Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának 384. Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! A törvény­javaslat általános vitájánál utaltam arra, hogy iszerény nézetem szerint a kormánypárt igen tekintélyes részénél egy etikai összefér­hetlenséget látok fennforogni, ; ha ezt a tör­vényjavaslatot megszavazzák. (Ellentmondások és derültség jobbfelől.) Ez az etikai összefér­hetlenség vonatkozik elsősorban azokra, aki­ket a Gyosz.-nak és a Tébé.-nek pénzéből a párt­kasszába 'befizetett összegekből választottak meg képviselőkké. (Zaj és felkiáltások a jobb­oldalon-: Hallatlan!) Ne méltóztassék ezt leki­csinyelni, oriert igen tekintélyes pénzeket fizet­tek a zsidó cégek, a Gyász, és a Tébe. a kor­mánypárt pártkasszájába. (Zaj jobbfelől. — Baross Endre: A magyar munkások pénze volt az!) Másodszor vonatkozik egy ilyen etikai összef érhetlenség 'Szerintem azokra, akiknek családjában akár felmenő, akár le­menő ágon, akár házasság révén zsidó rokon­ság található. Ezekután őszintén megvallom, íhogy miután a többség, illetőleg a kormánypárt mégis (meg­szavazta a törvényjavaslatot, (Bánó Iván: Nemcsak a kormánypárt!) nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a részletes tárgyalás so­rán ezeken a szakaszokon változtatni lehes­sen. Éppen azért köszönettel és örömmel nyugtázom az igazságügyminiszter úr előbbi felszólalását, mert ebből azt látom, hogy^ a kormány és különösen a miniszter úr nem zár­kózák el az érvek elől és még az utolsó pilla­natban is hajlandó némi enyhítésekkel és mó­dosításokkal javítani ezen a szerencsétlen ja­vaslaton, amely szerény nézetem szerint nem a zsidóságot üti fejbe, hanem a keresztény magyar tömegeket, a keresztény magyar tár­sadalomra nézve fog maga után vonni igen súlyos, komoly és kellemetlen, tatán (ka­tasztrofális konzenkvenciákat. Éppen a legkisebb javítás lehetősége ér­dekében is azzal a tiszteletteljes kéréssel for­dulóik az elnök úrhoz, hogy a részletes vita során az egyes szakaszok megszavazásánál az egyes indítványokra nézve egyenként méltóz­tassék szavazásra feltenni a kérdést, mert le­hetséges, hogy kisebb részleteknél a Ház egyes módosításokat elfogadna, ha azonban en bloc méltóztatik feltenni a kérdést az Indítvá­nyokra és azokat en blíoc méltózitatik szem­behelyezni a miniszter úr által javasolt szö­veggel, akkor a kisebb módosítások is lehetet­lenné válnának. Egyébként fenntartom azt a meggyőződé­semet, — és ezt külön is hangsúlyozni kívá­nom ennél a szaíkasznál — hogy a jövőre nézve hozhat a parlament zsidótörvényt, vagy akár­milyen törvényt, de 'igazságtalanság vissza­menőleg megfosztani embereket például az ő keresztény mivoltuktól, igazságtalanság visz­szamenőleg megfosztani zsidókat az ő kenye­rüktől és .megtenni hithű keresztényeket, az ország jó polgárait zsidóknak. T. Ház! Az 1. § törvénybe iktatja a faji elkülönülést. Ezt azután német korrektívu­mokkal javítani akarja, a lényeg azonban mégis a faji elkülönülés, hiszen az 1. § az, amely ezt törvénybe akarja iktatni és techni­kailag meg akarja fogalmazni, hogy mi az a zsidófaj. Az első szakasznak ez a próbálko­zása faji, vallási és nemzetiségi szempontból helytelen. A törvényjavaslat indokolása ülése 1939 március 21-én, kedden. é07 