Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-384

lui Áz országgyűlés képviselőházának 384,. ülése 1939 március 21-én, kedden. mai világraszóló nagy problémái foglalkoztatták, úgyhogy ez ,a törvényjavaslat valóban azt a hitet keltheti, hogy nem is annyira azért került szőnyegre, mintha a közvélemény magától követelte volna, hanem inkább azért, mert a közvéleményt mesterségesen ilyen hangulatban ringatva, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak figyelmét el akarták terelni más sokkal súlyosabb eseményekről, problémákról és .törekvésekről. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! A sors úgy akarta, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak immár a részleteit, a szakaszait tárgyaljuk és meg kellene vizsgálnunk mindazokat az eseteket, amelyekre sokan azt mondják, hogy súlyos tragédiákat jelentenek nemcsak a nemzet egyes társadalmi osztályain, hanem egyes családjain belül is, akkor a világeseményeknek olyan rettenetes dübörgése hallatszik, hogy a javaslat, amelynek célja lehetett bizonyos vonatkozásokban, hogy más eseményekről elterelje a figyelmet, teljesen elvész a világeseményekre irányuló figyelem mellett. (Esztergályos János: Az újonnan visszahozott területeken emberszeretetet, emberi egyenlőséget és szabadságot hirdetnek és itt ezt a rothadt, gyűlöletes javaslatot tárgyaljuk!) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Esztergályos János: Zsidó katonák esnek el!— Kéthly Anna: Azokra már nem fog vonatkozni a javaslat!) Kéthly Anna képviselőtársamat kérem tessék csendben maradni. (Vázsonyi János: Zsidó hősi halottak vannak!) Vászonyi képviselő úr, tessék csendben 'maradni. (Buchinger Manó: Zsidó sebesültek!) Zsitvay Tibor: Nagyon sajnálom, hogy az említett események következtében a javaslatot nem lehet azzal a kellő, alapos és részletekbemenő figyelemmel követni ebben a pillanatban, amelyre nagyon is szükség volna két okból. Először is szükség volna azoknál a komoly veszélyeknél fogva, amelyekre a törvényjavaslat indokolása rámutat és amelyekről én is fogok beszélni, másodszor pedig; annál a módszernél fogva, amely egészen uj, szokatlan és megdöbbentő a mi törvényhozásunkban és amely módszerrel kíván ez a törvényjavaslat a veszélyekkel szemben a nemzetnek fegyvereket adni. Azt hiszem, hogy aki magyar ember van ebben az országban és aki a magyarsághoz hozzáidomult, — azt is megmondom tehát, hogy nézetem szerint jó magyar zsidó csak az lehet, aki etekintetben is hozzám hasonlóan gondolkodik, — tehát az, aki a magyar lélekkel egy mesgyén jár, nem lehet más nézeten, mint azon, hogy a legutóbbi 50 esztendőben kifejlődött egy olyan szellemiség, amely a magyar lélekből teljesen idegen volt és amely kétségtelenül alkalmas volt a nemzet ezeréves értékeinek és jövő fejlődésének aláásására. T. Ház! Az is kétségtelen, hogy e szellemiség következtében veszélybe

r dőlt a mi társadalmi békénk, hogy kulturális fejlődésünk terén a destrukciónak igen nagy aratása volt és az is bizonyos, hogy ebbe az országba bejöttek olyan elemek, amelyek nem akartak hozzáidomulni a nemzeti géniuszhoz, hanem ezt az országot csak állomásnak tekintették a meggazdagodás országútján. Nem lehet magyar és magyar között különbség a tekintetben, hogy ezekkel a veszélyekkel szemben fel kell készülnünk és ezekkel az ele mekkel kíméletlenül le kell számolnunk. (Drobni Lajos: Ez csak a kuturális rész, a másik a gazdasági!) Azt hiszean, nem figyelte meg t. képviselőtársam, hogy erre is kitértem egy mondatban, de most részletes vita van és nincs módom az általános kérdéseket részletekbe menően fejtegetni. En tehát igenis kulturális, gazdasági, politikai és minden vonalon, ahol a nemzet élete megnyilvánul, kívánom a nemzeti géniusznak maradéktalan érvényesülését és felvértezését azokkal a vesaéllyekkel szemben, amelyeknek megítélése tekintetében nem hiszean, hogy magyar és magyar között nézeteltérés lehetne. Sajnálom, hogy ezt a kérdést most kevesebb figyelemmel tárgyalhatjuk, mert figyelmünk másfelé irányul. Szerény - megítélésem szenint megengedhetetlen, keresztény telén, embertelen és igazságtalan minden általánosítás. Amikor 17 évvel ezelőtt először szólaltam fel ebben a Házban, akkori is foglalkoztam ezzel a kérdéssel és akkor ils igen erősen viharzott a Háznak hol az egyik, hol a másik oldaláról az ellentmondás, amit különben rövid beszédem során is ímegkaptam; akkor is foglalkoztam ezzel, mert az általánosításban találom . a legnagyobb veszedelmet az emberi közösségeknek békés fejlődése tekintetében. Ha ugyanis az egyéni felelősség elvét elvetjük, akkor senki sem lehet bizonyos abban, hogy igazságot talál a földön, legyen bár abszolúte tiszta a lelkiismerete. Kereszténytelen is az általánosítás, mert hiszen letagadhatatlan keresztény alapelv az, hogy inkább szabaduljon száz bűnös, mint szenvedjen igazságtalanul egyetlen ártatlan. (Esztergályos János: Ez a javaslat teljesen keresztényietlen!) Ez a javaslat teljesen alaptalanul az általánosítás útjára lép. Aláírnám, elfogadnám a javaslatot, ha állana az a tétel, hogy minden zsidó, aki ebben az országban él, bűnös azokban a jelenségekben, amelyeknek veszedelmes voltát én is készséggel nem ma, de évtizedek eiőti elismertem. Nem lehet ezt mondani, amiuthogy, sajnos, azt sem lehet mondani, hogy, bár ezekben a destruáló törekvésekben aránytalanul nagy számban vettek részt zsidók, csupán zsidók vettek volna bennük részt és e törvényjavaslat megszavazása nem is fogja kiirtani teljes mértékben ebben az országban azokat a destrukciós törekvéseket, amelyeknek kipusztítására igenis szükség van. Az általánosítás megszokta a túlzást a maga körében. Tizenhét év előtti beszédemre utalok, amelyben azt mondtam, hogy amikor mindenért a zsidókat teszik felelőssé, elfelejtkeznek arról, hogy ennek csodálatos előzményei vannak a magyar közéletben. Volt idő, amikor a »csuhások« ellen támadtak, — idézőjelben mondom, mert nem én mondtam — volt idő, amikor a csizmások ellen támadtak, volt idő, amikor a bőrkabátosok ellen támadtak, egyegv társadalmi osztály eilen, általánosítva, annak tagjai sorában egyeseket bizonyára terhelő vétkekért. Ez az általánosítás megtette a mása körforgását, most nem csuhásokról, borkabátosokról és csizmásokról beszélnek, ma zsidózás folyik. Engedje meg a t. Haz megállapítanom, hogy ha az egyiket nem tartottam keresztényinek, igazságosnak, a másikat sem tartom annak, mert nem alkalmas a probléma meg oldására, mert ilyen úton-módon egyeseket talán helyesen és igazságosan találnak a szigor! tott szabályok, sokakat azonban ártatla