Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

3äO Az 'országgyűlés képviselőházának 38Í. ülése 1.939 március 13-án, hetfón. van, ki jelenthetem!, hogy a falu népe, a dolgozó anilliók ezt.a közvéleményt nem isimerik. (Rupert Rezső: Ügy van! Ez a helyes megállapítás!) Az úgynevezett dolgozó középosztálynak egyrésze pedig nemcsak ismeri, de igen intenzíve terjeszti is ezt a gondolatot. Már most egytől félek. A irégi klasszikus görög időben a temetkezéseknél, — s ez a fáraóknál Egyiptomiban is így volt — amikor meghalt egy nagyobb ember, 'melléje usebtit temettek, és különösein az gondoskodott arról, hogy melléje majdan egy usebtit temessenek, aki nagyon jól tudta, hogy nem volt olyan hibátlan az élete, — azért, hogy ha majd felelnie kell, mellette egy usebti legyen. {Mozgás és zaj.) Nekem az az érzésem, hogy a közép osztálynak az a része, amely súlyt helyez ennek a javaslatnak mielőbbi életbeléptetésére, maga helyett usebtinek a zsidóságot tolja előtéube, hogy az ő hibáiért és bűneiért ez a zsidóság feleljen. (Rajniss Ferenc: Vagy Usetty tolja a zsidókat, vagy 'Usettyt tolják a zsidók? — Derültség.) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Buchinger Manó: Maga csak írjon az Ujmagyariságba, azért fizeti az állam.) Buchiinger képviselő urat utoljára figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni, mert kénytelen leszek rendreutasítani, {tíoc&oybádi Szabó Imre közbeszól.) -boczonádí képviselő urat kérem, maradjon csendben! (esztergályos János közbeszól.) esztergályos képviselő urat is kérem, tartózkodjék a megjegyzésektől. Anüaházi-Kasnya Béla: Méltóztassék megengedni, hogy beleszóljak az előbbi vitába, amelyben az előttem szólott t. képviselő úr Gürtler képviselőtársamimai vitatkozott. Méltóztassék megengedni, hogy megfordítsam a kérdést. Azt hiszem, hogy én nem akadtam volna meg az általa mondottakban, mert ne méltóztassék viszont elfelejteni, hogy Vozáry képviselőtársam majdnem homlokegyenest az ellenkezőjét mondta annak, amit Gürtler mondott. En tehát inkább vagyok hajlandó Vozáry kép viselő társaimmal vitába szállni. Vozáry képviselőtársaim, azt mondotta ugyanis éppen a zsidótörvényjavaslattal kapcsolatosan: Állítom, hogy a Felvidéken volt egy csomó olyan zsidó, aki hazafias kötelességének eleget tett és nemzeti szempontból a nemzeti ítélőszék előtt minden tekintetben kibírja és kiállja a próbát. Mélyen t. képviselőtársaim és mélyen t. Képviselőház, én azonban egyet nem értek: amikor az igen t. képviselő úr ezt elismeri, miért nem hajlandó azt elismerni, hogy itt is voltak és vannak ilyen zsidók. {Zaj.) Mert amint ottan voltak olyan zsidók, akik minden tekintetben kifogástalanul viselkedtek, itt is voltak és vannak olyan zsidók, akik ebből a szempontból nem esnek bírálat alá. Mélyen t. képviselőtársam, most ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez különösen áll a .hadirokkantakról, mert a képviselő úr kijelentette, hogy azokat nem engedik semmilyen körülmények között bántani, nem tűrik, hogy sérelmet szenvedjenek és minden körülmények között meg fogják védeni. Hogyan állunk mi ebben a kérdésben

