárgyaljon, akkor nekem viszont szót kell emelnem ama kategóriák érdekében, akik a múltban megtették a kötelességüket és azok érdekében is, akik a jövőben meg akarják tenni. Ezért emelek szót a hadikölcsönjegyzők érdekében is, akik vagyonukat áldozták. Ezé' t emelek szót azok érdekében is, akik az életüket áldozták, mindazok érdekében, akik tettek valamit ezért az országért, szemben azokkal, akik ilyen törvény alkotásával a rombolás művét készítik elő. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vitéz Galánthay Glock Tivadar! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Ki a következő? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Ház! Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. (Felkiáltások jobbfelől: Lehetetlen! — Derültség.) Bocsánatot kérek, lehet. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és ezért egy olyan körülményre szeretném felhívni az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét, amely még nem merült fel. A 2. § első pontjában, azután a 2. § ötödik pontjában, ahol megszövegezzük a kivételeket, szerepelnek a tűzharcosok, valamint az 1914—18. évi háborúban hadifogságot szenvedettek, lejebb ugyancsak azok. akik az 1914— 18. évi háborúban hősi halált haltak. Elsősorban is, 'miután a miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy minden vonatkozásban elvi alapon áll, kérem ezt az elvi alapot most itt továbbvinni. Kétségtelen ugyanis, hogy a törvényjavaslat azt akarta honorálni, aki a világháborúban hadifogságot szenvedett, meghalt, vagy hadirokkant lett. Ha azonban ez így kerül bele a törvénybe, hogy az 1914— 18. évi háborúban hadifogságot szenvedettek, ezzel kétségtelenül lezárjuk annak lehetőségét, hogy az eljövendő háborúkban résztvevők is kivételek, márpedig háborúk bizony eljöhetnek, hiszen éppen most látjuk, úgy gomolyognak a felhők Európa fölött, hogy egészen könnyen elképzelhető egy lehető háború. Nem hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr arra méltóztatott volna gondolni, hogy csak a volt világháborúban lehetett ilyen érdemeket szerezni, mert azt hiszem, hogy ő nem kívánja a továbbiakban sem lezárni annak lehetőségét, hogy aki a leendő háborúkban hadifogságot, csonkaságot szenved, vagy hősi halált hal, szintén kikerüljön a zsidótörvény rendelkezései alól. Ez benne van abban az elvben, amely itt megnyilatkozott, azonban a kodifikátor nem gondolt arra, hogy esetleg egy ilyen háború a közeljövőben is előadódhátik. Jelenleg itt van például a ruszinföldi előrenyomulás. Itt is meghaltak többén. Fogalmam sincs arról, hogy a hősi halottaink hogyan oszlanak meg, van-e és milyen százalékban van

1 köztük zsidó (Fábián Béla: Hogyne volna!); ha azonban van, akkor kétségtelen, hogy ennek _ a ruszinföldi előrenyomulásnak hősi halottja pontosan olyan hősi halott, mint amilyen a világháború hősi halottja volt, mert éppúgy a magyar hazáért, sőt talán szigorúan véve sokkal inkább a közvetlen magyar hazáért halt meg, mint a világháborúnak az a harcosa, akit talán akarata ellenére Flandriában öltek meg. Azt hiszem azonban, itt tényleg nincs nehézség, ha az igen t> miniszter úr egyszerűen ezt a két számot, t. i. az 1914—18. számot, méltóztatik kihagyni a törvényjavaslat szövegéből. Ha ez a két szám kimarad, pontosan ugyanúgy értelme van a szakasznak, azonban a harctérre vonuló zsidó katonát nem fosztjuk meg attól a lelkesedéstől, amellyel a harctérre vonul, ha pedig ez benn marad a törvényben, arra gondolhat, hogy hősi halált halhat, a vitézség maximumát nyújthatja, de ez mind hiábavaló, mert ezzel a törvénnyel lezárták az útját és csak a világháborúnak hősi halottaira és rokkantjaira nézve tesz ez a törvényjavaslat kivételt. Méltóztassék úgy szövegezni, hogy »az olyan tűzharcosra, vagy háborúban, hadifogságot szenvedettre stb.« legyen érvényes. (Helyeslés balfelől.) Tehát akár a volt, akár a jövő háborúban résztvettekre legyen érvényes, csak me jelöljük meg, milyen háborúban. Természetesen a hősi halálnál már magában véve is elegendő, ha a törvény azt mondja^ hogy »arra, aki hősi halált halt« és nem jelöli meg, hogy melyik háborúban, mert hiszen h Ősi halált csak háborúban lehet halni. Ha tehát egy jövendő háborúban ér valakit a hősi halál megdicsőülése, az éppen ennek a törvénynek szelleménél fogva helyesen kivétetik a törvény sújtó rendelkezései alól. Ez tehát az egyik dolog, amivel bátorkodtam ennek a törvényszakasznak újabb megszövegezéséhez egy gondolattál hozzájárulni. A másik a következő lenne. A 4. pontnál azt mondja a javaslat, hogy nem vonatkozik a törvény »arra, aki a jelen törvény hatálybalépésekor legalább 50 százalékban hadirokkant«. Azt, hogy milyen viszonyok között osztályozzák a hadirokkantakat az 50- 30, vagy 25 százalékos kategóriáiba, Gseh-Szombathy képviselőtársam úgyis kifejtette az előbb, én pedig tényleg nem kívánok ismételgetni. A Ház bölcs elbírálására bízom, hogy szükséges-e ilyen 50 százalékos hadirokkant-vonal felállítása, vagy elegendő egy 25 százalékos vonal. Ha azonban ezt méltóztatik kivonni a zsidótörvény hatálya alól. annak bizonyára az az értelme, hogy az illető megtalálja a megélhetését, el tudjon helyezkedni, vagyis egy ilyen hadirokkantat nem akarunk kidobni az élet forgatagába. Méltóztassék azonban konszideráció tárgyává tenni, hogy egy 50 százalékos hadirokkant már rendesen száz percentig munkaképtelen. Ismerjük ezeket a bizonyos fokozatokat, ahogyan a katonák táblázat iszerint megállanítják a rokkantsági fokot. Már a 26 százalékos rokkantat is az ember ránézésére teljesen munkaképtelennek tartja, azonban aki