Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
368 Az országgyűlés képviselőházának 38 Kasnya Béla: Kövid volt az út az aranyborjútól az aranyszarvasig!) Elnök: Csendet kérek. If j. Balogh István: Elképzelhetetlen, hogy megengedjenek nemzetközi irányítás mellett kifeszíteni egy pénzügyi hálót, amely az egész országot, a palotától a kunyhóig beborítja és egyforma lüktetésre kényszeríti. Amikor vékonyabbra fogják a lüktető eret, akkor lázadásra, káromkodásra, vagy megalázkodásra kényszerítik az embereket. Elképzelhetetlen, hogy ez tovább fenntartható legyen.^ Minden felszólaló képviselőtársam, aki a zsidójavaslat közgazdasági kihatásairól beszélt, pénzügyi kérdést is látott a zsidójavaslatban. Egyiküknek sem tűnt azonban fel, hogy az a szál, amely New-Yorkból és Londonból Párizson keresztül Szent Pétervárig^ vezet, a magyar zsidókérdést is döntő módon befolyásolja. Akiknek módjuk volt a javaslat bizottsági tárgyalásain résztvenni, azok jobban tudják, mint én, hogy a közgazdasági kérdések menynyire döntőleg hatottak a törvényjavaslat paragrafusainak papírravetésénél. Ma is azt mondják a legtöbben, hogy ez a javaslat nem a zsidóságot teszi tönkre, hanem a magyar munkásságot hagyja kenyér nélkülT. Ház! Nem olyan nagy dolog ez, mint amilyennek sokan beállítják, hiszen a magyar valuta nem lehet más, mint a munka, a magyar arany nem lehet más, mint a magyar aranykalász. A magyar kenyér mindenkinek megnyugvást adhat, mert elég terem belőle, tehát mindenki boldogulhat, dolgozhat, munkája után kereshet, megélhet és családot alapíthat, szolgálhatja legszentebb hivatását, a nemzet szaporításának szentséges kötelességét és munkáját. Nem lehet az, hogy egy ilyen termelő állam meg ne lássa azt, amit tisztán látnak a környező államok, amelyek ipari termelésre vannak berendezkedve és amelyek az ipari termelést, tehát a munkát nem nemzetközi valutában mérik, hanem egyszerűen társadalmi vonatkozásba állítják be és a munkának, a teljesítménynek honorálásaként lakást, kenyeret és ruházatot szolgáltatnak és így egy kiegyensúlyozott, erkölcsökben emelkedő színvonal felé haladó közállapotot érnek el saját nemzetük keretén belül. Tiszteletteljesen felhívom erre a gondolatra az igen t. miniszter úr figyelmét, hogy közgazdasági életünknek ilyenirányban való átállításával meg lehetne oldani azokat a mérhetetlen nagy problémákat, amelyeket mint kenyérkérdést és szociális kérdést tárgyalunk; a munka rendelkezésre áll az iparban és a mezőgazdaságban, csak az a kérdés egyelőre, hogy a nagykapitalista mennyit fizessen érte. A nagykapitalista most meg van ijedve és nem mer befektetni. Ha nincs a kormányzatnak elég ereje ahhoz, hogy a nagykapitalistákat rákényszerítse arra, hogy az összegyűjtött vagyonhalmazt kiosszák vagy legalább a munka arányában mint ellenértéket adják oda, ha ezt ki lehet játszani, akkor mégis el lehetne ezt érni a munkavalutával. Higyje el a mélyen t. miniszter úr, hogy egy rendkívül erkölcsös^ nemzeti és közgazdasági életünket magas színvonalra emelő nagyszerű törvényjavaslatot nyújthat be akkor, ha ezzel az elgondolással jönne. Az aranyborjú imádata már a falura is eljutott, hiszen ha nincs pénze a szerencsétlen parasztnak,^ akkor nem tud vásárolni egy falat szalonnát, egy falat kenyeret