Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Ai országgyűlés képviselőházának 381. mészetes szaporodása volt. Azt kell tehát megállapítanom, hogy ez a pompa, ez a íény, ez a csillogó fejlődés a törzsökös magyarság szempontjából tulajdonképpen egy legyengülést, visszaesést takar. Hibák teliát kétségtelenül voltak és ez a kiegyezési korszak korántsem volt a magyarság szempontjából olyan lenyes, mint amilyennek a külsőségek mutatták. Még egyet állapítsunk meg. Ki a magyarság? Ma olyan divatos magyarságról, magyar nemzetről, magyar népről beszélni. Kit értsünk ezalatt a fogalom alatt? Ki az, akiről azt lehet mondani, hogy ez a magyarsági Ha erre a kérdésre választ akarok adni, akkor nem tudok másként válaszolni, mint Szabó Dezsővel, ezzel a nagy magyar titánnal, aki azt mondja: elképzelhető, hogy egy váratlan szerencsétlenség következtében elpusztul ennek az országnak egész középosztálya, elpusztulnak a szabad szellemi pályákon működő emberek mind, elpusztul az iparososztály, elpusztul a kereskedőosztály s egyedül marad nieg a földet túró magyar paraszt. (Propper Sándor: Es a bürokrácia!) De ekkor a magyar nemzet még nem pusztult el, mert abból az ő stele vén yiből, a magyar parasztságnak kimeríthetetlen erőforrásaiból ezek a belső rétegek majd újra ki fognak fejlődni. De, ha ez a váratlan szerencsélenség akkén állna be, hogy mindenki megmaradna ebben az országban, csak a paraszt pusztulna el, (Malasits Géza: Már a pusztulás szélén áll!) ez annyit jelentene, hogy meghalt az ország. Ez annyit jelentene, hogy nincs többé magyarság és nincs többé feltámadás. A magyar paraszt teszi a magyar népet, a magyar nemzetet és ha azt nézzük, hogy a magyar paraszt sorsa hogyan alakult ezalatt a kiegyezési korszak alatt, akkor erre azzal kell felelnünk, hogy rosszul, tragikusan, szomorúan. Szükség van tehát nálunk magyarságvédelemre, szüíkség van arra, hogy ezt a népet a maga őserejében megtartsuk, mert hiszen a népbetegségek, a vérbaj, a tüdővész, a testi legyengülés annyira fenyegetnek, hogy a sorozásra kerülő katona-anyagnál néha szinte már szemmellátható a testi legyengülés állapota. Szükség van ennek a néperőnek a megvédésére, szükség van tehát magyarság-védelemre, szükség van faj védelemre; véleményem szerint azoniban ennek tevőleges, pozitív fajvédelemnek (kell lennie. A jelen javaslatnál azt tartom a legnagyobb hajnak, hogy nemleges negatív irányban kerüli meg a problémát. Mit értek én a két ifogalom között fennálló különbségen? Azt értem rajta, hogy tevőleges, aktív fajvédelemnek, tevőleges magyarság-védelemnek azt tartom, hogy több kenyeret, több kereseti lehetőséget, több életlehetőséget kell ebben az országban teremteni. Arra kell törekedni, hogy a magyar faj kiváló értékei ne kallódjanak el a falun, ne legyenek őstehetségek, hanem adassék meg nekik a mód és alkalom, hogy a'bennük rejlő isteni szikrát kifejthessék, érvényesíthessék, hogy felmelegedhessenek. . Én tehát szíves készséggel szavazok meg minden olyan törvényjavaslatot és hajlandó vagyok a magam részéről minden áldozatot meghozni egy olyan gondolat érdekében, amely a hóna alá nyúl ennek a televény magyar rétegnek, amely például elrendeli azt, hogy a tanítók jelentsék be a falusi iskolákban kiváló előmenetelt