Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 334. ülése 193Ô március Él-én, kedden. nyújtott módosításommal méltóztassanak elfogadni. Méltóztassanak mármost megengedni, hogy röviden megindokoljam indítványomnak azt a részét, amelyben azt mondom, hogy a szakasz első bekezdése a következő 3-ik ponttal egészítendő ki (olvassa): »... azokra, akiknek apja, vagy apai ágon felmenője már 1848-ban vagy azt megelőzőleg már Magyarországon tartózkodott és 1867-ben az 1867. évi XVII. te. által állampolgári egyenjogúsítást nyert...«. Az erdélyi 1848:1. törvénycikk kimondotta, ho gy a jogegyenlőség mindenkire nézve örök és változahatatlan . elvül elismertetik és eme alapelv következményeként alkottatott meg az 1849. évi szegedi nemzetgyűlésnek a zsidókra is kiterjedő egyenjogúsító törvénye. Ismeretes az akkor még állampolgári jogokat nem is élvező magyar zsidóság nagyarányú részvétele a 48-as szabadságharcban, midőn az ország öszszes nemzetiségeivel szemben a zsidóság a magyar honvédség oldalán vette ki a részét az ország függetlenségéért folytatott küzdelemből. Erkölcsi lehetetlenség a magyar törvényhozásra nézve, hogy azoknak a családoknak leszármazottai val szemben, akik immár kilenc évtizedet meghaladó idők óta élnek a magyar népközösségben, az asszimilálódás hiányaképpen a javaslatban foglalt intézkedéseket alkalmazzák. Az 1867:XVII. te. a zsidók állampolgári egyenjogúsítását deklarálta. Azokkal a zsidóosaládokkal és leszármazottaikkal szemben indokolatlanul súlyos jogfosztás volna, ha a törvényjavaslat intézkedései rájuk kiterjesztetnének, akiknek egyenjogúságát az említett törvény ünnepélyesen biztosította. Nem kétséges, hogy az asszimiláció kérdése egészen más megítélésben részesítendő azokra a zsidókra nézve, akiknek családja 70 vagy 90 esztendőt meghaladó idő óta a magyar népközösségben él. A beszivárgottakkal és nem asszimiláltakkal szemben teendő intézkedés ezekre a magyarrá, lett zsidó vallású rétegekre nem terjeszthető ki. Nyomatékosan kell, hogy latba essék az a közgazdasági szempont is, hogy éppen ezek a nagymultú zsidó családok voltak gazdasági életünknek is értékes elemei, akiknek kiválása a hazai gazdasági életet is igen érzékenyen érintené. A magyar országgyűlés képviselőházához és felsőházához bátor voltam ellenjegyzésemmel eljuttatni az 1848/49. évi szabadságharcban részt vett zsidó honvédek leszármazottainak kérvényét, amelyet ezúton ismételten ajánlok a t. Ház tagjainak figyelmébe. Az az érzésem és felfogásom, miszerint azt, hogy az 1848-as honvédek leszármazói minden tekintetben teljes jogú állampolgároknak kell, hogy elismertessenek, nem kell indokolnom, mert szégyenlenem magamat, ha a magyar képviselőházban erről még egy mondatot is el kellene mondanom. (Fábián Béla: Az 1848-as pribékek ivadékai teljes jogúak! — Bródy Ernő: A Bachhuszárok!) Ueryancsak bátor vagyok az ellenforradalmárok érdemei kapcsán felhívni a figyelmet a szegedi magyar nemzeti gárdában szolgálatot teljesített zsidóhitű magyar katonák folyamodványára, amelyet szintén eljuttattam a kormányhoz és képviselőházhoz; úgy tudtom, hogy megkapta azt a Ház minden egyes tagja is. Ha ellenforradalmi érdemekről van szó és ha állandóan a szegedi szellemet méltóztatnak emlegetni, akkor talán méltóztassanak elismerni azokat, akik ennek a szegedi szellemnek megteremtésében kivették részüket Szegeden, amikor a nemzeti gárdához csatlakoztak és annak szervezésében igen tetemesen vettek részt. »UM eadeim legis ratio, ibi eadem legis dispositio«, ez a régi rómaii jogelv alkalmaztassák itt is és ha ellenforradalmi érdemekről van szó, akkor méltóztassanak a nemzeti mozgalmakban való részvételt honorálni azoknál is, akik közokirattal vagy ezzel egyenértékű okmánynyal igazolják, hogy a világháborút követően ellenséges megszállás alá került, de utóbb a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területen & magyar ügy érdekében életüket vagy szabadságukat kockára tették. Itt nem csupán a Felvidékre gondolok — a Felvidéken élő zsidósággal kapcsolatban ugyanis külön elbírálást akar létesíteni ez a javaslat, — hanem gondtolok a Bácskának, a Bánátnak és Baranyának azokra a területeire, amelyek hosszú időn keresztül szerb megszállás alatt voltak s azután csatoltattak vissza az anyaországhoz, mert az ott szerzett érdemek elismerése ugyanegy elbírálás alá kell, hogy essék az ellenforradalmi érdemekkel. Indítványom most már a tűzhar cos okát, a hadirokkantakat és hadiárvákat illetőleg azt célozza, hogy ne méltóztassék ebiben a törvényjavaslatban más elbírálás alá venni a tűzharcos minősítést, mint ahogy az a tűzharcosokról szóló törvényben van. Ha egy törvény, amely kizárólag a tűzharcosokról szólt, megállapítja a tűzharcosi minőséget, ne méltóztassék azt diszkreditálni és külön elbírálás alá, vonni különböző kitüntetések szerint azt, hogy ki volt tűzharcos és ki nem volt. Ha a tűzharcos törvény maga jónak talált egy meghatározást, amelyet az ahhoz értők honvédelmi részről hoztak a képviselőház elé, akkor ezen ne változtassanak azok, akik nem honvédelmi szempontból, hanem jogi, vagy más szempontokból akarják megkerülni és megváltoztatni az egyszer már meghozott intézkedéseket. A tűzharcos törvénybea mindazokkal szemben, akiket tűzharcosoknak minősítettek, a nemzet örök háláját szegezték le. Ez vonatkozik a hadirokkantakra is, ugyebár*? Ez a törvényjavaslat azonban szemben áll a hadirokkant-törvénnyel. A hadirokkanttörvény nem azt mondja ki 1. §-áíban, hogy a nemzet hálája illeti meg a százszázalékos és az ötvenszázalékos hadirokkantakat, hanem az megillet minden hadirokkantat, akit a hadirokkant-törvény hadirokkantnak^ ismer el. Ezért voltam bátor azt az indítványt benyújtani, hogy az »50« szám helyébe a »25« számot helyezzük a javaslatba. T. Ház! A törvényjavaslat indokolása szerint azokat a tűzharcosokat, hadirokkantakat és volt hadifoglyokat, akik nem esnek a törvényjavaslatban foglalt kategóriákba, méltatlanoknak és megbízhatatlanoknak mondja ki. Végeredményben ha ezt a 2. %-t akár eredeti szövegében, akár azokkal a módosító indítványokkal is fogadjuk el, amelyeket Cseh-Szombathy képviselőtársam és magam is bátrak voltunk előterjeszteni, akkor is ez azt jelenti, hogy többezer zsidó vallású emléklappal ellátott tisztre kimondja a javaslat, hogy nem méltóak és nem megbízhatóak állami tisztviselői állásokra, nem méltók jogosítványok nyerésére, földbirtok szerzésére, vagy megtartására. Kimondják róluk, hogy egy asszimilálódni nem tudó, nem kívánatos népfajhoz