Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-384
Az országgyűlés képviselőházának 884. ülése 1939 március 21-én, kedden. nélkül fognak maradni. Kérdem tehát, t. Ház, lehet-e azt mondani, hogy ez a javaslat nem a vérségi leszármazás elve alapján van felépítve? Igaz, hogy a javaslat emellett a generális szabály mellett kivételeket is állapít meg, de ezekre a kivételekre mondtam én az általános vita során tartott felszólalásomban, hogy nem teszik a javaslatot elfogadhatóbbá, hanem, csak komiknsa'bbá a maga hatásaiban és következményeiben. (Kéthly Anna: Melléje kellene írni, hogy kire vonatkozik!) Ami már a javaslat 1. §-ának rendelkezéseit illeti, meg kell vallanom, hogy a legnagyobb zavarban vagyok, mert nincs olyan gyors felfogóképességem, mint t, képviselőtársaimnak. Az igen t. miniszter úr most utólag újabb módosítást nyújtott be. Engedje meg hogy azt mondjam: az alkotmányos élet megindulása óta nem volt példa arra. hogy egy ilyen törvényiavaslatnál, amely száz- és százezer embert érint a legelemibb státusjoe-aiban. kenvérjogában, bor-sületében, olyan kodifikáció került volna a Ház elé. mint most. amikor egy szakasz immár az ötödik alakjában fekszik előttünk és meg kell állapítanom, hosry minden eeryes módosítás után még kéntelenebhé válik a maga hatásaiban, követkozniénveiben és a mesrérthetőség szempontjából. (Drobni Lains: önök teszik itt meg az ösz«zes módosításokat. (Zaj. — Elnök csenaet.) Ez a törvény javaslat nem fog valami előkelő bolvet elfoglalni a kodifikáció történetében. (Vá?.*onm János közbeszól.) Eínök: Vázs^nyi képviselő úr«t kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Vazsonyi János: A tisztelőt megsértése miatt... — Zat a jobboldalon) Vázsonyi képviselő urat rendreutasítom. Rassay Károly: T. Ház! A javaslattal szemben tábláit elvi kifogásaimon túlmenől°g kodifikációs szemrmntból is néznem kell a javaslat egyes rendelkezéseit és itt vissza kell térnem az általános vitába 11 mond'ott beszédemre és a miniszter úr válaszára. A miniszter iír azt hozta fel konkrét kifogásaimra, bogy azok nem állnak helyt. Hivatkoztam a törvén v java slat 1. § második bekezdésének 3. pontjára és ennek a pontnak alapián kimutattam, hogy a törvény rendelkezései értelmében előállana az a kéntől on helyzet. hogy valaki azért minősíttetik zsidónak, mert kereszténynek született, évitez Hertelendy Miklós: Kereszténynek senki sem születik!) Az igen t. miniszter úr azt mondta, hogy nincs igazam s azután lekötelező előzékenységgel kijelentette, hogy lehet, hogy a szakaszt félre lehet érteni, ezért esetleg gondoskodni fog olyan módosításról, hogy a szakaszt még én se értsem félre. Nagyon hálás vagyok az igen t, miniszter úrnak ezért az előzékenységért, amely engem nem lep meg, mert hiszen én már a bizottságban is megmondtam, hogy szívesen vállalom annak a bizonyos közös hadseregbeli tisztnek a szerepét, akit azért ültettek a Kriegsministerium kapujába, hogy a kimenő rendeleteket át kellett olvasnia és csak ha ő az ő közepes értelmi képességével megértette, akkor volt szabad a rendelétet a kapun kiengedni. (Derültséa.) Már felajánlottam tehát, hogy vállalom ezt a szerepet és örülök neki, hogy mivel én nem értettem meg, az igen t. miniszter úr újra szövegezte ezt a szakaszt. (Farkas István: Most még rosszabb! — Zaj a jobboldalon.) Csak rá kell mutatnom arra, hogy az igen t. miniszter ur igen nagy feladatot hajtott végre ebben a szövegezésben, mert kiderült, hogy az első kísérlet nem sikerült és mára még egy kísérlettel próbálta ezt a szöveget elfogadhatóvá és érthetővé tenni. Mondom, örülök, ha az én alacsonyabb felfogó képességem a miniszter urat arra vezette, hogy ezt a szakaszt úgy szövegezte át, hogy ez valóban azt a tartalmat kapta, amelyet a miniszter úr az első kodifikációnál is, szavai szerint, neki tulajdonítani akart. T. Ház! Legyen szabad nekem már most csak egy kikapott példát felhoznom arra, hogy ez a szakasz továbbra is abszurdumokat fog produkálni az életben. Ismét egy konkrét esetet hozok fel, amely szerint elő fog állni immár az a helyzet, hogy lesz egy házaspár és lesz egy gyermekük. (Benkő Géza: Nem biztos!) Roppant szellemes és a tárgyhoz illő megjegyzés volt. A feleség a. törvény szerint nem lesz zsidónak tekintendő, mert 1939 előtti házasságból származik és szülői közül csak az egyik, nagyszülői közül pedig csak kettő volt tagja az izraelita hitfelekezetnek és mindkét szülő a házasságkötéskor keresztény hitfelekezet tagja volt. Közelebbi ellenőrzés céljából megmondom, hogy az 1. § (2) bekezdésének 1. pontja alapján lesz az illető kereszténynek minősítendő. A férj helyzete már komplikáltabb, mert a férj a törvényjavaslat benyújtása után hoszszú ideig a zsidóság státusában leledzett (Derültség a széhőbaloldalón.), ellenben a módosítás következtében, amely talán a harmadik vagy negyedik módosítás volt őt is utolérte az a boldogság, hogv kereszténynek lesz minősítendő; ellenőrzés céljából megmondom, hogy a (3) bekezdés a) pontja alapján. (Derültség a baloldalon.) Ennek értelmében az illető azért lesz kereszténynek tekintendő, mert a törvény értelmében zsidónak nem tekintendő kereszténnyel házasságot kötött. Ez precizen végig van vezetve. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a két kereszténynek tekintendő szülőnek azonban van egy 18 éves leánya, aki kereszténynek született, keresztény hitben nevelkedett és ez a leánv az előttem fekvő szöveg értelmében kivédhetetlenül zsidónak lesz tekintendő. (Rupert Rezső: Ilyen csodabogarat!) Ismét megmondom ellenőrzés céljából: zsidónak kell tekintetni az 1. § (3) bekezdésének b) pontja alapján, amely kimondja, hogy a (2) bekezdés rendelkezése értelmében zsidónak nem tekintendő személy ivadéka is kereszténynek tekintendő. (Zaj. — Farkas István: Mindent Imrédy személyére húznak 1 ?) Igen ám. csakhogy a törvényjavaslat utolsóelőtti módosításában — azt hittem, hogy a legutolsó, de ma kiderült, hogy utolsóelőtti — egy kis »vagy« szó helyett egy »és« szót méltóztattak beilleszteni és ez az »és« szó zsidóvá tette ezt a kereszténynek született 18 éves leányt. (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Miért? Azért, mert az 1. § (2) bekezdésének 1. pontja a következőt mondja (olvassa): »Az előző bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki 1939. év január hó 1 1. nan ja előtt kötött házasságból származik, ha szülei közül csak az egyik és nagyszülei közül legfeljebb kettő volt az izraelita hitfelekezet tagja«. Az eredeti szövegben úgy volt, hogy »...vagy...« : T. Ház! Ez olyan érdekes eset, hogy talán