ugyanis a leszármazás faji kritériumát tartja szeme előtt. De a kormány belátta azt, hogy ezt nem lehet keresztül vinni, ezért bizonyos kivételeket statuál. A faj fogalma természeti fogalom, a kivételt pedig valami társadalmi szempontból akarják megesinálni. Méltóztat­nak tehát látni, hogy ez milyen logikai lehe­tetlenség. A faji megkülönböztetés a magyar­ság szempontjából veszélyes. Közhelyet mon­dok, amikor arra hivatkozom, hogy milyen katasztrófát vonhat maga után, hogyha ma kiközösítünk magunkból össze nem függő cso­portokban vagy rétegekben élő magyar ál­lampolgárokat a fajiság címe alatt és kitesz­szük az országot annak, hogy majd össze­függő csoportokban és rétegekben élő fajok a fajiság fogalmának a maguk javára való tör­vénybeiktatását fogják követelni. Logikai hibának tartom a megkeresztelke­detteknek zsidókként való kezelését is. Meg méltóztatnak látni, hogy zavaros helyzetet fog okozni ez a törvényjavaslat, amely hol a fe­lekezeti hozzátartozósággal, hol pedig a faji leszármazás fogalmával operál. A törvényja­vaslat alapgondolata ebben az 1. §-ban jut a legpregnánsabban kifejezésre és úgy vélem, hogy ez a nemzet nagy célkitűzéseivel ellen­kezik. A faji gondolat, amely elkülöníti a Ma­gyarország területén élő zsidóság egy részét, azt a veszélyt rejti magában, hogy a trianoni határokon túl élő, egykor Magyarországhoz tartozott nemzetiségi magyar állampolgárain­kat elidegeníti és elvadítja tőlünk. (Gr. Ap­ponyi György: Ügy van!) Xlgy vélem, igen nagy felelősséget vesz magára ezzel különösen az igazságügyminiszter úr, olyan felelősséget, amelynek egykor az ország fogja kárát látni. Megint közhelyet mondok, amikor arra hi­vatkozom, hogy Magyarországon a zsidóság a legkevésbbé veszedelmes csoport, mert mö­götte ninosen más ország, ahova gravitálna. Éppen ezért, ha le akarunk térni a jogegyen­lőség útjáról, amit — ismételten mondom — veszélyesnek és helytelennek tartok, de ha mégis meg akarja tenni a magyar törvényho­zás, hogy letér erről a útról, akkor nem sza­bad ostoba antiszemitizmust csinálni, aminek senki sem látja hasznát, olyan antiszemitiz­must, amely a zsidóság elnyomásának politi­kai jelszava érdekében egyszersmind a zsidó kvalitásokat, a zsidók értékeit is elnyomja es kiközösíti a magyar nemzetből. Meg tudok ugyanis érteni egy olyan antiszemitizmust, amely a zsidóságnak ezeket az értékes kvali­tásait éppen a magyar keresztény társadalom érdekében akarja felhasználni, jobban kihasz­nálni ós értékesíteni. Ezt meg tudom érteni, azt azonban, ami most történik, — méltóztas­sanak elhinni — józan ésszel senki sem tudja megérteni. Elnök: Képviselő úr, tessék parlamentáris kifejezéseket használni. Payr Hugó: T. Képviselőház! Az 1. §. in* dokolásához tartozik az az érv is, hogy a zsi­dóság íbeszivárgás útján szaporodott el és hogy a beszivárgott zsidóság nem tudott es nem is akart asszimilálódni. Zsitvay Tibor t. képviselőtársam, a kormánypárt volt igazság­ügyminisztere, az előbb ragyogóan kifejtette, hogyan lehet ez ellen védekezni és hogyan le­hogy ezt a problémát kiküszöbölni, vagy meg­oldani, éppen azért az ő javaslatát teljes egé­szében elfogadom, sőt örömmel fogadnám, ha ezt a képviselőház is megszavazná, mert ez

Next

/
Thumbnails
Contents