Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának S8U. resztelkedett- (Horváth Zoltán: Képviselőtársam felfogása szerint Imrédy zsidó?) Erre nem válaszolok, mert ízléstelennek tartom ezt a kérdést! (Fábián Béla: Miért? — Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Horváth képviselő úr, tessék csendben maradni! (Fábián Béla: Azért, mert a főnöke?) Meizler Károly: Mi következik ebből? Az, hogy a házasságkötés ténye egymagában is árjásít, tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e az a házasság, amelynek következtében az árjásítás bekövetkezett. (Fábián Béla: Ki itt az árja? — Drobni Lajos: Nincs árjákról szó! — Fábián Béla: De ő azt mondja, hogy árjásít!) Elnök: Fábián képviselő úr, tessék csendben maradni! (Gr. Festetics Domonkos: Árjáról nincs szó, az a kérdés, hogy ki zsidó! — Drobni Lajos: Mindig mellé beszélnek! — Zaj. — Elnök csenget.) Meizler Károly: T. Ház! Megérteném a miniszter úr álláspontját, ha magát a esaládot akarná védeni ezzel az intézkedéssel és ha azt mondaná, hogy az, aki keresztény magyarhoz ment házastársul, a házasság fennállásának tartama alatt kereszténynek és magyarnak számít. Ez rendben van, azt azonban nem tudom elfogadni, hogy az árjásítás akkor is fennáll, ha az a házasság esetleg formai házasság és a házastársak a házasságkötés után fél órával szétválnak. (Jurcsek Béla: Ügy van! Igaza van!) Legyen szabad egy-két kirívó példát felhoznom. Van Budapesten egy főúri, grófi családból származó egyén, aki pénzért köt úgynevezett névházasságokat. (Egy hang jobbfelöl: Ki az?) Tudok arról, hogy ez a gróf öt zsidónőt vett el rövid időközökben egymásután. (Gr. Festetics Domonkos: Elég disznóság!) Ennek a javaslatnak értelmében mind az öt zsidónő keresztény magyarnak számít. (Gr. Festetics Domonkos: Elég disznóság!) Méltóztatnak talán tudni arról, hogy van egy tehetséges színésznőnk, aki három zsidó férjet árjásított egymásután, és vagy egyikkel sem, vagy talán az utolsó férjével él együtt. Azáltal tehát, hogy ezzel a színésznővel három zsidó származású férfi kötött házasságot, mind a három zsidó keresztény magyarnak számít. (Fábián Béla: Valósággal gyári üzem! — Derültség. — G. Festetics Domonkos: »Gyárja«-üzem! — Elnök csenget.) Amikor ilyen komolytalan következményei lehetnek ennek a szakasznak, akkor arra kell kérnem a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e sokkal helyesebb a szakasz eredeti fogalmazását elfogadni az előttünk fekvő szöveg helyett, amely ilyen kibúvókra és visszaélésekre ad lehetőséget. (Helyeslés és taps jobbfelől. — vitéz Kő József: Jól van!) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Nem jelentkezett több. szónok. Elnök: Kíván még valaki hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr (kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A javaslat 1. §-ához felszólalt t. képviselőtársaim úgyszólván a javaslat összes szempontjait újból vita tárgyává tették' itt, úgyhogy ha válaszolni kívánnék minden vonatkozásban a felszólalásokra, akkor tulajdonképpen az általános vita ülése 19$9 március 21-én, kedden. 417 során elmondott beszédemet kellene megismételnem. Ezt én nem kívánom tenni és lehetőlegleg csak azokra a momentumokra fogok kiterjeszkedni, amelyek kapcsolatban állanak a javaslat 1. §-ával. Meizler Károly t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem érti baloldali képviselőtársainkat, nem érti azok felháborodását, hiszen erre semmi okuk sincs, mert a javaslat az ő kívánságaik és szempontjaik értelmében nyert módosítást. (Meizler Károly: Sajnos, így van!) Igazat adok abban Meizler Károly t. képviselőtársamnak, hogy baloldali képviselőtársaimnak nincs okuk a felháborodásra (Vázsonyi János: Csak az undorodásra! — Zaj.) és azt kell mondanom, nem is hiszem azt, hogy ez a felháborodás őszinte felháborodás volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Valóban mindazt, amit a javaslat elvi alapjaink sérelme nélkül a javaslat 1. §-án módosítani lehetett, mi igenis, módosítottuk és a javaslatot világossá, kétségtelenül félreérthetetlenné tettük. Meizler t. képviselőtársam azonban azt is mondja, hogy ez a javaslat ajtót nyit arra, hogy házasságok révén a zsidók egész sorozata nemzsidóvá tétessék. (Gr. Festetics Domonkos: Szériákban! — Meizler Károly: A múltról beszéltem!) A t. képviselőtársam tévedésben van, mert hiszen a javaslat rendelkezései ezt a lehetőséget teljesen kizárják. (Meizler Károly: A múltról beszéltem!) Hogy a múltban mi történt, azt ezzel a javaslattal megakadályozni igazán lehetetlen. Bródy Ernő t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem komoly ez a tárgyalás. Ezt a megállapítást kifogásolom egyrészről azért, mert azt hiszem, a parlament tárgyalására ezt mondani mégsem lehet, de másrészről kifogásolom ezt az ő megállapítását azért is, (Gr. Festetics Domonkos: Menjen a zsinagógába tárgyalni! — Bródy Ernő: A zsinagógába imádkozni megyek, a parlamentbe jövök tárgyalni!), mert nagyon jól tudja... (Bródy Ernő: Ne küldjön engem a zsinagógába! — Rupert Rezső: Némely grófi családok múltjában is vannak Immergrünök! — Zaj.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter; Hiszen ez a Ház és ennek bizottságai két hónap óta egyebet sem tesznek, mint ezt a javaslatot tárgyalják. (Rajniss Ferenc: Elég volt belőle!) Sőt el kell mondanom, hogy ez a párt rendkívüli és igen tiszteletreméltó türelemmel hallgatja az ellenzéknek ismét és ismét előhozott, minden újdonságot és újabb érvet nélkülöző előadásait, ismét és ismét hallgatja azokat a panaszokat, amelyeknek alaptalanságát már mi a magunk részéről töibbízben kimutattuk. (Gr. Apponyi György: Minden törvényhozót kötelessége meghallgatni a miniszter úrnak! Ehhez nem kell türelem!) Azt mondotta Bródy Ernő t. képviselőtársam, hogy hiába érvelnek. Hát ezzel szemben ennen az előttem szólott Rassay képviselőtársam állapította meg azt, éspedig gunyorosan állapította meg a helyett, hogy köszönettel állaoította volna meg, hogy az érveléseket meghallgatva, az aggályokat respektálva, immár negyedik szövegen ment keresztül ez az 1. §, amelyet mi első formájában is elfogadtunk volna. Hát méltóztassék vagy az egyik oldalról megtámadni az eljárásunkat, vagy a másikról,