Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939. évi február hó 28-án, kedden, Darányi Kálmán és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvény­javaslat.^ - Felszólaltak : vitéz Makray Lajos, Gürtler Dénes, Eckhardt Tibor, Rajniss Ferenc. - A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Jaross Andor, Tasnádi Nagy András, (Az illés kezdődik délelőtt 10 óra 4 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszó­lalók jegyzésére Szeder János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Porubszky Géza jegyző urakat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy Bátz Kálmán képviselő úr: február hó 24-én kelt. hozzám intézett levelében mentelmi jogának megsértését jelentette be. A képviselő úr be­jelentését a házszabályok 103. §-ának (2) be­kezdése értelmében a mentelmi bizottsághoz utasítom. Napirend szerint következik a zsidók köz­életi és gazdasági térfoglalásának korlátozá­sáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalása, (írom: 702., 710- sz.) Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Makray Lajos. vitéz, Makray Lajos: Igen t. Ház! Mindenek­előtt tisztelettel bejelentem, hogy a törvény­javaslat tárgyában való állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé, ennek következtében az, amit 'elmondandó vagyok, az én egyéni fel­fogásomat és meggyőződésemet fogja vissza tükröztetni, ibár nem hiszem, hogy pártomnak valamely tagja nem azonosítaná magát azok­kal a gondolatokkal, amelyeket itt kifejteni fogok. Voltaképpen ugyanazokat a gondolato­kat, amelyeket részben a volt miniszterelnök úrral folytatott sokszoros tárgyalásaim alkal­mával, részben pedig a bízottsági vita alkal­mával fejtettem ki, akarom itt rendszerbe szedni,, részben megismételni és kiszélesíteni. Tartozom azzal a vallomással, hogy Ihosz­szú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pilla­natban, amikor ehhez a törvényjavaslathoz kell hozzászólanom, mert akikre ez a törvény­javaslat vonatkozik, azokra ez valósággal élet­halál kérdést jelent. Nem egy fajjal vagy nép ­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. Én az emberrel állok szemben, azzal az em­berrel, aki végigszenvedi ezt a* javaslatot, akire vonatkozik ez a javaslat, aki végiggon­dolja ezt a javaslatot és aki végigküzdi ezt a javaslatot.) Itt valóiban a maximumra foko­zott lelkiismeretességre és felelősségérzésre van szükség. Le kell hántani magunkról min­den zavaró érzést, egészen különösen le kell hántanunk magunkról az antipatiának vagy a gyűlöletnek az érzését. Ez a törvényjavaslat nem azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem azért, hogy a magyar keresztény társadalmat meg­mentse és emelje. Nem a gyűlölet volt ennek a javaslatnak a lendítő és indító ereje, hanem a keresztény magyar társadalom iránti sze­retet. Minden egyes ténykedésnél, akár az egyénnek, akár az államnak, akár a társada­lomnak felemelésére, megtisztítására vagy megmentésére vonatkozik is ez a tevékeny­ség, a mozgató és lendítő ereje egyesegyedúl a szeretet lehet. A gyűlölet nem inspirálhat ós nem irányíthat. A gyűlöletből éppen elég volt! A mai kuszált élet is voltaképpen a vezetőerőként feltolakodott gyűlöletnek keser­ves és szerencsétlen konzekvenciája. Azokat a sebeket, amelyeket a gyűlölet vágott a vilá­gon és az emberiségen, nem lehet gyűlölettel meggyógyítani. A betegséget nem lehet be­tegséggel meggyógyítani, a halált csak az élet eleven erőivel lehet legyőzni, igazságta­lanságot nem lehet igazságtalansággal repa­rálni és nem az fogja megmenteni a vilá­got és az emberiséget, aki a gyűlölet vág­tató paripáján jön, hanem aki újra megta­nítja a világot és az emberiséget a sze­retetre. Le kell fejtenünk magunkról a preokkupációnak és az elfogultságnak lel­künkre feszülő kötelékeit (Ügy von! jobb­felől.) és fel kell emelkednünk az elvi ma­gasságokba, a nemzet egyetemes érdekeinek tiszta magasságaiba. Nem hagyhatjuk ma­gunkat befolyásoltatni sem a jobb-, sem a bal­oldal táborának tapsaitól vagy pedig gán­csaitól és nem hagyhatjuk magunkat meg­a népszerűség varázsától sem. Nagyon 6

Next

/
Thumbnails
Contents