Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. magasabb szempontból való elbírálása, a magas aJbb és keresztényibb elgondolás, mert csak ez tud megoldani komoly problémákat. A zsidókérdésben előterjesztett javaslat elgondolásai különösen a bizottságiban hígultak fel. Állítom, hogy a bizottsági tárgyalások során azok a képviselőtársaim, akik itt a Ház előtt kellemetlen színben tüntették fel a törvényjavaslatot, a bizottságban azért zavarták össze annyira a helyzetet, hogy ez alkalmat adjon nekik arra, hogy ők a kormányt állítsák a vádlottak padjára, ők maguk pedig bírálatuk során nagyszerűségükben tetszelegjenek. (Esztergályos János: Természetesen a kormány ártatlan ebben az esetben!) Mélyen t. Ház! A kormány erőtlensége^ és az erkölcsi magaslaton való egész labilitása beigazolódik ennél a törvényjavaslatnál, amely keresztényi elgondolás nem lehet. Elnök: Ügy értettem, hogy a képviselő úr kétségbevonja a magyar királyi kormány erkölcsi alapon állását, (Esztergályos János: Nem! Nem! Isten ments! Azt mondta,hogy ártatlan a kormány!) mert erkölcsi labilitásról beszélt. Amennyiben a képviselő úr így értette volna ezt a kijelentést, kénytelen vagyok rendreutasítani. (Esztergályos János: Nem! Dehogy! Tévedés!) Kiérem Esztergályos' 'képviselő urat, maradjon csendben. (Fábián Béla: Ne védd a kormányt! — Esztergályos János: ö a kormány (ártatlanságát hangoztatta!) Amennyiben a ik ép viselő úr kijelentését nem ilyen értelemben tette, a rendreutasítás tárgytalan. Kérem, szíveskedjék a továbbiakban ehhez alkalmazkodni. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Dicsérni jöttem Cézárt, nem temetni!) Ifj. Balogh István: A nemzeti szocialista mozgalom a zsidókérdést imint zsidókérdést már évek óta nem is tárgyalja, hanem mint magyar 'kérdést, maint- magyar problémát, mint a parasztság és muntkásság problémáját tárgyalja, annak a néposztálynak problémáját, amely néposztály időről-időre martalékul szolgál a nagykapitalizmusnak. Tisztelet ezek közül annak a kevés kivételnek, aki nem zsidó, de annak is tisztelet, aiki zsidó és nem tartozik azok közé, akik mindenképpen kihasználná igyekeznek a magyar munkaerőt. : Ertem ezt ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vonatkozásban egyaránt. Nagyon sajnálnám, ha engem, mint nemzeti szocialistát, egy pillanatig is úgy bírálnának el, mint aki a zsidókérdés megoldását ellenzi. En éppen ellenkezőleg, ezt a kérdést, mint magyar közgazdasági problémát, okvetlenül megoldandónak ítélem. Ha a kormány ilyen módon tálalná fel a dolgot, nagyon szívesen állanék mögéje és nagyon szívesen pártolnám és szavaznám meg ezt a lépését. Ez a probléma, akár pénzügyi, akár közgazdasági, akár pedig birtokpolitikai vonatkozásban nézzük is, «mindenképpen megfontolást és elintézést érdemel. Igazságérzetem azonban nem engedi ímeg nekem, hogy mint Debrecen képviselője, aki láttáim a háború előtti, háború alatti és háború utáni szociális kiegyenlítődést Debrecenben, ugyanazzal a mértékkel mérjek azokkal a zsidókkal szemben is, akiket mint Debrecen őszsidóit említhetnék fel. Már az első zsidójavaslat tárgyalása során, akkor is kihangsúlyozva nemzeti szocialista meggyőződésemet, kijelentettem, hogy nem vagyok hajülése 1939 «nárdus 13-án, hétfőn. 