1

? Nekünk nincs annyi hatalmunk, mint a képviselő úrnak van a Felvidéken. Nekünk az ország itteni területén nem áll módunkban, t hogy megvédhessük azokat, . akik itt tényleg az igazságnak megfelelően becsületesen viselkedtek. Ugyanis arról a bizonyos 3 százalékos javaslatról van szó, amely a törvényben foglaltatik, a hadirokkantakra vonatkozólag, őszintén megmondom, hogy csodálkoztam a vita egész folyamán, — mert hiszen mi felett folyt a vita? Arról folyt, hogy ki minősíthető harctéri érdemek folytán ilyennek, hogy ebbe a bizonyos 3 százalékos rubrikába besorozható-e

1

? Mármost, ha az igen t. igazságügyminiszter úr minél jobban kiterjeszti ezeknek a 3 százalékos jogosultaknak a névsorát, annál nagyobb és több injuria fog történni azokkal az emberekkel, akiket most már jog szerint fognak elütni a lehetőségektől, mert a törvény fel fogja állítani, hogy ezeknek van jussuk, azoknak pedig nincs jussuk, de a jussal rendelkezők nem fognak beférni a 3 százalékba. Szóval most már a törvény szerint lesznek elütve minden joguktól azok az emberek, akiknek egyébként törvényben biztosítják a jogukat. Ez azt jelenti, hogyha az egyik oldalon elismerem a jogokat és jogokat biztosítok, lehetetlenség, legalább is hipokrita álláspont, hogy a másik oldalon beskatulyázzam az érdekelteket egy kis kategóriába, abba a bizonyos 3 százalékba, amelybe — jól tudjuk — az engedélyezettek, illetőleg toleráltak nem fognak beleférni. Igen t. képviselőtársaim, én inkább aizt állítom, hogy minél szigorúbban vesszük ezt és minél kevesebb fog ebbe beleesni, annál kevesebb lesz a sérelem, mert nem lesz olyan, aki joggal hivatkozhatik arra, hogy a törvény alapján kiesik a százalékból. Ez persze nem azt jelenti, hogy én ezt így kívánom, csak szembe akarom állítani, hogy míg az egyik oldalon jogot adok, a másik oldalon ugyanazt a jogot, amelyet adtam, tulajdonképpen kisemmizem, mert ilyen joggal tulajdonképpen nem rendelkezem. Igen t. r képviselőtársaim, ne méltóztassanak rossznéven venni, én végighallgattam, azt mondhatnám a kezdettől végéig, a zsidó törvényjavaslat tárgyalását, meghallgattam minden felszólalást és be kell vallanom, hogy három dolog imponált nekem rendkívüli módon. Az egyik az a szakértelem, ahogy jogilag igyekeztek hozzászólni az urak és tényleg szaktudásukat bizonyították be. A másik az a sok tekintetben mutatkozott megértés, amelyről igazán azt mondhatom, hogy ilyenkor éreztem, hogy mégiscsak keresztények vagyunk. Harmadszor pedig imponált nekem az a bátor tudatlanság, amely felhatalmazott egyeseket, hogy gazdasági dolgokról olyan bátran beszéljenek, pedig bizonyára, ha gátlásaik lettek volnai, ha sejtelmük lett volna csak a legkisebb mértékben is, hogy milyen téren mozognak, máskép cselekedtek volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sohasem felejtem el, hogy amikor fiatal festőnövendék voltam, Anticoli Corrado iskolájában Fraknói-növendék voltam ösztöndíjjal, Székely Bertalan, a mi nagyszerű művészünk kijött egyszer, megnézte egyik képemet és ő is azt mondotta nekem, hogy neki imponál a tudatlanság, (Derültség a baloldalon.) mert az olyan bátorrá teszi az embert, hiszen ha az ember tudná, hogy egy szüzsét megoldani milyen rendkívül nehéz, sokszor nem fogna hozzá egy témához. Én ezt láttam a Házban, sajnos, egy héten nem egyszer, ezt a bátor tudatlanságot és ha valaki itt a zsidókérdéshez sub titulo zsidótörvény hozzászól, viszont nem ismeri a gazdasági életnek valamennyi szekto-