Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

408 Az országgyűlés képviselőházának 384- ülése 1939 március 21-én, kedden. lehetővé tenné és biztosítaná azoknak a ma­gyarországi zsidó állampolgároknak és pol­gártársainknak életét, jövőjét és megélheté­sét, akik családjukkal együtt immár egy év­század óta ennek az országnak sorsában, jó­ban, rosszban, küzdelemben, gondban és min­denben osztoztak. Ezzel szemben erkölcstelen­nek tartom azt, ha ezeket is kiküszöbölik. Az I. §. elsősorban azt akarja megállapí­tani, hogy ki zsidó és ebbe a megállapításba igen sok, tízezer, talán százezer — senki sem tudja ezt, mert hiszen a törvényjavaslat adós maradt az erre a kérdésre való felelettel — talán többszázezer olyan polgártársunkat is belevonja, aki félvér származása ellenére ke­reszténynek született és egy életen át 2ó Ke­resztény és jó magyar volt. Hogy a zsidók­nak ez a magyar nemzettestből és a magyar életből faji megkülönböztetés alapján történő kiközösítése milyen gazdasági bajokat és krí­ziseket, sőt lehetetlenülést fog júaga után vonni, azt a későbbi szakaszok tárgyalása so­rán, ahol ez a kérdés aktuális lesz, leszek bá­tor megvilágítani. Itt csak a kereszténynek született zsidókról és a félvérekről szeretnék még külön néhány szót mondani. A törvényjavaslat 1. §-a etekintetben, — talán még a miniszter úr szíves jóindu­latú legutóbbi módosítása ellenére is sza­bad ezt mondanom, — zavaros és nehe­zen érthető, már pedig egy törvényjavaslat­nál a legfontosabb az, hogy világos és min­denki által könnyen r érthető legyen, mert nemcsak jogtudósok és törvényhozók olvas­sák azokat a paragrafusokat, hanem egyszerű emberek is. Egy olyan törvény pedig, amely előírja, hogy minden zsidónak igazolnia kell származását, tulajdonképpen implicite előírja azt is, hogy minden kereszténynek is igazol­nia kell a származását, mert egyébként senki sem tudja majd bebizonyítani, hogy nem zsidó. Ha tehát itt az* ország társadalmának igen tekintélyes részét kényszeríti és kötelezi ez a törvény arra, hogy őskutatás révén saját származását igazolja, akkor világosan és egy­szerűen kell előírni, hogy kinek és mit kell megkeresnie és igazolnia. (Fábián Béla: Min­denkinek igazolnia kell! így volna helyes! Hadd tudjuk, hogy ki zsidó!) Ha itt egyszerűen és világosan megmon­daná a javaslat, hogy például nem szabad zsidónak tekinteni azt, aki kereszténynek szü­letett, akkor ezt mindenki megértené és ez el­fogadható is volna, Ihogy ne tekintessék zsi­dónak az, aki kereszténynek született és ebben a vallásban nevelkedett, tekintet nélkül a szü­lők származására. Mondom, ez megérthető és elfogadható. De hogy miért kell ezzel a zava­ros szövegezéssel a családi tragédiák tízezreit egészen ok nélkül felidézni, ennek magyará­zatát sem tudom megtalálni. Számtalan gyer­mek van. aki nem is tudja, hogy szülői, vagy nagyszülői közül egyik-másik zsidó szárma­zású. Méltóztassék elkéozelni, miiven katasztró­fát, milyen belső családi tragédiákat idéz elő ez az intézkedés? Miért kell büntetni a gyer­mekeket azért, mert az anya a zsidós^árma­zású vőlegénytől nem kért elhamarkodott val­lásváltoztatást, hanem megpróbálta az illetőt az idők során rávenni arra. hogy az ó' vallá­sára térjen át? Ez is érthetetlen dolog. Azon­kívül az is megelőződ esem, hogy nenn lehet a 30 és 40 esztendő előtt megkeresztelkedett zsidót ma visszataszítani a zsidó vallásba. (Gr. Apponyi György: Visszazsidósítani!) Éppen ezért indítványomnak van egy része, amelyet különösen figyelmébe ajánlok az igen t. igazságügyiminiszter úrnak. Ne tekint­sék ma zsidónak azt, aki 30 esztendővel ez­előtt kitért. Aki 30 esztendő óta él a keresz­tény 1 vallásban, a keresztény vallással együtt annak mentalitását is felvette. Nem értem, miért kell az ilyet ma egyszerűen visszataszí­tani a zsidóságba? Azt hiszem, ez nem nagyon sok emberre vonatkozik és nem veszélyezteti azokat az intenciókat, amelyeket a t. túl­oldal el akar érni. T. Képviselőház! Külön szeretnék még néhány szót mondani a fél vérekről. Itt még szörnyűbb tragédiákat idézünk elő, gyermeke­ket és jó maevarokat büntétünk csak a^ért, mert annakidején szüleik esyike nem kívánta meer a reverzálist. E^k a félvérek a legszeren­csétlenebbek. A zsidókhoz nem tartoznak, azok­kal semmi szellemi, vallási, vagy társadalmi kapcsolatuk sincs talán, a keresztén vektől el­taszítják őket. Mit csináljanak ezek? Utal­nom kedl e tekintetben arra, hoarv itt a ma­gyar törvényi «vasi a f (még a nürnbersri törvé­nveknél is sziírnníhb. Nem tudom, mît aVart az igen t. igayságügvminiszter úr. illetőleg a törvénviavasl at szellemi sznlőarría, a volt miniszt. Q riplriíi'k úr elérni. Pápább ak^t lenni a nánn^ál. Hiti pre hb akart lenni Hi+lernél, szigorúbb akart Jpnni. imint amilyenek a né­met törvények? Néme+országban azt mond­ják, hofrv a félvérben 50% árja vér is van. Elnök: A kénviselő úr beszédideje leiárt. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk! — Fábián Béla: Epp most kezd érdekes lenni!) Payr Hugó: Három perc meghosszabbí­tást kérek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Vitéz Kő József: Semmit sem!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a képviselő úrnak a kért három perc meghosszabbítást megadnák, szíveskedjenek fel­állani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a kért meghosszabbítást nem adja meg. (Rupert T'ezső: Három perc! — Esztergályos János: Hallatlan! Milyen sürgős!) Payr Hugó: Akkor befejezem szavaimat. Kérem, méltóztassanak Zsitvay í. képviselő­társunk indítványát, mint igazságos indít­ványt elfogadni és kérem a miniszter urat, vegye figyelembe az én indítványomnak leg­alább azt az egy szakaszát, amelyre hivatkoz­tam és amely a 30 esztendő előtt kikeresztel­ikedetteknek a zsidóságból való kikapcsolását jóváhagyja. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti meg a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Mindenekelőtt le kívánom szögezni azt az álláspontomat, hogy bár a javaslat több szakaszához hozzászólok, ez nem jelenti azt, mint hogy ha azt az állás­pontot ne képviselném továbbra is, aminek az általános vitában kifejezést adtam, hogy ez a javaslat, akárhogyan toldozzuk-foldozzuk is, mindenképen rossz marad és a Jogegyenlőség elvével szemben áll és szembehelyezkedik. Ha én most mégis hozzászólok az egyes szakaszok­hoz, ennek pusztán és kizárólag az az oka, hogy igyekszem egyes kérdésekben, ha lehet, mégis

Next

/
Thumbnails
Contents