Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

32 Az országgyűlés képviselőházának 373, könnyű, volna felemelkedni a népszerűség üimamaira es horaauii magunkat velük, de nem a népszerűség a fontos, hanem az igazság. Aki a népszerűséget keresi, egészen bizonyosan elveszíti az igazságot, míg, ha valaki az igazságot keresi, lenét, hogy a népszerűséget is meg fogja találni. Ezek után átverek a törvényjavaslat részletes bírálására. Â tézis az, hogy igenis van zsidókérdés. A magyarság érdekében nem "térhetünk napirendre a lehetetlen és tarthatatlan statusquo felett. Teljesen téves az az álláspont, amely szemet huny az előtt a megdönthetetlen igazság előtt, hogy ennek a kérdésnek megoldatlansága rendkívüli veszedelmeket rejt magában, amelyek azután izgalmakban, összeütközésekben, kirobbanásokban jelentkeznek és ezeknek következményeit végeredményben legelsősorban a zsidóság fogja elszenvedni. Nagyon nagy tévedés volna, ha valaki azt gondolná, hogy ennek a kérdésnek minduntalan való visszatérése voltaképpen azért van, mert a keresztény társadalomban valami megfejthetetlen gonoszság, irigység dolgozik, (Fábián Béla: Nem képzeli senki sem!) vagy pedig azért, mert a gazdasági harcban lemaradt keresztény társadalom azért maradt le, mert tudatlan, vagy mert nem akar dolgozni és amikor azután látja a másik oldalon felhalmozódni a javakat és vagyonokat, akkor a pogrom eszközeivel akarja magát kártalanítani. Ezek felszín-jelenségek és igen felszínes értékítéletek. A kérdés oka sokkal mélyebben fekszik, abban az antitézisben, amely de facto megvan a zsidó és a keresztény szellem, a zsidó és a keresztény etikai érzék és felfogás között, abban, hogy a zsidóság — nem általánosítok, hanem az a része, amely elkülöníti magát — a maga elzárkózottságában a keresztény társadalomban corpus alienum, idegen test. Ezek volnának generálisan e kérdés felvetődésének okai. Vannak azonban egészen speciálisan olyan okai is, amelyek a mi magyar viszonyainkra vonatkoznak. Ezek az okok abban állanak, hogy a liberális korszak recepciós politikája nyakló nélkül akarta asszimilálni a gettózsidóságot és a galíciai inváziót, ez előtt valami álliberalizmusnak és áldemokráciának bűvöletében, amely ennek a szellemiségnek a bélyegét hordta magán, megnyitotta a határokat és aztán megkezdődött egy egészen új honfoglalás. Amint Fiúmén és Hamburgon keresztül kiszivárgott az értékes magyar élet, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) olyan, sőt nagyobb mértékben ömlött be Galíciából egy diadalmas faj és okkupálta itt a közélet területét. A történelmi zsidóságnak az a tragédiája, hogy asszisztált ehhez a politikához, sőt belekapcsolta ezt az inváziót a maga szolidaritásának körébe s most katasztrofálisan kell ezért megbűnhődnie ennek a történelmi zsidóságnak is. A másik ok, amiért ez a kérdés felvetődött, az, hogy ez a zsidóság valami fékezhetetlen és fegyelmezetlen mohósággal vetette rá magát a közgazdasági pályára, okkupálta ezt a területet és a szellemi irányítás területét, aminek következtében megbomlott az egyensúly. Ez az egyensúly akar most a fizika örök törvényei szerint újra helyreállni. (Ügy van! a jobboldalon.) Én nem akarok filippikát mondani a zsidóság ellen. Mi akkor fordultunk ülése 1939 február 28-án, kedden. szembe ezzel az iránnyal, amikor a zsidóság hatalmon volt. (Fábián Béla: Mikor volt itt hatalmon a zsidóság?) Most, amikor a zsidóság össze van törve, igazán könnyű harc és könynyű győzelem volna a zsidóság ellen filippikát mondani, de nem volna magyar és lovagias eljárás. A zsidókérdés tehát van és miután van, meg kell oldani. Ez a párt, amelyhez én szerencsés vagyok tartozhatni, évtizedekkel ezelőtt a hatalommal, a korszellemmel szemben a sötét reakció vádjával, illetve vette fel a harcot a keresztény társadalom szupremáciájának visszahódítana érdekében. Természetes, hogy ez a párt elvileg egyetért ezzel a törvényjavaslattal, miután ez a célja, ez az intenciója, én azonban a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak konstrukcióját nem tartom szerencsésnek, és pedig azért, mert téves alapról indul ki. Ha a honpolgárságot vette volna kiindulási alapul, akkor nem komplikálta volna ezt a kérdést sem a keresztséggel, sem a faji kérdéssel, ennek következtében nem idézett volna elő igen súlyos lelki konfliktusokat és pedig az igazi keresztény lelkekben. Ha nem erről az alapról indult volna el, akkor nem került volua a következetlenségek, az abszurdumok és a komplikációk hínárjába. Hogy csak egy-két példát említsek a közvetlenségre, vallási alapon zsidónak minősít ez a törvényjavaslat olyan egyént, aki leszármazás szerint nein zsidó, hanem árja vagy turáni, de áttért a zsidó felekezetre s ennek következtében zsidónak van minősítve, másrészt pedig azokat, akik vallásilag és lelkileg keresztényekké lettek, éppen ennek a törvénynek erejével visszazsidósítja. Előfordulhat az az abszurdum is, hogy évszázadok óta itt lakó családból való zsidók, akiknek az ősei ki voltak téve a magyar géniusz és a keresztény gondolat hatásának, zsidókká és nem asszimiláltakká minősíttetnek, míg ellenben, ha valaki 1936-ban bevándorolt, megkeresztelkedett, megkapta a magyar honpolgárságot, elvett egy keresztény nőt, annak leszármazottja már asszimláltnak van minősítve. Ezek az abszurdumok és inkonzekvenciák ebben a törvényjavaslatban. (Farkas István: Vissza kell vonni az egészet!) De vannak egyéb okok is, amelyek miatt a törvényjavaslatnak ezt a kiindulását nem tartom szerencsésnek. Ha nem volna komplikálva a keresztség és fajiság kérdésével, akkor kellene és lehetne foglalkozni ezzel a törvényjavaslattal politikai szempontból. Például felvetődhetnék az a kérdés, vájjon szerencsés és opportunus-e kiemelni a magyar társadalom egy kontingensét a magyar nemzeti közösségből és szembeállítani az egységes magyar államisággal, de felvetődik az a másik gondolat is, hogy milyen hatalmas politikai erőt jelent egy idegen szellemiségtől mentes, attól meg nem 'bontott, őseredeti, színtiszta egységes nemzeti közszellem és közvélemény. Ha nem volna ez a komplikáció, akkor lehetne foglalkozni ezzel a kérdéssel gazdasági vonatkozásban. Megfontolás tárgyává kellene tenni azt, vájjon az az őrségváltás, amelynek be kell következnie e törvényjavaslat folytán ebben az országban, keresztülvihető-e 1943-ig, anélkül, hogy súlyosan megrázkódtatná a magyar közgazdasági életet? A magyar közgazdasági élet teljesen át van szőve a zsidó tőkével és a zsidóság kép-