Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

412 Az országgyűlés képviselőházának 38 h- ülése 1939 március 21-én, hedden. a szakasz rendelkezései alól ki tudnának bújni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényjavaslat gazdasági hátránynyal sújtja azokat, akik nem voltak hajlandók gazdasági előnyök kedvéért hitüket otthagyni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon), ez a törvény erkölcsi megbélyegzés alá helyezi azokat, akik úgy vélték, hogy a hazájukhoz, a hitükhöz való hűség nagyon is összeegyeztethető. (Malasits Géza: Ugy is van!) Èz a törvény összetéveszti az asszimililációt a hitehagyással és ezzel olyan alapra helyezkedik, amelynek jogosultságát egy másodpercig sem lehet elfogadni; mesterkélt ürügyekkel és mesterkélt jogcímekkel ki akar tudni a magyar sorsközösségből embereket, akiknek ősei századok óta élnek itt ebben az országban. Azoknak nevében, akik erre a hosszú százados ittlétre és ittélésre visszatekinthetnek, kijelenthetem itt, hogy sem megbélyegzéssel, sem gazdasági hátrányokkal, sem 6, 12 és 3%-okkal sem pedig egyéb sujtú rendszabá lyokkal nem engedjük magunkat kitudni abból az egyetlen sorsiközösségből, amelyet a dolgozó magyar nép életével való összeforrottságunk jelent, mert ezt a sorsközösséget és az ennek keretén belül való iharcot a szebb és a jobb magyar jövőért el nem veheti tőlünk ez a törvényjavaslat és annak semmiféle mesterkélt és nehezen Összetákolt első paragrafusa. T. Ház! Azok, akik ebben az országban mint masryarok és mint izraeliták nőttek fel és akiknek családjai itt éltek századokon keresztül, nem lesznek hajlandók saját hazájukban ezután sem a, hátsó lépcsőn járni, hanem ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy a többi magyarral együtt a főiéncsőn járjanak. Es ha önök itt bármilyen célszerűen megkonstruált rejtakajtókat szerkesztenek, az önérzetes^ embereket a valóban idetartozó emberek százezreinek tömegét ezek az önök kis célszerű rejtekajtói nem érdeklik. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés u szélsőbololdalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti meg a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Az, ami ebben a szakaszban foglaltatik, ellenkezik mindazzal, amit mi ifjúságunkban az iskolában tanultunk, ellenkezik mindazzal, amiben nevelkedtünk, ellenkezik mindazzal a gondolattal, amelyben egész életünket leéltük. Az életnek minden bajában és bánatában, minden szigorúságában, (mindabban a bajban és nyomorúságában amelyen keresztülment az átlag-polgár, aki végig küzdötte az 1914—1918-as világháborút, azt az egyet tapasztalhatták, hogy az emberek életüknek kataszrófális pillanataiban nem az egymás közötti sllontéteket keresik, hanem keresik azokat a szempontokat, amelyek őket összehozzák. De egvet nem tudok megérteni t. Képviselőház, Ügy tudtam eddig mindig, hogy nincs külön keresztény Isten, nincs külön mohamedán Isten, nincs buddhista Isten és nincs zsidó Tsf.en, hanem csak egyetlen Eery Isten van. Ha a harctéren láttunk sebesülteket a földön feküdni és fetrengeni, azok, akik a földön fetrengtek, nem a maguk külön Istenéhez, hanem az Egy Istenhez imádkoztak segítségért. Láttam kolerásokat és kiütéses tifuszosokat is idehaza is a háború első idejében és később a hadifogságban: nem voll, közöttük különbség aszerint, hogy zsidók, keresztények, v;tgy mohamedánok voltak-e; mindnyájan egyformán ugyanahhoz az Istenhez imádkoztak. Az én felfogásom szerint — és eddig én mindig ezt tanultam — csak Egy Isten ellen lelhet véteni; nem lehet az egyik embernek vétenie az egyik Isten ellen és a másik embernek vétenie a másik Isten ellen. Én ezt tanultam és azt hiszem, laizok a képviselőtársaim is, akik az ebben a szakaszban foglalt intenciókat helyeslik, azt tanulták, hogy mindnyájan egy Istennek valgyunk gyermekei. De 'ha mindnyájan egy Istennek vagyunk gyermekei, akkor miként lehetséges az, hogy az egyik embert jobb vagy rosszabb hazafinak méltóztatik tekinteni a szerint, hogy melyik templomban imádja Œsitenét? ' ' • i ; Én mindazon, amit e szakasz tárgyalásával kapcsolatiban elmondottalk, mélységesen meg vagyok döbbenve. Én a magam felekezetéhez hűséges hithű zsidó vagyok és az a felfogásom, hogy ha a felekezetéihez hű zsidó hazájával szemben teljesíti kötelességét, akkor ugyanolyan elbírálás iailá kell hoigy vétessék,^ mint amilyen elbírálás alá vétetik az az Istenéhez és hazájához hűséges keresztény, aki vele egy vonlaiban teljesíti kötelességét, akár &\ harctéren, akár a polgári életben. (Rupert Rezső: ^Minden józan ember ezt vallja!) Nem lehetséges^ az, hogy ittt embereket vallásuk miaitt megbélyegezzenek. Miként lehetséges az, hogy amikor ezrével vannak kint emberek a harctéren, akik zsidó felekezetűek és zsidó felekezetűek akarn'ak is maradni, ezek a zsidó felekezetű magyarok, akik ma ugyanúgy ai harctéren vannak és ugyanúgy verekszenek és fognak verekedni a m'atgyar jövendőért, mint ahoigy verekszenek és fognak verekedni érte az ő keresztény bajtársaik, csak a sírban,

: csak a halállbain kapják meg a maguk igazságát? Lehetetlen, t. Ház, hogy latzoknak a magyar zsidóknak, vagy zsidó magyaroknak, akik elestek Ruszinszkóban — hiszen napról-napra ojvtaissuík azoknak az új zsidó hősi halottaknak nevét, akik a ruszinszkói harcokban elestek — csak a vérüket volt szabad áldozni a magytatr hazáért. Nem lehetséges az, hogy azoknak laiz embereknek, ha visszajöttek volna, most nem lenne kenyerük. (Folytonos zaj.) Nem foglalhatnák el ai legkisebb állást sem. még utcaseprő sem lehetne belőlük, de a harctéren életüket, vérüket áldozták a hazáért, arra joguk voll Én tisztelettel kérem igen t. képviselőtársaimat, gondolják meg ezt a szörnyű igazságtalanságot. Egy ilyen kis nemzet, minit amilyen a magyiar, nem követhet el igazsagtiauansagot. A magyar maga is üldözött nemzet, üldözött nép, már ipedig üldözött nép más népeit nem üldözhet. A hatalmas és nagy népek, latmelyeknek nem kell félniök, üldözéstől, ezt talán megtehetik. (Gr. Festetics Sándor: Senki sem üldözi őket!) Az egyik oldalon a harctérre menni, vért és életeit áldozni a hazáért, iái másik oldalon pedig idehaza üldöztetésnek lenni kitéve: lehetséges? (Gr. Festetics Sándor: Ne menjenek, nincs semmi szükség rájuk!) De igenis mennek, t. képviselőtársam, és menni fognak. (Zaj. — Rátz Kálmán: Kivonni őket a fegyveres szolgálatból, akkor majd nem hivatkozhatnak reá! — Folytonos zaj.) Nem érdeke az országnak, hogy >ai magyar hadsereg... (Rátz