Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának SBi. itt nines jelentősége. Nem felekezet ellen irá­nyul ez a törvény, a felekezeti szabadságot, a vallásszabadságot, a vallás szabad gyakorlatát abszolúte, a legkisebb mértékben sem érinti, sem a keresztény felekezeteknek semmiféle jo­gát és érdekét és nem érinti az izraelita hit­felekezetét sem. Azt, mondja Zsitvay; Tibor képviselőtársam, hogy ez a javaslat az általánosítás útjára tért. Én azt hiszem, a törvényhozásnak általános szokása az, hogy az általánosítás terére lép. Nem arra való a törvény, hogy egyes esetekre, hanem arra, hogy általánosságban szabályoz­zon egy kérdést. Azt mondja képviselőtársam: nem helyes az, hogy ártatlan emberek bűnhődjenek. Az az elv, amelyet ő felhozott, hogy inkább szaba­duljon száz bűnös, mintsem hogy bűnhődjék egy ártatlan, büntetőjogi elv, itt azonban nincs szó büntetőjogi szabályozásról, itt senki büntetni nem akar, hanem a magyar nemzeti kérdést és a magyar nemzet ügyét akarjuk előbbrevinni ezzel a törvénnyel. Azt mondja t. képviselőtársam: merész kí­sérlet megállapítani, hogy ki a zsidó.. Hát le­hetséges lenne ezt a törvényt egyáltalában megalkotni, ha nem mondanók ki, hogy ki a zsidó és vájjon az ő javaslatában nincsen szin­tén meghatározás, megállapítás erre nézve? Azt mondja Rupert képviselőtársam, hogy egy ilyen kis nemzet, mint amilyen a magyar, ilyen törvényt nem hozhat, mert a nemzeti kö­zösségből nem zárhat ski félmillió embert. En ezzel szemben azit mondom, hogy egy ilyen kis nemzetnek, mint amilyen a magyar, nem­zeti erejét, lelke épségét és szelleme tisztasá­gát mindenek felett meg kell őriznie, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), mert ha egy ilyen kis nemzestnek megromlik a lelke, akkor az a nemzet pusztulásra van ítélve! {Zaj!) Azt mondja Rupert képviselőtársam, hogy több, mint egy félmillió magyar állampolgár kerül hátrányos helyzetbe ennek a törvényja­vaslatnak rendelkezései folytán. Engedelmet kérek, lehet, hogy egy félmillió polgárnak, vagy azok egyrészének érdekeit érinti ez a ja­vaslat, de 9'5 millió magyar jövőjét akarja biztosítani (Ügy van! ÍJ g y van! Taps jobbfe­lől.) és én azt hiszem, hogy ha 9 5 millió ma­gyarról van szó, (Rupert Rezső: Ki a ma­gyar?), akkor a törpe minoritásnak mégis csak bele kell törődnie ebbe és el kell fogadnia a törvényjavaslat rendelkezéseit. Ez a törvényjavaslat és ennek főleg első, kiinduló szakasza ezeket a nagy nemzeti ér­dekeket védi, meggyőződésem szerint helyesen védi, kérem tehát a t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt elfogadni az előadó úr által elő­terjesztett módosított formában, de az én át­szöyegezésemmel és méltóztassék a többi be­terjesztett módosító javaslatot elutasítani. — (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Az 1. §-hoz az igazságügyminiszter úr, vi­téz Makray Lajos képviselő úr és társai, to­vábbá Zsitvay Tibor, Dulin Jenő, Payr Hugó, Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak nyújtottak be módosító indítványokat. A kérdést úgy kívánom szavazásra feltenni, hogy először is azt fogom kérdezni: el mél­tóztatnak-e fogadni a szakaszt a bizottság újabb megszövegezésében, szemben az előter­jesztett indítványokkal. Abban az esetben, !ha nem méltóztatnának elfogadni, akkor a kö­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március Él-én, kedden. 4lâ vetkezői kérdést olymódon kívánom feltenni, hogy el méltóztatnak-e fogadni a szakaszt az igazság ügyminiszter úr szövegezésében, szem­ben a többi indítvánnyal. (Helyeslés jobbfelől.) Felteszem tehát a kérdést: méltóztatnak-e az 1. §-t a bizottság újabb megszövegezésében elfogadni, szemben az előterjesztett indítvá­nyokkal? (Nem!) Tehát határozatilag kimon­dom, hogy a Ház nem fogadta el a bizottság által újabb megszövegezésben előterjesztett szakaszt. Kérdem tehát ezek után, el méltóztatnak-e fogadni a szakaszt az igazságügyminiszter úr szövegezésében, szemben a többi indítvány­nyal? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az igazságügyminiszter úr által javasolt szövegben fogadják el a szakaszt, mél­tóztassanak felállani. {Megtörténik.) Többség. A Ház az 1. §-t az igazságügyminiszter úr szövegezésében fogadta el. (Zaj. — Gr. Feste­tics Domonkos: A disszidensekkel mi van? — Felkiáltások jobbfelől; Ellenpróbát kérünk!) Következik a 2. § tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felol­vasni a törvényjavaslat 2. §-át. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a 2. §-t.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Cseh-Szom­bathy László! (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Oseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Ház! A tör­vényjavaslat 2. §-ához, ahhoz a részhez, amely a tűzharcosokról... (Mozgás a jobboldalon. — Gr. Apponyi György (a jobboldal felé): Per­sze, a tűzharcosokról van szó, a felmentett urak kimennek! — Gr. Festetics Domonkos: Szavazni Ibejövünk, nyugodt lehetsz! — Peyer Károly: Azok szavazzanak, akik a fronton voltak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gr. Festetics Domonkos: Többen vannak nálunk, akik a fronton voltak, mint odaát, nyugodt lehet! — Peyer Károly: A krüplik ne szavaz­zanak!) Peyer Képviselő úr, tessék csendben maradni. (Gr. Festetics Domonkos: Akik a vörösökkel voltak, azok se szavazzanak! —­Peyer Károly: Gróf úr még nem volt magyar állampolgár, amikor képviselőnek választot­ták!) Elnök: Peyer képviselő urat újból figyel­meztetem, hogy tessék csendben maradni. Cseh-Szombathy László: T. Ház! A tör­vényjavaslat 2. §-ához, ahhoz a részéhez, ame­lyik a tűzharcosoknak és a hadirokkantaknak nyújtandó kedvezményekről szól, (Nagy zaj. Elnök csenget.) egy módosító indítványt nyúj­tottam be. Ebben az indítványomban elsősor­ban azt kértem, hogy a 2. §-banfelsorolt egyé­nek a törvény összes rendelkezései alól vétes­senek ki. Kétségkívül megállapítható, hogy a 2. §-ban felsorolt, egyének életük folyamán olyan teljesítményeket nyújtottak, amelyek messze felette állnak annak az átlagnak, ame­lyet egy átlagos ember hazájának és nemzeté­nek rendes körülmények között nyújtani szo­kott. E kivételes teljestíménynek, az én véle­ményem szerint, kivételes elbírálást kell maga után vonnia és így mindenképpen indokolt­nak tartanám, ha a magyar állam teljes egyen­jogú állampolgárokként kezelné őket, T. Ház! örömmel kell megállapítanom azt, hogy a vita során elhangzott felszólalásokat 63

Next

/
Thumbnails
Contents