Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
420 Az országgyűlés képviselőházának 384.. bizonyos kérdésekben méltányolták a szakaszoknál és így elsősorban a hadiárvák nevében mondok köszönetet (Rassay Károly: Még ezt köszöni?) a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak, aki a hadiárvákat ebbe a szakászba felvette. Ugyancsak haladást jelent bizonyos mértékben az eredeti javaslattal szemben az, hogy a 25 százalékos 1 hadirokkantak közül azokat, akik vitézségi éremmel rendelkeznek, szintén a kivételek közé sorolják be. Be kell azonban vallanom, hogy engem az intézkedésnek ez a módja nem elégít ki teljesen. Az 1. bekezdéshez benyújtott módosításom a tűzharcosoknál is azt kívánja, hogy a Károly-csapatkereszten kívül elegendő legyen vagy a sebesülési érem, vagy a vitézségi érem birtoklása és legalább ne egyszerre követeljük mind a kettőt tőlük. A 25 százalékos hadirokkantaknál nem értem azt, hogy miért a vitézségi érem birtoklását követeli meg a javaslat. Elsősorban is meg , kell állapítanom, hogy a 25 százalékos hadirokkantak száma a statisztikai adatok szerint ma körülbelül 23.000. Ebből hozzávetőleges > számítás alapján — mert hiszen erről statisztikánk nincs — körülbelül 1000—1200 a zsidó hadirokkant, tehát e szám nem túlságosan nagy. Már; most azt is meg kell állapítani, hogy ebből a 23.000 25 százalékos hadirokkantból 20.500 az, aki legénységi állományú és aki mindössze havi 2 pengő járadékot kap rokkantsága után. Erről azután igazán nem lehet azt mondani, hogy olyan teljesítmény, amellyel az állam ezeket az embereket megfelelő módon honorálja, hisz ez komoly segítségnek sem tekinthető. Még azt sem lehet mondani, hogy ezek a 25 százalékos hadirokkantak nem szorulnak rá arra, hogy támogatást nyerjenek. Tessék csak azokra a 25 százalékos hadirokkantakra gondolni, akiknek a bal kezén több ujj megmerevedett, vagy kampószerűen elgörbült, vagy egyáltalán több ujj hiányzik; tessék csak gondolni azokra, akiknek egyik lábán az összes ujjak hiányoznak, akiknek 5 cm.-rel rövidebb a lába, egy rosszul gyógyult törés folytán, akiknek a térdizülete meg van merevedve, akiknek az egyik karja könyökben ugyancsak megmerevedett, akkor meg méltóztatnak látni, hogy nagyon súlyosan rokkantak foglalnak helyet a 25 százalékos hadirokkantak között. Ha azonban a kormány ínég sem akarja az összes 25 százalékos hadirokkantakat a kivételek közé besorolni, akkor az az érzésem, hogy sokkal helyesebb és igazságosabb lenne, ha nem a vitézségi éremhez, hanem a sebesülés tényéhez kötné azt, hogy ki legyen ezek közül ténylee: kivétel. T. Ház! A kitüntetés megszerzéséhez idő és megfelelő alkalom is kellett és ismerjük el, hogy ennek odaítélésénél akárhányszor más szempontok is érvényesültek. Előfordult, hogy ugyanazért a fegyvertényért az egyik kitüntetést kapott, a másik pedig nem; akárhányszor előfordult, hogy talán épen az nem kapta meg a kitüntetést, aki pedig sokkal jobban rászolgált. A haza iránt teljesített kötelességnek sokkal igazságosabb és biztosabb kritériuma tehát a sebesülés ténye, amely önmagáért és mindennél ékesebben beszél. Arra kérem tehát a mélyen t. miniszter urat, egészítse ki a javaslatnak ezt a részét azzal a két szóval, hogy »vagy sebesült«, mert így legalább nem történik méltánytalanság azokkal, akik komoly és súlyos áldozatokat hoztak .a magyar haza védelmében. ülése 1939 március 21-én, kedden. T. Ház! Legnagyobb elismeréssel viseltetem azok iránt, akik nehéz időkben, az 1918—19-es forradalmak idején az azok ellen irányuló nemzeti mozgalmakban résztvettek, ott életüket kockáztatták és szabadságvesztést szenvedtek. Méltányosnak tartom, hogy kivonjuk őket a törvény hatálya alól. Teljesen érthetetlen azonban előttem az, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket ezek gyermekeinek miegad a, javaslat, miért nem adja meg a rokkantak gyermekeinek is. Különösen a súlyos hadirokkantakra gondolok, akik teljesen munkaképtelenek, sebesülésükből, rokkantságukból, a rokkantsággal járó törődöttségükből kifolyólag a törvény által nyújtott kedvezményeket sem tudják kihasználni, hiszen hiába biztosít nekik a törvény munkaalkalmakat, ha törődöttségük és rokkantságuk miatt nem tudják elvállalni azt a munkát. Ha a törvény ezeknek a gyermekei számára nem biztosítja a munkaalkalmak lehetőségét, akkor nem ezeket a gyermekeket, hanem épen azokat a súlyos hadirokkantakat sújtjuk, akik pedig mindenképen rászolgálnának arra, hogy ha már nem kapnak az államtól olyan járadékot, amelyből a megélhetésük biztosítva lenne, akkor legalább a gyermekeik tarthassák el őket. Egészen bizonyos, hogy e nélkül egy egész sereg súlyos hadirokkant a legnagyobb nyomorba kerül, mert hiszen nem lesz senki, aki gondoskodni tudna róluk. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy az 5. ponthoz benyújtott módosító indítványomat — ahol a hadiárvák bevételét kértem, ami különben már meg is történt — az első két szö elhagyásával fogadja el abban a szövegben, amelyben én beterjesztettem. T. Ház! Súlyos időket élünk, amikor lépésről-lépésre kell visszaszereznünk a háború után tőlünk elszakított ezeréves magyar területeket. Egészen biztos, hogy ezzel kapcsolatban ismét lesznek a magyar zsidóság körében olyanok, akik életük feláldozásával, testi épségük elvesztésével tesznek hitet magyar voltuk mellett. Indokoltnak tartanám teihát hogy a törvényjavaslat már most gondoskodjék az ilyenekről és ezért határozati javaslatot nyújtok be, amely a következőképpen szól (olvassa): »Mondja ki a t. Ház, hogy mindazoknak a zsidóknak tekintendő magyar r állampolgároknak, akik a magyar haza védelmében akár a múltban, akár a jövőben életüket vagy testi épségüket áldozatul hozták, ugyanazokat a kedvezményeket kívánja biztosítani, amelyeket a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat 2. §-a a tűzharcosoknak, a hadi rokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak biztosít. Utasítsa a Ház az igazságügyminiszter urat, hogy ilyen irányú módosító indítványt a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 2. §-ába iktasson be.« Tisztelettel kérem a mélyen t. Házat és a jelenlévő igazságügyminiszter urat, hogy az általam benyújtott módosító indítványokat^ határozati javaslatot elfogadni szíveskedjék, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. Ház! Cseh-Szombathy képviselő úr határozati javaslatot nyújtott be, azonban a ftiázszabályok 138. §-ának (3) bekezdése értelmében határozati javaslatot csak az általános vita során lehet beadni, a képviselő úr beadott határozati javaslata tehát tárgytalan. Szólásra következik?
