Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-383

398 Az országgyűlés képviselőházának a Bécsben, 1921. évi június hó 30-án aláírt külkereskedelmi szerződés lépett, majd osztrák részről 1932. évi július hó 1-ére ez a szerződés is felmondatván — közel félévi szerződésen kívüli állapot után — a Bécsben, 1932. évi de; cember hó 21-én aláírt újabb kereskedelmi szerződés lépett. Minthogy a fentiek szerint a szóbanforgó harmadik kereskedelmi pótegyezmény teljesen tárgytalanná vált s emiatt az 1881. evi LXVL törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásával az egyezmény becikkelyezésére vonatkozó törvény sem kerülhet kihirdetésre, ezért a szóbanforgó törvény visszaküldése vált szükségessé. isten áldása kísérje az országgyűlés munkálkodását a Haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1938. évi december hó 1U. napján. Horthy s. k., dr. vitéz Imredy s. k.« »Magyarország Országgyűlésének kormányzói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés ! A magyar királyi miniszterelnök a kihirdetés elrendelésének kérdésében való határozás végett •elém terjesztette »az 1927. és 1928. éveikben Genf ben a behozatali és kiviteli ti laknak és korlátozások megszüntetése tárgyában tartott ket nemzetközi értekezleten megállapított okiratok becikkelyezéséről« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak a magyar királyi miniszterelnök előterjesztése alapján — az 1937. évi XIX. törvénycikk 1. §-ában gyökerező jogomnál fogva újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXV1. törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ugyanis nemzetközi szerződések becikkelyezésére vonatkozó törvények kihirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélésének, illetve letételének helye és ideje is közzéteendő. E rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyező törvények csupán a vonatkozó szerződés életbelépése esetén hirdettessenek ki, illetőleg f azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba; már pedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmények — bár azokat annakidején azzal a fenntartással, hogy életbeléptetésükre csak az esetben kerülhet sor, ha azokat Ausztria, Lengyelország, Olaszország, Csehszlovákia, Kománia, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság és Svájc is megerősíti — Magyarország részéről megerősítettem, nem léptek életbe és ezután sem fognak életbelépni. A szóbangorgó egyezményeknek idevonatkozó rendelkezése szerint ugyanis az életbelépéshez az lett volna szükséges, hogy azokat 1929. évi szeptember hó 30-ig, legalább 18 állam ratifikálja. Az említett időpontig azonban csak 17 ratifikáció történt meg és a ratifikáló államok közül többen az életbelépést attól tették függővé, hogy az egyezményeket két oly állam is ratifikálja (Lengyelország és Csehszlovákia), amelyek részéről a ratifikálás még nem történt meg. Ennekfolytán 1929. évi december havára Párizsba újabb nemzetközi konferenciát kellett összehívni, amelyik kimondotta, hogy a szóbanforgó alapegyezmény 1930. évi január hó 1-én életbelép, de csak 1930. évi július 1-i hatállyal, hogy addig Lengyelország és Csehszlovákia is ratifikálhassák. Amennyiben nevezett két állam 1930. évi május 31-ig nem ratifikálja az egyezményeket, ez 383. ülése 1939 március 20-án, hétfőn. esetben az aláíró államok közül Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Kománia, Svájc és Jugoszlávia az egyezményekben kiadott kötelezettség alól felszabadul. Ezzel szemben hat állam, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Japán, Norvégia, Hollandia és Portugália kötelezte magát, hogy az egyezmények rendelkezéseit 1931. évi június hó 30-ig minden körülmények között alkalmazni fogja. Minthogy Lengyelország a megállapított időpontig nem ratifikálta az egyezményeket, ezért a fentebb említett tizenegy állam, köztük Magyarország is felszabadult az egyezményekben kimondott kötelezettség alól. Később az egyezményt és pótegyezményt azok az államok is, amelyek azokat fenntartás nélkül erősítették meg, sorra felmondották, illetve kijelentették, hogy 1931. évi június hó 30-a után azokat többé alkalmazni nem fogják. Minthogy pedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmények életbeléptetése érdekében újabb lépések nem történtek és genfi képviselet linknek a Nemzetek Szövetsége főtitkárságától nyert értesülése szerint azok életbeléptetése véglegesen elmarad, ennek folytán a becikkelyezésükre vonatkozó törvény visszaküldése vált szükségessé. Isten áldása kísérje az országgyűlés munkálkodását a Haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1938. évi december hó 10; napján. Horthy s. k. Dr. vitéz Imredy s. k.« »Magyarország Országgyűlésének! kormányzói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! A magyar királyi miniszterelnök a kihirdetés elrendelésének kérdésében való határozás végett elém terjesztette »az Amerikai Egyesült Államoknak az Állandó Nemzetközi Bíróság Szabályozására vonatkozó Aláírási Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak a magyar királyi miniszterelnök előterjesztése alapján —az 1937. évi XIX. törvénycikk 1. §-ában gyökerező jogomnál fogva újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvénycikk kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-a értelmében ugyanis nemzetközi szerződések becikkelyezésére^ vonatkozó törvények kihirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélésének helye és ideje is közzéteendő. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyező törvények csupán a vonatkozó szerződés életbelépése esetén hirdettessenek ki, illetőleg azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba; már pedig a szóbantforgó nemzetközi jegyzőkönyv — habár azt 1930. évi július hó 19-én Magyarország részéről megerősítettem és megerősítő okiratunk a Nemzetek Szövetsége főtitkárságánál 1930. évi augusztus hó 13-án letétbe is helyeztetett — nem lépett életbe. A jegyzőkönyv életbelépésének ugyanis az volt a feltétele, hogy azt az elsősorban érdekelt Amerikai Egyesült Államok is megerősítsék. Ez a megerősítés azonban nem történt meg, mert az Amerikai Egyesült Államok kormányának a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához juttatott hivatalos közlése szerint az Egyesült Államok Szenátusa a megerősítést 1935. évi január hó 29-én elutasította.