Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

Az országgyűlés képviselőházának BSÛ. nul, semmiesetre sem fogják át azonban mindazt a kört, amelyet a nemzet védelme érdekében valóban át kellene fogniok. Én itt ilyen általánosítást látok és ezért nem tudom elfogadni az 1. §-t, amely merész kézzel hatáskörébe vonja annak a kérdésnek a megoldását, hogy kit kell és kit nem kell zsidónak tekinteni. Reménytelen kísérlet, hogy ezt tökéletesen lehetséges megoldani és amint eleinte védekeztek a javaslatban a kazuisztika ellen, utólag mégis kazuisztikába estek, úgyannyira, hogy kevés ember, ne vegye rossznéven, de ta Ián maga az igazságügyminiszter úr sem tudja némely esetben hirtelenében megmondani, hogy ki a zsidó és ki nem az. Egy kicsit utána kell gondolkozni és tűnődni és az eredmény az, hogy a közvéleményben, a társadalmi életben, a gazdasági életben mindenki elvesztheti az állását, kétes és gyanús lesz. És volt-e közélet, amely csodálatosképpen mélyebbre süllyedt volna, mint egy* vonatkozásban a mai magyar közélet, abban, hogy minden gyanúnak azonnal tápot ad? Nem remélem, hogy valami nagy eredményt lehetne elérni ebben a hangulatban a törvényjavaslat bizonyos módosítása tekintetében, nem is terjesztettem tehát elő olyan javaslatot, amely az ebben a javaslatban szerintem nem szerencsésen választott módszerektől eltér. Az én javaslatom nem is ellenkezik az 1. § szövegével, csak azokra az esetekre akar hatni, amelyek kirívó' igazságtalanságokkal járnak. Mint kiegészítő új bekezdés lehetetlenné kíván tenni olyan eseteket, mint például a következő: Valaki a világháborút .. végi gküzdötte, az összes katonai kitüntetések birtokában van, beleértve a Mária Terézia-rend arany vitézségi érmét is, saját személyére nézve minden tekintetben, már a sokszor módositott törvényjavaslat szerint is kereszténynek tekintendő, egyetlen testvérét, aki szintén katonatiszt volt, hősi halottként elveszti és amikor most öreg napjaira saját fiát és hősi halott testvérének fiát felneveli, akik már kereszténynek születtek, mert születésük után nyomban megkereszteltettek, — kénytelen azzal a tudattal járni a világban, hogy ez a fia és ez a nevelt fia elveszti állását, kereseti lehetőségét, mert noha ő a legmesszebbmenőiéig megtette kötelességét a hazával szemben és nem tekintendő zsidónak, ez a két leszármazottja igenis zsidónak fog tekintetni. (A klotürlámpa kigyullad. — Az elnök csenget.) Kérek öt perc meghosszabbítást. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! Nem, adjuk meg senkinek! — Payr Hugó: Félnek az érvektől? — Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a kért ötperces meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Metörténik.) Kisebbség. A Ház nem adta meg a meghoszszabbítást. Tessék befejezni beszédét, képviselő úr. Zsitvay Tibor: Akkor csak a javasolt új bekezdés szövegét olvasóin fel. Tisztelettel kérem, méltóztassék az 1. §-b cl r_i következő új (2) bekezdést beiktatni (felolvassa): »Nem lehet zsidónak tekinteni azt a születése óta magyar állampolgárt, aki maga, vagy atyja, atyai nagyatyja, dédanyja, illetőleg szépatyja 1848 január l-e előtt a magyar Szent Korona országai területén született és ettől az időtől fogva atyai férfi felmenői mind magyar ál- I ülése 1939 március 21-én, kedden. 405 lampolgárként ugyanitt születtek, ha legalább 1939 január l-e óta valamely törvényesen bevett keresztény egyház tagja.« Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni. Ez nem a bevándorolt, hanem^ a régen itt élő zsidókra, nem is a zsidó vallásúakra, hanem a keresztényekre vonatkozik. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Dulin JenőElnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Őszintén megvallva, a törvényjavaslatnak éppen az első szakaszát tartom a legszerencsétlenebbül sikerültnek. Éspedig azért, mert akkor, amikor a zsidókérdést rendezni kívánja, végzetesen öszszekeveri — amint már annyiszor hangsúlyoztuk — a fajiságot a kereszténység fogalmával. Igaz ugyan, hogy állandóan azt a feleletet kapjuk, hogy azért, aki zsidónak tekintetik e szerint a törvényjavaslat szerint, az végeredményben keresztény is lehet, azonban ez csak magyarázat, mert hiszen végeredményében igen súlyos megélhetési konzekvenciák fűződnek ahhoz a megállapításhoz, ha valaki a zsidóság sorába kerül. Tehát nem egészen közömbös, hogy kit tekintünk zsidónak és kit nem tekintünk zsidónak. Ez az 1. § azért szerencsétlen, t. képviselőház, mert rendkívül sok keresztény embert is, tehát nem zsidót, hanem tényleges, valóságos keresztényt tesz át a zsidóságnak ebbe a szörnyű helyzetébe. Amikor az 1. § ellen felszólalunk, az az érzésünk, hogy tulajdonképpen itt az 1. §-nál azokat a keresztény testvéreinket védjük, akiket a törvény erejével ebbe a nehéz helyzetbe sodrunk. T. Képviselőház! Ha a törvényjavaslat 1. §-a kizárólag a faji álláspontra helyezkedett volna, valószínűleg sokkal könnyebb lett volna tiszta helyzetet teremteni egy okosan megszövegezett második szakasszal. Minthogy azonban teljesen össze vannak a fogalmak keverve, mindazok a módosítások, amelyeket az igazságügyminiszter úr magáévá tett és amelyek kétségtelenül javítottak valamit a dolog érdemén az eredeti szöveghez képest, mégsem elegendők ahhoz, hogy ez a szöveg elfogadhatóvá váljék. Azt megítélni, hogy ki zsidó, ki nem zsidó, — ebben tökéletesen igaza van Zsitvay t. képviselő úrnak — roppant nehéz és ezt különösen nehéz törvényhozás útján eldönteni, mert hogy ki zsidó és ki nem zsidó, ezt valószínűleg a magyarsággal állítjuk szembe, mert hiszen a törvényjavaslat indokolásából kitűnőlog a zsidó minőség megállapítására éppen azért volt szükség, mert az indokolás szerint ez a faj nem tudott beleilleszkedni a magyarság lelkiségébe, tehát a szembeállítás kétségtelenül a magyarsággal van. Eldöntjük ezzel a kérdéssel azt is, hogy ki magyar és ki nem magyar, pedig azt hiszem, ezt lehetetlen szótöbbséggel eldönteni, mert hiszen a magyarság egy abszolút belső lelki érzés, egy belülről jövő kisugárzás. Azt hiszem, toogy aki most például a Ruszinföld elfoglalása közbén meghalt, vagy megsebesült, azt tényleg a hazafiság érzése töltötte el, ez valószínű. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ezek kivétel nélkül mind magyarok, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ez ellen semmit nem tehetünk, ezt az embert a magyarság ezeréves fájáról leszakítani nem lehet. Aki hazafiságát kinyilatkoztatja, aki a 61*