Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 38Ip. Kálmán: Kissé sok már a hó'sieskedésből! — Rupert Rezső: önnél mindenesetre hősiesebbek is voltak! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rátz Kálmán (a szélsőbáloldal felé): Nagyszájúak, én nem vol­tam lógós!) Rátz Kálmán képviselő urat ké­rem, tessék csendben maradni! Fábián Béla: Nekem az a felfogásom és az a meggyőződésem, hogy azzal szemben, aki a hazája iránti kötelességét teljesíti, a hazá­nak is teljesíteni kell a kötelességét. A sza­kaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat rendreutasítom. Kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászó­lani*? (Rassay Károly szólásra jelentkezik.) Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! Őszinte sajnálato­mat fejezem ki azért, hogy a Ház a mai vi­szonyok között ezt a javaslatot egyáltalában tárgyalja. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalol­dalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ezt már hal­lottuk! — Gr. Apponyi György: Frivolitás ezt tárgyalni! — Elnök csenget.) Nem tartom szükségesnek, hogy ehhez a megállapításom­hoz indokolást fűzzek, mert valamennyien kell, hogy tisztában legyünk azzal, — bármilyen elfogult álláspontja legyen is valakinek —, hogy a mai órák és a mai napok nem alkal­masak egy olyan javaslat tárgyalására, (Fel­kiáltások jobbfelől: Már régen letárgyaltuk volna, ha nem húzták volna idáig!) amely több, mint félmillió embert kirekeszt a ma­gyar nemzeti közösségből és amely több, mint félmillió embertől megtagadja a teljes er­kölcsi és jogi egyenrangúságot. Én azonban erre a politikai vonatkozásra nem akarok visszatérni, mert esetleg megint megkaphat­nám az igazságügyminiszter úrnak azt ^ a szemrehányását, hogy nincsen kellő szemmér­tékem, — amely kifejezést beszédében velem szemben alkalmazta —, bogy mint »egy kis párt elnöke« itt kompromisszumokat ajánlok a nagy többségi pártnak. Azt hiszem, t. Ház, hogy a képviselőház­ban a felszólalásokat nem aszerint kell mér­legelni, hogy az a felszólalás egy kis párt részéről hangzik-e el, vagy pedig a miniszteri szék birtokosa részéről, hanem aszerint, hogy annak a felszólalásnak »vagy kijelentésnek mennyi a reális értéke és tartalma. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Eszemágában sem volt sohasem elveszteni a szemmértéket — mint a miniszter úr mondotta —, mint egy kis párt elnöke egy nagy párt elnökével szemben. Na­gyon jól tudom, hogy egy nagy párt elnöké­nek sokkal fényesebb pozíciója van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy kis párt elnöke még arra sem tarthat számot, hogy esetleg repre­zentációs költségekkel rendelkezzék, vagy a gazdasági életben pozícióban helyezzék el. (Rátz Kálmán: A konferencián ott volt!) Elnök csenget. — Fábián Béla: A konferen­cián való részvétel nem jár fizetéssel! Azért nincs napidíj! — Gr. Festetics Sándor: Külö­nös jelenség!) Mi a különös jelenség, képvi­selő úr? (Gr. Festetics Sándor: Az, hogy ön meg volt híva, mi pedig nem!) Most nem tu­dom» az-e^ a különös jelenség, hogy én meg voltam híva, vagy pedig az, hogy ön nem volt meghíva, (Gr. Festetics Sándor: Mind a kettő!) Ezt semmi esetre se tőlem reklamálja a képviselő úr, hanem reklamálja a t. kor­ülése 1939 március 21-én, kedden. 413 mánytól. (Gr. Festetics Sándor: Akkor ne pa­naszkodjék az igazságügyminiszter úrral szemben! — Fábián Béla: Nem panaszkodik, csak azt mondja, hogy reklamálják ezt a kor mánytól!) Az igazságügyminiszter úr felszólalásában azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak sem­mi köze sincsen a vér mítoszához, hanem ki­zárólag hitfelekezethez tartozás alapján akar diszkriminálni és csak mint »kisegítő mód­szert« alkalmazza a leszármazás kritériumát is. Kisegítő módszer, ez nagyon szép kifeje­zés. Ismerjük a törvényhozás terminológiájá­ból a kisegítő jogcímet. Ezt megértem. Mert mi a kisegítő jogcím? Az általános jogcím mellett azok számára, akik azzal nem rendel­keznek, bizonyos kisegítő jogcímet állítanak fel, hogy azok mégis a jog birtokába kerülje­nek. Be micsoda itt ez a kisegítő módszer? Miben segíti ki az igazságügyminiszter urat? (Gr. Apponyi György: Hogy minél több zsi­dót kivágjon!) Kisegíti abban, hogy a fel­állított generális tezabályon íúlmenőleg az állampolgároknak még egyéb kategóriáit is megfossza a teljes állampolgári egyenrangú­ságtól. (Buchinger Manó: Kifelé segítő mód­szer!) Hogy mennyire nem áll meg az, amit a mi­niszter úr mondott — éppen ennél a szakasz­nál aktuális ez a kérdés — az kiderül abból, hogy ez a törvényjavaslat és az 1. % generá­lis rendelkezése igenis a leszármazás gondo­latára vpu felépítve, — ezt nem lehet ta j gadni, — már pedig ahol a leszármazást ve­szem a jogok kritériumául, ott igenis a vér­nek, ha úgy tetszik, mítosza, ha úgy tetszik, joga alapján diszkriminálok az állampolgá­rok között. Ez van a törvényjavaslatban, ez van ebben az 1. § J ban. (Farkas István: Rab­szolga-rendszer!) Az van ebben, hogy olyan egyén is, aki nem tartozik az izraelita hitfe­lekezethez, mégis zsidónak lesz tekintendő, mert vizsgálni kell a felmenőit és ha azok között három zsidó hitfelekezethez tartozott egyén volt, akkor, bár ő kereszténynek szü­letett, és ebben a hitben nevelkedett fel, mégis zsidónak kell tekinteni. Engedje meg az igen t. miniszter úr, ez mégis csak a vérségi le­származás alapján van így megállapítva. (Ba­ross Endre: Etika! Etika!) Etika az, hogy va­lakinek a nagyapja, vagy a nagyanyja zsidó volt-e? Engedelmet kérek, már egétezen ösz­szezavarodom a fogalmak között. (Zaj a jobb­és a baloldalon.) Mi köze van ennek az etiká­hoz?! (Boczonádi Szabó Imre: Már régen ös­szezavarodott, nem most!) Az etikai kérdés, etikai hiányosság, ha valakinek a nagyapja vagy a nagyanyja zsidó volt? Ez nem etika, ez leszármazás. (Farkas István: Miért nem etika Imrédynél?). De ugyanez a leszármazási elv érvényesül lefelé is. Hiába keresztény valaki, mert h a a törvény szerint zsidónak tekintendő, akkor a jövőben az ő ivadékai, utódai szintén zsidók­nak lesznek tekintendők, — azt hiszem, ezt elismerik a tisztelt kormány tagjai és a t. kodifikátor urak is, — mert gondoskodtak ar­ról, hogy beletegyenek a javaslatban egy le­záró határidőt, most már 1939 január 1-ét, s ennek következtében, ha valaki utólag kötött házasságot, vagy utólag keresztelkedett meg, utólag szerezte meg azokat a jogcímeket, ame­lyek eddig reánézve kivételt stauáltak volna, ezek a jogszerző tények a jövőre nézve hatály 62*

Next

/
Thumbnails
Contents