sem, mert a kultúra helytelen értelmezése kiölte a magyar l. ülése 1939 .március 13-án, hétfőn. parasztságból azt a magasztos érzést, amelylyel ezelőtt a búzáját, az állatát, a földjét szerette, amelynek szerelmese volt és ma már nem számol ezeknek az igen komoly értékeknek, mint nemzeti tápláléknak jelentőségével, hanem a pengő után nyúl és azt, mint értéket éppen olyan kapzsisággal gyűjtene, mint amilyen kapzsisággal a nagykapitalisták teszik ezt vele szemben. T. Ház! Annak oka, hogy én ezt a javaslatot nem fogadhatom el, nem más, mint az, hogy a javaslat kevés és nem azon munkálkodik, hogy azt a puritán, egyenes keresztényi erkölcsökben gazdag, méltóságteljes elgondolást akarja megvalósítani, amelyet említettem, nem azzal az elgondolással akarja levezetni ezt a nagy közgazdasági kérdést, mint amilyet az megérdemel, hanem egészen egyszerűen és röviden kivételeket tes'z, születési előjogokat vesz figyelembe, amelyeknek időszerinti meghatározásai vannak. Meghatározza az időpontot és aszerint keresztény valaki, hogy mikor született; meghatározza azt, hogy még a hitéletben működő egyének sem vonatnak ennek a törvénynek intézkedése alá, tehát az igazságosságot teljesen nélkülözi ez, a törvényjavaslat. T. Ház! Ha mi a keresztény erkölcsöt akarjuk keresztülvinni ezen a vonalon, ha megoldásainknál legelsősorban a keresztényi önérzetet, erkölcsöt akarjuk keresztülvinni, akkor a dolgoknak mélyére kell menni, minden érdeket félretéve kizárólag a magyar nemzeti, faji kérdést kell nézni, a katouaszellemet kell százszázalékig érvényesíteni és akkor teljes mértékben eredményes megoldáshoz fog vezetni ez a törvényjavaslat. Elnök: Szólásra következik % Vásárhelyi Sándor jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak tárgyalásánál egészen sajátságos tárgyalási mód alakult ki. Elmondották a szónokok, hogy milyen rossz ez a javaslat, másfélórás és kétórás beszédeket ^szenteltek annak megmagyarázására, hogy miért elfogadhatatlan — és a végén elfogadták a javaslatot. A kormányhoz, mint ennek a javaslatnak örömapjához sirámokat'iintéztekhoigy milyen csúnya a leányzó, hogy egy kicsit szeplős, hogy egy kicsit kancsal, hogy a lába is görbe, a háta sem egyenes és még egy egész csomó baja van — sa végén kijelentették, hogy elvesszük a leányzót, mert meg kell házasodnunk. Nem föltétlenül kell megházasodnunk, nincs kényszer a megházasodásra és én kijelentem, hogy nem házasodom, nem fogadom el a javaslatot, mert nekem sem tetszik a leányzó és én ebből azt a következtetést vonom le, hogy ha nem tetszik, nem is kell elvenni. Tulajdonképpen nem is nagyon kellene most már ehhez a javaslathoz felszólalni, hiszen a hosszú bizottsági vitában, amelyet egyik képviselőtársamnak indítványára a Ház kinyomatott és itt az ülésteremben folytatott vitában — azt hiszem — a javaslat érdekében és a javaslat ellen már minden érvet elmondtak, amit egyáltalában el lehetett mondani. Annak, hogy mésris felszólalok, részben az az oka, hogy ez a Képviselőház, amint ezt hetek óta szálldosó hírekből meg lehet állapítani, naplemente előtt áll. Közel állunk ennek a képviselőháznak a feloszlatásához, vagy legalább is a feloszlatás lehetőségéhez és mivel egyi[ künk homlokára sincs ráírva, hogy a következő Háznak tagjai leszünk, — még azokéra