Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

410 Az országgyűlés képviselőházának 38%. ülése 1939 március 21-én, kedden. nem adunk és azt nem tűrhetjük.« Hí helyesek ezek a fenséges szavak a Ruténföldön, helyesek azokra vonatkozólag, akik szeparációban akar­nak tovább is élni, amely szeparációt mi is he­lyeslünk, mert önkormányzatot akarunk nekik adni, akkor miért nem helyes mindez a ma­gyar földön, itt a régi magyar földön, miért ne vesszen az átkozott gyűlölet és erőszak, az elnyomás és a testvérharc idehaza is? Nem le­het józan ésszel megérteni, becsületes magyar szívvel felfogni, ami itthon történik. Kormányzó Urunk is kiáltványában a kö­vetkezőket hangoztatja a Rutén föld felé (ol­vassa): »A rutén nép minden fiának meg kell találnia a maga anyagi boldogulását, biztos alapokat kell találni arra, hogy a leigázottság, a jogtalanság, a háttérbe szorítás Korszaka után a szabadság, a jog és a testvéri összetar­tás korszaka virradjon fel a gens fidelissima, Rákóczi fejedelmünk szeretett népe részére.« T. Ház! Egy pillanatig sem gondolhatunk arra, hogy Kormányzó Urunk a régi magyar területen lakó népességre is ugyanezt ne kí­vánná, hogy vége legyen az elnyomatás, az ül­dözés korszakának. Ha ezeket a t. kormány komolyan veszi és megszívleli, akkor nincs más lehetősége, nincs más_ módja és^ nincs más útja, mint hogy visszavonja ezt a javaslatot és ez­zel maga is megfogadja a honvédségnek azt a kiáltványát, hogy » vesszen ^ az átkozott gyűlö­let és erőszak, az elnyomás és testvérharc« ide­haza is. (Esztergályos János: Hallják ezt, uraim*? — Felkiáltások a jobboldalon: Olvas­tuk! — Esztergályos János: Ezt össze tudják egyeztetni a lelkiismeretükkel! — • Zaj. —. El­nök csenget) A t. igazságügyminiszter úr bejelentett ehhez a szakaszhoz egy módosítást. Ez után a módosítás után sem változott a Ihelyzet, ez a módosítás sem reparálja azokat a súlyos sérel­meket, amelyekről a tisztelt előttem szólók szóltak. Ezentúl is marad például a helyzet a vegyes házasságból származókra nézve az, ami eddig volt. Ha a zsidó vallású szülői nem ke­resztelkedett ki, akkor hiába nevelték azt a kisgyereket csecsemőkorától kezdve, vagy hét­éves kora előtt kereszténynek, hiába hiszi ma­gát kereszténynek, hiába tudja magát keresz­ténynek, hiába nem tud máskép gondolkodni, hiába nem tud más lenni, mint keresztény, ezeket önök igen kegyetlenül meghagyják to vábbra is, hogy zsidóknak számítsanak. Kegyetlen, irgalmatlan és keresztényelle­nes álláspont ez, pusztán keresztény szempont­ból is, akkor, amikor kétségtelenül meg kell állapítanunk nekünk, felnőtteknek, akiknek okosaknak kellene lennünk, hogy az a gyer­mek nem tehet arról, hogy az ő zsidóvallású szülője nem tért ki. Hiszen igen sok esetben nem is térhetett ki, mert a szülők elváltak és a zsidóvallású szülő más házasságot kötött, az apa pedig otthon maradt a fiával, aki keresz­ténynek született. Vagy elhalt a zsidó szülő, a zsidó apa vagy anya és így nem is keresz­telkedhetett meg később. Kérdem, miféle isteni vagy emberi jog, bölcseség, okosság és tisztes­ség van abban, hogy ezt a gyereket mégis to­vábbra is zsidónak kell tekinteni 1 ? Vagy ott vannak az olyan vegyes házasságok, ahol a szegény zsidóvallású házasfél áttért, de a há­zasságból nem született gyermek; az a házas­fél t most már végleg megmarad zsidónak. Akárhány esetben megtörténik az, amiről itt már beszéltünk, hogy a kereszténynek szüle­tett gyermek ennek a törvénynek alapján zsidó marad, ellenben a zsidónak született gyermek, ha szülőjével együtt a törvényben megszabott határidőben áttért, keresztény lesz. Nem tu­dom, micsoda logika ez. Kuriózumok ezek. Majd ha egyszer Összeállítják, Ihogy miféle ne­vetségességek fordultakelő a történelemben, ez a szakasz azoknak koronája lesz. T. Ház! Természetesen én azon az állás­ponton vagyok, hogy magyart a magyartól vallása szerint megkülönböztetni nem kell és nem lehet. Azon az állásponton vágyok, hogy a hitehagyás senkinél külön érdemet nem je­lenthet. Ezért is kérem tehát, hogy a szakaszt egyáltalában töröljék. Ha azonban ezt nem tudjuk elérni, akarjuk a kisebb rosszat, ezért javaslataimban alkura lépek ezzel a javaslat­tal s mesrpróbálok feléje közeledni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rupert Rezső: Csak még felolvasom indít­ványiamat. Indítványozom, hogy az 1. § a kö­vetkezőkép hangozzék (olvassa): »A jelen tör­vény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki az izraelita hitfelekezet tagja, vagy a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita felekezet tagja volt, kivéve, ha ez időpont előtt valamely kereszténv hitfeleke­zetbe való áttérése érdekében a törvényszerű eljárást már megindította és egy éven belül megkereszteltetése megtörtént«. Ha ez a javaslatom el nem fogadtatnék, akkor a következő új 1. $ elfogadását indít­ványozom (olvassa): »]. §. A leien törvénv al­kalmazása szempontjából zsidónak kell tekin­teni azt, aki az izraelita hitfelekezet tagja, vagy a. jelen törvény hatályba lépésekor az izraelita felekezet tagja volt«. Ha ez indítványom sem foerad+atnék el, akkor indítványozom a következő új 1. $ el­fogadását (olvassa): »1. §. A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell te­kinteni azt, aki maga vagy akinek legalább egy szülője, vagy akinek^ nagyszülői közül leg­alább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelitái hitfelekezet tagja, vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hit­felekezet tagja volt, kivéve azt, aki 1939 Ja­nuár l-e előtt kötött Vegyes házasságból szár­mazik és már hétéves kora előtt valamely^ ke­resztény hitfelekezet tagjává lett és .azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a há­zasságon kívül született gyermekre is meg­felelően alkalmazni kell«. Ha ez sem fogadtatnék el, akkor indítvá­nyozom a következő új 1. §. elfogadását. (Ol­vassa): »1. §. A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki maga vagy akinek legalább egy szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a je­len törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja, vagy a jelen törvény ha­tálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt, kivéve azt, aki 1939. január l-e előtt mint keresztény fél házastársa keresztény hit­felekezetre tért át, és kivéve azt, aki ily há­zasságból származik, valamint azt, aki az 1939. év január 1. előtt kötött vegyesházasság­ból származik és már 7 éves kora betöltése előtt valamely keresztény hitfelekezet tagjává lett és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házas­ságon kívül született gyermekre is megfe­lelően alkalmazni kell.«

Next

/
Thumbnails
Contents