Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-373

Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1939. évi február hó 28-án, kedden, Darányi Kálmán és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat.^ - Felszólaltak : vitéz Makray Lajos, Gürtler Dénes, Eckhardt Tibor, Rajniss Ferenc. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Jaross Andor, Tasnádi Nagy András, (Az illés kezdődik délelőtt 10 óra 4 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Szeder János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Porubszky Géza jegyző urakat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy Bátz Kálmán képviselő úr: február hó 24-én kelt. hozzám intézett levelében mentelmi jogának megsértését jelentette be. A képviselő úr bejelentését a házszabályok 103. §-ának (2) bekezdése értelmében a mentelmi bizottsághoz utasítom. Napirend szerint következik a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom: 702., 710- sz.) Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Makray Lajos. vitéz, Makray Lajos: Igen t. Ház! Mindenekelőtt tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslat tárgyában való állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé, ennek következtében az, amit 'elmondandó vagyok, az én egyéni felfogásomat és meggyőződésemet fogja vissza tükröztetni, ibár nem hiszem, hogy pártomnak valamely tagja nem azonosítaná magát azokkal a gondolatokkal, amelyeket itt kifejteni fogok. Voltaképpen ugyanazokat a gondolatokat, amelyeket részben a volt miniszterelnök úrral folytatott sokszoros tárgyalásaim alkalmával, részben pedig a bízottsági vita alkalmával fejtettem ki, akarom itt rendszerbe szedni,, részben megismételni és kiszélesíteni. Tartozom azzal a vallomással, hogy Ihoszszú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pillanatban, amikor ehhez a törvényjavaslathoz kell hozzászólanom, mert akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, azokra ez valósággal élethalál kérdést jelent. Nem egy fajjal vagy nép KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. Én az emberrel állok szemben, azzal az emberrel, aki végigszenvedi ezt a* javaslatot, akire vonatkozik ez a javaslat, aki végiggondolja ezt a javaslatot és aki végigküzdi ezt a javaslatot.) Itt valóiban a maximumra fokozott lelkiismeretességre és felelősségérzésre van szükség. Le kell hántani magunkról minden zavaró érzést, egészen különösen le kell hántanunk magunkról az antipatiának vagy a gyűlöletnek az érzését. Ez a törvényjavaslat nem azért készült, hogy büntessen és megtoroljon, hanem azért, hogy a magyar keresztény társadalmat megmentse és emelje. Nem a gyűlölet volt ennek a javaslatnak a lendítő és indító ereje, hanem a keresztény magyar társadalom iránti szeretet. Minden egyes ténykedésnél, akár az egyénnek, akár az államnak, akár a társadalomnak felemelésére, megtisztítására vagy megmentésére vonatkozik is ez a tevékenység, a mozgató és lendítő ereje egyesegyedúl a szeretet lehet. A gyűlölet nem inspirálhat ós nem irányíthat. A gyűlöletből éppen elég volt! A mai kuszált élet is voltaképpen a vezetőerőként feltolakodott gyűlöletnek keserves és szerencsétlen konzekvenciája. Azokat a sebeket, amelyeket a gyűlölet vágott a világon és az emberiségen, nem lehet gyűlölettel meggyógyítani. A betegséget nem lehet betegséggel meggyógyítani, a halált csak az élet eleven erőivel lehet legyőzni, igazságtalanságot nem lehet igazságtalansággal reparálni és nem az fogja megmenteni a világot és az emberiséget, aki a gyűlölet vágtató paripáján jön, hanem aki újra megtanítja a világot és az emberiséget a szeretetre. Le kell fejtenünk magunkról a preokkupációnak és az elfogultságnak lelkünkre feszülő kötelékeit (Ügy von! jobbfelől.) és fel kell emelkednünk az elvi magasságokba, a nemzet egyetemes érdekeinek tiszta magasságaiba. Nem hagyhatjuk magunkat befolyásoltatni sem a jobb-, sem a baloldal táborának tapsaitól vagy pedig gáncsaitól és nem hagyhatjuk magunkat mega népszerűség varázsától sem. Nagyon 6