Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

418 Az országgyűlés képviselőházának &M. ülése Í939 március ûl-èn, kedden. de hogy a t. ellenzék azt is kifogásolja, hogy az érvelésekre, az aggályokra hallgatva, bizonyos módosításokat teszünk és azután ismét a módosításokat teszi gúny tárgyává: azt hiszem, ez sem nem következetes, sem nem olyan komoly magatartás, amelyet mi a magunk részéről helyesnek elfogadhatnánk. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Egyáltalán, őszintén megvallva, zavarban vagyok azért, mert míg egyrészről az egyik képviselőtársam köszönettel fogadta a módosítást addig Rassay t-képviselőtársam nagy sajnálatomra azt mondta, hogy mind jobban és jobban érthetetlenné válik előtte ez a törvényjavaslat. (Rupert Rezső; Ebben igaza van! — Gr. Festetics Domonkos: Öregszik!) A t. képviselőtársam úgynevezett abszurd esetekre mutatott rá. Nagyon jól tudom, hogy abszurd esetek fognak előállni azért, mert abszurdak a viszony

9k (Gr. Apponyi György: Abszurd maga a javaslat!) és összekuszáltak a családi viszonyok. (Zaj. — Elnök csenget.) Arról a törvényhozó nem tehet, nem tehetek én sem, sem a kodifikátor, ha a házasuló felekre nézve olyan másodrendű kérdés a vallási kérdés, hogy ezt rendezni egyáltalában szükségtelennek látják és egyszerre csak akkor válik rájuk nézve olyan lényegessé, hogy zsidónak tekintetnek-e vagy sem, amikor ennek valami hátrányát látják, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Müller és Dulin képviselőtársaim beszédeivel és felszólalásaival már foglalkoztam, sőt az ő kérésükre voltam hajlandó a javaslatot az előadói javaslattal szemben bizonyos átszövegezéssel előterjeszteni. Payr képviselőtársam azt mondta, hogy az igazságügyminiszter felelős a történelem előtt ezért a javaslatért. Én ezt a felelősséget vállalom, sokkal inkább vállalom, mintha elmulasztottam volna ezt a javaslatot beterjeszteni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mégis figyelmeztetnem kell képviselőtársamat arra, hogy ez nem egyszerű tárcajavaslat. Ez a javaslat az egész kormány javaslata. Ebben a javaslatban vannak intézkedések, amelyek a belügyminiszter úr tárcája körébe tartoznak, vannak intézkedések, amelyek a földművelésügyi miniszter úr ügykörét érintik, vannak intézkedések, amelyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ügykörébe tartoznak, s vannak olyanok, amelyek a kereskedelemügyi és iparügyi miniszter urakat érdekli. Erre a javaslatra vonatkozólag külön szükségesnek látta a miniszterelnök úr nemcsak azt kijelenteni, hogy teljes egészében fenntartja, hanem szükségesnek látta nyomatékosan hangsúlyozni azt is, hogy a javaslat indokolásának léppen az alapvető megállapítását és a kiinduló pontját ő maga fogalmazta. Hogy az igazságügyminiszter képviseli ezt a javaslatot, annak egyszerű oka az, hogy az előző javaslatot is, az 1938. évi XV. törvénycikket is, az igazságügyminiszter képviselte és nem lett volna ok arra, hogy ebben a tekintetben változás legyen, vagy pedig ha változás lett volna, bizonnyal ehhez megint csak valami csodálatos következtetést fűztek volna a t. ellenzéki oldalon. Azt mondja Payr Hugó képviselőtársam, hogy össze van keverve ebben a szakaszban a faji és a felekezeti szempont. Azt mondta ismételten — és fenntartja — Rassay t. képviselőtársam, hogy bizony itt a faji mithosz és a vér mithosza után megyünk, amikor ezt a javaslatot megszövegeztük. Én már az általános vitában rámutattam arra, hogy minket elsősorban lelki és szellemiségi szempontok vezettek; a magyar lelkiség épségének fenntartása és a magyar szellemiség töretlen magyar irányban fejlődése volt az a kiinduló pont, amelyre felépítettük ezt a javaslatot. Kiindultunk abból a megállapításból — és meg kell itt ismételnem, —- hogy a zsidóság nagy általánosságban a maga tömegeiben nem tudott a magyar nemzeti társadalomba beilleszkedni (Ellentmondások a bal- és szélsőbaloldalon) és nem tudta felszívni magába érintetlenül és tisztán a magyar lelkiséget, sőt hátrányos befolyással volt a magyar lelkiség kialakulására is. Ezt a magyar lelkiséget kívánjuk védelmezni akkor, amikor ezzel a javaslattal ideállunk. A felekezeti szempontnak mi szerepe van? A felekezetek után tudjuk lényegében és általánosságban úgyszólván kivétel nélkül megállapítani, hogy ki tekintendő zsidónak. Most a kivételeknél miből indultunk ki"? Abból, hogy azokat, akik vér szerint sem egészen keresztényék, sem egészen zsidók és akikről összes körülményeikből, az ő családi elhelyező désükből feltehető és következtethető az, hogy mégis csak beolvadtak a magyír lelkiségbe, vettük ki a törvény rendelkezései alól. Azt hiszem, hogy ez egészen világos, érthető és következetes álláspont és ezt csak az nem értheti meg, aki azzal akar magán segíteni, hogy ezt nem lehet megérteni. Zsitvay Tibor t. képviselőtársam a javaslat 1. §-át szintén nem fogadta el és ő a maga részéről egy módosító indítványt terjesztett elő ínég az általános vita megkezdése előtt. Sajnálom, de ezt a módosítást nem fogadhatom el; nem fogadhatom el azért, mert ez merőben ellenkezik a javaslat elvi alapjával és kiinduló pontjával, sőt azt is meg kell vele szemben állapítanom, hogy Zsitvay képviselőtársamnak ez a javaslata még az 1938. évi XV. tc.-et is visszafejlesztené. Minthogy ez nem lehet a célunk, és minthogy ezzel nemhogy közelebb jutnánk a megvalósítandó célhoz, hanem attól nagymértékben távolodnánk, az ő javaslatát nem tehetem magamévá. Rupert Rezső képviselőtársam irgalmatlannak és keresztényel lenesnek minősíti a javaslatot azért, mert meg fog történhetni az, ami tényleg meg fog történni, hogy megkeresztelkedett gyermek is a törvény szerint zsidónak lesz tekintendő. Irgalmatlanok és kereszténytelének a szülők voltak, akik nem gondoskodtak arról, hogy a család valóban keresztény legyen. (Rupert Rezső: Mit tehetnek erről az ártatlan gyermekekl) A képviselő úr logikai botlást említett, de csak általánosságban beszélt erről és egyetlenegy olyan konkrét esetet sem hozott fel, amellyel foglalkozhatnám s amelynek alapján kimutathatnám, hogy az ő álláspontja nem helytálló. (Rupert Rezső: Mondottam példát!) Azokat a kifejezéseket, amelyeket ő a törvénnyel szemben és a mi eljárásunkkal szemben alkalmazott, amelyeket itt meg nem ismétleik, ívissza kell utasítanom. Fábián t. képviselőtársam érveket nem hozott fel, de azt mondotta: lehetetlenség az, hogy valakit felekezete miatt bélyegezzünk meg. Ismételten hangsúlyoztam már, hogy a felekezeti kérdésnek