367 landó ugyanazzal a mértékkel mérni a zsidóság egyik résziét, mint a másik részét. Tudvalévő, hogy a 48-as időkben voltaik kitüntetett és nagyszerű elismeréseket kiérdemelt zsidó családok. Magam is ismerek ilyeneket. Tudvalévő az is, hogy az utóbbi időben is vannak a zsidókérdést egészen radikálisan elbíráló zsidó családok és ezekkel nem tudok szembehelyezkedni és nem tudok azokhoz csatlakozni, akik ezeket kizavarják. Különben is, mint nemzeti szocialista ember, «mint nemzeti szocialista család sarja, {Derültség. — Sulyok Dezső: Hetediziglen nemzeti szocialista! — Andaházi-Kasnya Béla: Már az ősei is azok voltak? — Derültség.) vissza kell, hogy tekintsek Debrecen város egyik, 1916 tavaszán tartott közgyűlésére, — akkor ón 'még fiatal diákgyerek voltam — amikor édesapám egy városi törvényhatósági bizottsági közgyűlésen, mert a Galíciából beözönlő lengyel zsidóság Debrecen városát, a Hajdúságot és Szabolosot teljes mértékben elözönlötte, azt az indítványt tette, hogy ezeket a kellemetlen idegeneket minél hamarább vissza kell toloncolni, a gazdasági életből teljes mértékben ki! kell kapcsolni. Megmagyarázta felszólalásában ezen elemek bennmaradásának káros hatását. Azok a zsidók, akiket én őszsidóknak nevezek ott Debrecenben, apám mellé álltak és ezzel egyhangúvá tették a debreceni törvényhatósági bizottságban azt az indítványt, hogy ezeket a zsidókat bizony vissza kell toloncoljvatni. A debreceni törvényhatóságnak ez az indítványa a belügyi hatóságoknál meghallgatásra talált és meg is indult egy igen nagy munka, amikor ezeket az idegeneket összeterelték. Négy napig tartott a nagy ijedelem a szakállas bevándoroltak között, (Derültség.) amikor valakik, azok a bizonyos ismert erők, azok a bizonyos ismeretlen erők, amelyek komoly megoldásoknál ma is sokszor közreműködnek, elintézték az összegyűjtést elrendelő hatóságnál, hogy bocsássák szabadon azokat a zsidókat. Talán még most is ott vannak. Némelyikük nagy házat, földbirtokot vásárolt, ecet-, szeszgyáruk, üzleteik vannak és. elhitették ma már a közvéleménnyel, hogy a magyar ember nem lehet kereskedő, mert nem ért hozzá, sőt gyáros sem lehet, mert nem tud gyárat vezetni, ehhez csak a zsidók értenek. Hazug beállítás! Üjból vissza kell térnem az első zsidójavaslat tárgyalásához, amikor kimerítően ismertettem Debrecen multszázadbeli életét ipari és kereskedelmi vonatkozásban. Akkor Debrecen a Keletet a Nyugattal, sőt az Északkal összekötő nagy útvonalon kereskedelmi gócpont lett. Hitelesen bebizonyíthatom, hogy ezt az átmenő nagy ipari és kereskedelmi forgalmat mindig keresztény emberek bonyolították le. Természetesen, amikor a zsidóság felszabadult, belekapcsolódhatott a magyar életbe, vagyont szerezhetett, rátehette a kereskedelemre a kezét, akkor a maga tisztességtelen versenyével ezt a forgalmat, ezt a becsületes kereskedelmet tönkretette. Addig az a kereskedelem. a tisztesség jegyében folyt. Visszatérve a jelenlegi törvényjavaslathoz, egy közgazdasági jelentőségű momentumot szeretnék felhozni, egy érdekes pénzügyi jelenségre kell kitérnem, amely minden társadalmi osztálynál jelentkezik, de különösen az egyik napról a másik napra élő» társadalmi osztálynál és ez az arany imádata. (Andaházi53*