tanúsított tanulóikat ülése 1939 március 13-án, hét fon: 371 és amely ezeknek a kiváló előmenetelű tanulóknak ingyenes oktatást biztosít egészen a legmagasabb, az egyetemi fokozatig. Szívesen hajlandó vagyok arra is, hogy ezeknek megadjuk az életben való elhelyezkedés lehetőségét. Hajlandó vagyok a vállalatokat különadóval terhelni azért, hogy a szárnybontogató és életet kezdő fiatal magyar exisztenciáknak alátámasztást adjak, hogy önállósítsam és be tudjam vezetni őket az életbe. Hajlandó vagyok kezdő vállalatoknak adómentességet biz. tosítani. Hajlandó vagyok arra is, hogy mindazoknak, akik magyarokat alkalmaznak, akik magyaroknak adnak kenyeret, bizonyos kedvezményeket adja azokkal szemben, akik mást is alkalmaznak. Hajlandó vagyok mindent megtenni, amiből töbjb jólét fakad, de nem vagyok hajlandó a ma meglévő kis kenyérből még darabokat letörni és széjjelszórni, mert hiszen a legnagyobb bajunk ma úgyis az, hogy kevés a kenyerünk, kevés az életlehetőségünk és ebben a tejjel-mézzel folyó országiban szegényen élünk, holott élhetnénk valamennyien jobb módban is, ha megértenők egymást, ha tudnók, hogyan kell tevőlegesen, áldásthozóan, pozitív módon dolgozni. Elmennék a legtávolabbi határokig azokkal szemben, akik ezt a munkámat fenyegetnék. Ha azt látnám, hogy vannak csoportok, egyének, akik nem tudnak vagy nem akarnak beleilleszkedni ebbe a munkába és vannak olyanok, akik olyan különleges bűncselekményeket követnek el, amelyek kivételesen alkalmasak ennek az életlehetőségnek a megfojtására, akkor ezekkel szemben hajlandjó volnék bármilyen szigorúságra, hajlandó volnék tűzzel-vassal kiirtani ezeket a bűncselekményeket, de nem volnék hajlandó semilyen körülmények között kollektív ítélettel megbélyegezni bizonyos népcsoportokat, mert ez keresztényietlen és magyartalan álláspont. T. Ház! Ma hallanom kellett itt eb Den a Háziban azt, hogy egy képviselőtársam gúnyolódva olvasott fel Mózes V. könyvéből bizonyos verseket. Én katolikus keresztény vagyok és az én vallásom Szentírásába éppen úgy beletartozik Mózes öt könyve, mint Krisztusnak a négy Evangéliuma. A vallás oszthatatlan és egy s ha ma Mózes öt könyvére mondják azt, hogy az elvetni való lom, amelyen csak gúnyolódhatunk, akkor ki biztosít engem arról, hogy holnap nem mondják ugyanezt Máté és Márk evangéliumára vagy másokéra, amely Szentíráson az én hitem megdönthetetlenül felépült. Én keresztényi állásponton vagyok, a kei reszténység pedig nem ismer ilyen kollektiv elítéltetést. Én nem tudom elfelejteni azt, hogy Júdás a zsidó fajból származott, de ugyanabból a fajból származott az én Istenem, Krisztus is, aki vér szerint éppen annyira zsidó volt, mint amennyire zsidó volt Júdás. S azok, akik ma fajteóriát hirdetnek, tévutakon haladnak. Hiszen, hogy egy másik példát hozzak fel, Goethe, a németek nagy büszkesége, véleményem szerint semmivel sem volt inkább német, mint például a düsseldorffi tömeggyilkos! (Antal István: Kürten Péter!) Kürten Péter, aki éppen olyan árja volt, mint Goethe. Lehet-e ebből már most olyan következtetést levonni, amely káros a német faj, a német nép megbecsülésére, mert Kürten Péterek voltak köztük? Nem lehet. Emberek vannak, akik mind egyénileg felelősek a saját sorsuk hordozásáért, fia ez az em-