Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

372 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, heifbn. ber a maga elhatározásából a maga feláldozásával hajlandó a magyarságba beleolvadni, azt életre-halálra támogatni, akkor én ezt az embert megbecsülöm és testvéremnek tartom, tekintet nélkül arra, hogy hol ringott a bölcsője. Ha pedig ez az ember muszkavezetőnek csap fel s behozza ide az oroszokat a magyar szabadságharc nyakára, akkor én ezt megvetem, magyartalannak és ellenségemnek tekintem akkor is, ha bármely történelmi arisztokrata-családban látta meg a napvilágot. Azon múlik, hogy valaki az önkéntes elhatározásával akar-e magyar lenni, ezt pedig beskatulyázni, szakaszokba foglalni, a kikeresztelkedés bizonyos időpontjához kötni nem lehet. Magyartalan és kereszténytelen a javaslat. Én több szót nem vesztegetek rá, nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Propper Sándor! Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Nem tudom elfogadni Sulyok Dezső képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy ezt a javaslatot már nem lehet visszavonni. Különösen azért nem, mert maga is hozzátette, hogy viszont végrehajtani sem lehet. Sulyok Dezső képviselőtársam Tacitusra hivatkozott, aki a maga korában, a maga országáról megállapította, hogy Eóraa beteg és nem bírja sem a betegséget, sem az orvosságot, amellyel gyógyítják. Tacitus ezt akkor mondotta, amikor Eóma hanyatlóban volt és Eóma valóban el is pusztult. De mi nem akarjuk, hogy Magyarország elpusztuljon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlenség azt mondani, hogy nem vonhatunk vissza egy javaslatot, amelyet nem tudunk végrehajtani. Ebből az következnék, hogy az ország tulajdonképpen ájult állapotban hever ebben a pillanatban és ha minél gyorsabban nem következik az eszmélés, akkor az ájult állapotnak halál a vége. Logikátlan tehát ez a megállapítás és az én szerény feltételezésem szerint ezt a javaslatot igenis vissza lehet és vissza kellene vonni. Ennek a javaslatnak a tárgyalásáról 1935-ben, amikor ezt a képviselőházat megválasztották, nem volt szó. Gömbös választatott 1935-ben és Gömbös a kormány bemutatkozása alkalmával — jól emlékszünk még azok, akik itt ültünk — azt mondotta, hogy ő a zsidókérdésben revideálta az álláspontját és ennek a revideált álláspontnak az alapján folyt le a kormánypárt részéről is az 1935. évi választás. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs tehát ennek a képviselőháznak felhatalmazása arra, hogy ilyen 'messzemenő reformot alkosson, mert hiszen itt az alkotmány lerombolásáról vagy legalább is megcsonkításáról van szó. Szeretünk hivatkozni arra a párhuzamra, amely az angol és magyar parlamentarizmus közt egyesek szerint kimutatható. Figyelembe kell ivennünk azonban azt, hogy Angliában sokkal kisebb jelentőségű kérdésekben új választásokat rendelnek el és a választó akaratára appellálnak. Az én felfogásom szerint nincs is más megoldás s csak úgy lehet nyugalmat teremteni, ha ezt a javaslatot visszavonják és az ország közvéleményének döntése alá bocsátják. Csak akkor lehet megnyugtatóan ezt a kérdést lés az ehhez hasonló kérdéseket megoldani. (Buchinger Manó: Becsületes választójog nélkül ezt hiába tesszük!) Elnök: Kérem Buchinger képviselő urat, ne zavarja a szónokot, Propper Sándor: Ha valamire valaha a világon rá lehetett applikálni a költő szavát, akkor erre a javaslatra igazán alkalmazható: »Elrepült a nagy kő, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg?« Mesterségesen szították és táplálták ezt a hangulatot, ez azután természetesein szükségszerűen ide vezetett. Meg kell állapítani, hogy à hangulatkeltésben a kormány egyes tagjainak kijelentése és a kormány sajtója járt elől. Hogy szándékosan vagy taktikából tették, az teljesen mindegy. Tény, ina már megállapítható, hogy úgy jártak vele, mint Goethe bűvészinasa a szellemekkel, akiket felidézett, de visszaparanosolásukra már nem volt meg a szükséges tehetsége és tudománya. Sok baj történt addig vele, míg a magiszter hazajött és el tudott bánni a szellemekkel. Sajnos, nálunk ínég ez a magiszter hiányzik. A magyar politikai életben szükség lenne egy vezető magiszterre, aki ebben, a dzsungelben rendet tudna teremteni, mert eddig a bűvészinasok kormányozták ezt az országot. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha sok tehetetlenség és tehetségtelenség után ide fajultak el a dolgok. T. Ház! A közhangulat tökéletesen meg van mérgezve, meg van fertőzve. A magam részéről hajlandó vagyok továbbra is hinni a homo sapiens elméletében. Az emberek alapjában véve nyájasak, kedvesek, szeretetreméltók, szolidárisak, bölcsek, az ember jóra van alkotva és ezekkel a tulajdonságaival enyhít a saját élete terhein és embertársai életének terhein. (Antal István: Ezt Rousseau mondta!) Most ez megváltozott. Most a gyűlölet és az utálkozás, a kölcsönös megvetés a politikai élet uralkodó planétája ezen a kicsiny magyar glóbuszon. Az emberek ma már nem úgy járnak-kelnek, mint emberek, nem úgy néznek egymásra, ahogy embereknek egymásra nézniök kell, hanem vasvillaszemekkel bámulják egymást és valósággal a szemükkel gombolják ki egymás kabátját, hogy egymás titkait kifürkészhessék. Nem azt keresik, hogy ki alkalmas vagy ki képes jóra, szépre, nagyra, alkotásra, ez nem érdekel senkit. Csak az érdekli, hogy aki itt velem szemben ül, zsidó-e vagy nem zsidó, honnan jött, kicsoda. (Malasits Géza: Hány százalékos zsidó!) Ebben merül ki az emberek figyelme embertársaik iránt. Zsidók, félzsidók és merem állítani, igaz keresztények állandó lelki feszültségben, lesütött szemekkel, szinte szégyenkezve járnak ma nálunk ebben a világban. Nem mondok vele újat, de felteszeim a kérdést, a legegyszerűbb kérdést, amelyet ezzel az üggyel kapcsolatban fel lelhet tenni, megkérdezem, hogy miért kell szégyenkeznie valakinek amiatt, amiről nem tehet, hogy tudniillik zsidó. Én sokat foglalkoztam szociológiai kérdésekkel, szociológiával, de az antiszemitizmus lelki és teológiai alapjait vagy társadalmi okait sohasem tudtam felfedezni, noha egész könyvtárra való könyvet olvastam ki erről a témáról és mint szocialista, aki egy kissé mélyebben vizsgálom a társadalom titkait, mindig rút, úgynevezett materiális okokat fedeztem fel az antiszemitizmusban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért kell valakinek szégyenkeznie, is-