Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 384. hozzászólni olyan jelenségekhez, amely jelen- > ségek, ha az általános rosszat meg méltóztatnak csinálni, egyesekre nézve talán mégis enyhíthetők. T. Ház! Amikor ahhoz a szakaszhoz szólok hozzá, — a javaslat első szakaszához, — amely azt határozza meg, hogy ki tekintendő zsidónak, mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy annak a nézetemnek adhassak kifejezést, hogy rendkívül irigylem a parlament többségét és rendkívül irigylem a parlament minden olyan 'tagját, aki ma fontosabb, komolyabb kérdést, aktuálisabbat és sürgősebbet nem ismer, mint annak a meghatározását, hogy ki tekintendő zsidónak. Rendkívül irigylésre méltó az a parlamenti többség és minden egyes képviselő, aki a mai világban, amely világban körülöttünk mindenütt dübörög a föld, sürgősnek egyedül és kizárólag annak a kérdésnek a megállapítását tartja, ki tekintendő zsidónak és ebben a kérdésben három percet, vagy Öt percet sem hajlandó -a volt igazságügyminiszternek seta engedélyezni, hogy az tovább beszélhessen. (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Ez a szakasz azt határozza meg, ki a zsidó. Méltóztassék megengedni ezzel kapcsolatban annak a megjegyzését, hogy azok a bevonult zsidó vallású honvédek, akik elestek Ruszinszkó földjén, nemzeti hősöknek tekintendők, mert elestek és hősi halált haltak, de ugyanazok, ha életbe maradtak volna, zsidónak tekintve nem lehetnének még altisztek, kereskedősegédek sem, semmik a világon, csak megbélyegzett páriák és kitaszítottak a nemzet testéből. (Payr Hugó: Éhen kell halmok!) Ezt jelenti ez a törvényjavaslat, amely törli vény javaslat már első szakaszában összekeveri a faj és felekezet fogalmát, Ï3n mindent megértek, megértem, ha valaki faji alapba he* lyezkedik. megértem, ha valaki felekezeti alapra helyezkedik, de a fából vaskarikának olyan pregnáns tételeit, mint amelyek ebben a szakaszban is foglaltatnak, nem bírom megérteni. Énpen azért a felekezeti alánra helyezkedve adtam be azt a módosító indítványomat, amely az 1. $. helyébe a következő szöveg felvételét indítványozta (olvassak ..Indítványozom, hogy a jelen törvénv alkalmazása szempontiából zsidónak kell tekinteni azt, aki az wráeJitfl bitfel ekéz et tasrjp«. T. Ház! Ez a felekezeti álláspont. 'Ha a faji álláspontot meg méltóztatnak tudni konstruálni, ami hetek óta folyamatban van es mindig csak zJa varos abba válik, — akkor éfi azzal is vitába tudok szállni, de nem tudom megérteni az olyan konstrukciót, ameiy kereszténynek fogadja el azt és magyarnak fogadja el azt, aki • esetleg 1937-ben vándorolt be az országba és bizonyos kijárok útján megszerezte magának a magyar állampolgárságot, ma sem • tud még magyarul, esetleg idegen ruhában is jár, nem beszélve más idegen jellegzetességekről, de elvette a betegségében őt ápoló keresztény szolgálóját; az kereszténynek és magyarnak számít, ugyanakkor az a református presbiter, aki 30 esztendővel ezelőtt keresztelkedett kí feleséerével együtt, zsidónak számít. Az a bevándorolt magyarnak sziámit,, én pedig nem számítóik magyarnak. T. Ház! Ez van ebben a szakaszban. Ezt kell meglátni és erről kell beszélni. En éppen azért a felekezeti álláspontra helyezkedem és azért adtam be ezt a módosító indítványomat. Meg kívánom állapítani azt is, hogy a történelem néha ismétlődni szokott más és más ülése 1939 március 21-én, kedden. 409 vonatkozásban. Ma március 21-ike van, március 21-én tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Március^ 21-ike valamikor a régi világban a tavasz, ébredését, a tavasz pedig az életet jelentette. Húsz 'esztendővel ezelőtt március 21-ike a vörös kommunizmust jelentette, ma pedig a felekezeti vagy faji alapra helyezett kommunizmus alapkövének lerakását jelenti, ami ellen, úgy érzem, tiltakoznom kell. Tiltakoznom kell az ellen a javaslat ellen, amelyet az a többség terjesztett be, amelynek hivatalos jelöltje és tagja volt egykoron Kenyeres-Kaufmann Mózes Miklós és amely mégis faji és felekezeti alapon kevert törvényjavaslattal jött ide. Ez ellen a javaslat ellen fel kell emelnem szavamat és ezt minden egyes szakasznál meg fogom ismételni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Rupert Rezsó! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! En azt tartanám az időhöz illőnek, ha a kormány arra a bölcs álláspontra helyezkednék, hogy mindazoknak az érveknek alapján, amelyeket az előttem felszólaltak hangoztattak, és az általános belső és külső helyzetet figyelembe véve, visszavonná ezt a javaslatot. Ezért arra kérem a t. kormányt, méltóztassék indítványt tenni az 1. § törlésére, ami azután maga után vonná, hogy az egész javaslatot visszavonják. Ha ez az indítványom nem talál helyeslésre a kormány részéből. akkoT- hozzájárulok mindahhoz, amit az előttem szólottak mondottak; elfogadom az ő '.módosításaikat arra az esetre, ha az én módosításaimat, amelyek némely tekintetben tovább mennek, nem fogadják el. Mindenesetre azt kell kérdeznem ennek a szakasznak

1 a tárgyalásánál, hogy mi szükség. van most erre a javaslatra és mivel érdemli meg a zsidóság ennek az 1. §-nak ilyen módon való fogalmazását, amikor a ruszinszikói hadműveletekkel kapcsolatiban hadseregünk létszámiát felemelték és a zsidó férfilakosság lelkesedéssel, becsületesen, férfiasan megy a zászlók alá? Vájjon ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy ilyen javaslatot tárgyaljunk, amikor már hirek érkeznek arról, hagy efbben a nagyszerű vállalkozásban zsidók is hősi halált haltak? T. Képviselőház! A szeparatisztikus mozgalmak idejét éljük. A németek, a tótok egyrésze külön népcsoporttá igyekszik alakulni. A ruténföldre vonatkozóan már mi magunk is azt, hangoztatjuk, hogy autonómiát kapnak, bizonyos irányban tehát ilyen szeparatisztikus jelenségek mutatkoznak. Akkor hát miért akarjuk szeparálni azt a becsületes, hazafias magyar zsidóságot, amely viszont nem akar szeparálódni? A zsidóságnak ez a becsületes érzés világa annál is inkább respektálandó, mert amikor itt mindenki szeparálódni akar, akkor annál nagyobb érdekünk, hogy minél többen tekintsék magukat nem szeparálodo magyaroknak. A honvédség most a Ruténföldön közzétett egy kiáltványt, amelyben ezek a megszívlelendő szavak foglaltatnak (olvassa): »Vesszen az átkozott gyűlölet és erőszak, az elnyomás és testvérharc. Magyarországon békében élhet minden nemzetiség. Óva intünk mindenkit, hogy bosszú- vagy rágalomhadjáraliiak helyet