Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 38%. ülése 1939 március 21-én, kedden. 421 Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő urnák a Ház a negyedórai meghosszabbítást megadta. (Rassay Károly: Nna! Ez a tárgyalás rendje! — Derültség.) Vázsonyi János: T. Ház! Amikor a 2. §-hoz hozzászólok, mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita megkezdése előtt benyújtott módosító indítványaimat olvassam fel. (Rassay Károly (a terembe lépő jobboldali képviselők felé): Már késő, lehet visszamenni! — Bródy Ernő: Szedán! — Gr. Apponyi György: Elkéstek, mint Volosin a német protektorátussal! — Egy hang a jobboldalon: Nem! Nagy itt a fegyelem!) A 2. § (1) bekezdése helyébe a következő szöveg felvételét indítványoztam (olvassa): »A jelen törvény rendelkezései nem alkalmazandók« A szakasz 1—7. pontjai elé új 1. pontként — ez esetben a jelenlegi 1—7. pontok számozása 2—8. pontra változnék — a következő szöveg felvételét indítványoztam. (Olvassa): »azokra, akiknek apja, vagy apai ágon felmenője már 1848-ban vagy azt megelőzőleg már Magyarországon tartózkodott és 1867~ben az 1867. évi XVII. te. által állampolgári egyenjogosítást nyert.« Bátor voltam javasolni a jelenlegi 1. pontnak következő módosítását. (Olvassa): »olyan tűzharcosra, akit az 1938. évi IV. te. 1. §-a annak nyilvánít.« A jelenlegi 4. pontban az »ötven« szónak »huszonöt«-re való megváltoztatását indítványoztam. A 4. pont után új 5. pontként a következő szöveg felvételét kértem. (Olvassa): »arra, aki az 1914—1918. évi háborúba önként vonult be, vagy Önként jelentkezett harctéri szolgálatra és a Károly-csapatkeresztet megszerezte.« Ez esetben, ha indítványom elfogadtatnék, a jelenlegi 5—7. pont 6—8. pontra változnék át. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Az 5. pont szövegéhez pótlólag a »vagy árvája« szavak felvételét javasoltam. A 6. pont első sorában r lévő »arra« szó után »házastársára és ivadékaira« szavak beszúrását javasoltam a további szöveg változatlanul hagyásával. Javasoltam, t. Ház, a 7. pont törlését és új pontokként az alábbiak felvételét (olvassa): »arra, aki az 1914—1918. évi háborúban legalább zászlósi kinevezést érdemelt ki és 1938 december 31-e előtt kiállított emléklappal rendelkezik, arra, aki az Országos Vitézi Szék által adományozott háborús emlékérem tulajdonosa, azokra, akik az 1848. évi szabadságharcban résztvettek egyenes ágú leszármazottai, azokra a volt és jelenleg nyugdíjas közszolgálati alkalmazottakra, akik a teljes közszolgálati időt becsületben végigdolgozták és hatóságuk, illetve felsőbb, esetleg legfelsőbb hatóságuk, Ö Felsége a király, vagy Ö Főméltósága a kormányzó úr részéről elismerésben vagy kitüntetésben részesültek, arra, aki az 1914—1918. évi háborúban kibocsátott hadikölcsönök igazolt ősjegyzője.« T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a fentiekben előadott módosításaimat igyekezzem a rendelkezésemre álló rövid idő miatt röviden megindokolni, hiszen maguknak a módosító indítványoknak a felolvasása is hosszú perceket vett igénybe. Ha azokat tényleg meg akarnám indokolni, ahhoz jóval több időre lenne szükségem, mint amennyivel a Ház bölcsessége felszólalásomat meghosszabbította. Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy azt fejtsem ki, hogy lehetetlen a törvényjavaslatnak az a szövegezése, amely azt mondja: »Amennyiben a j'eilen törvény máskép nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni...«. Ezzel szemben én a következő szöveget indítványozom: »A jelen törvény rendelkezései nem alkalmazandók«. Ha a törvényjavaslat eredeti szövege marad meg, akkor ez azt jelenti, hogy látszatra kivételes kategóriákat állít fel a törvény, azonban csak látszatra állítja fel őket, (Rupert Rezső: Lyukas mogyoró!), mert a legkülönbözőbb szakaszokban kihagyja őket minden egyenjogúságból. Míg látszatra megadja nekik az egyenjogúságot, addig gazdasági, erkölcsi szempontból semmilyen területen ez az egyenjogúság számukra nem létezik. Ez azt jelenti, hogy nem akarnak elzárkózni az elől a közhangúlat elől, amely az érdemek honorálását kívánja, de ezt csak látszatra teszik meg, mert a törvényjavaslat különböző szakaszaiban pofonvágják és vérigsértik azokat, akik akár a harctéren, akár az ellenforradalomban, akár más területen a legkülönbözőbb érdemeket szerezték, akik tehát a legérdemesebb fiai a hazának különböző cselekményeikért. A második szakaszban említett kategóriák vagy minden vonatkozásban egyenlő elbánásban részesítendők az állampolgári jogok szempontjából, vagypedig ne méltóztassék ezt a szemfényvesztést és tulajdonképen csalást elkövetni; az egyik oldalon jogot adni, a másik oldalon pedig azt elvenni... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék megfelelő kifejezéseket használni és tartózkodni az ilyen beállításoktól. Vázsonyi János : A beállítást nem én teszem, hanem a törvény. Elnök: Ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéssel vitába szállni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Tessék folytatni beszédét. (Füssy Káimán: Ki mivel él, arról beszél! — Zaj a baloldalon. — Derültség jobbfelől.) Vázsonyi János: Én nem béreltem Komáromban semmit, nem abból éltem. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Szíveskedjék beszédét folytatni. Vázsonyi János: A törvényjavaslat 2. §-a, tehát vagy el akarja ismerni az érdemeket, vagy nem. Ha el akarja ismerni, akkor meg kell adnia a teljes egyenjogúságot, mert ellenkező esetben az, ami a javaslatban van, végeredményben a címnek a jellegnélküliségét adja meg; címbelileg tulajdonképen elismerést nyújt, de jellegben minden jogból — erkölcsi, anyagi és gazdasági tekintetben egyaránt — kizárja azokat, akiket ki óhajt tüntetni. . ••, Ezért kérem, hogy a javaslat 2. Vat, be:, 63* :......