Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-381
Az országgyűlés képviselöházáriak 381. ülése 1939 március 13-án, hétfon. 365 lat, amelynek szerzője és szerkesztője nem gondolt arra, hogy ebben a nemzetben tulajdonképpen a népeknek, a fajoknak és nemzetiségeknek egy nagy konglomerátuma él együtt és hogy a magyarság életereje, államalkotó képessége, történelmi hivatása éppen abban áll; hogy ezeket a különböző csoportokat, nemzetiségeket, fajokat és vallásokat összefogja, egységesítse és egy nemzet keretébe tömörítse. Ezt az egységet mi most belülről törvényhozási úton akarjuk megbontani. Hogy ez mennyire sikéres, erre nézve bemutatom egy magyar ügyvéd levelét, aki levele végére egy nyomtatott bélyegzőt ütött Heil Hitler felírással. (Esztergályos János: Magyar ügyvédi) Igen, egy magyar ügyvéd. (Gr. Festetics Domonkos: Ki az 1 ? Érdemes megmondani!) T. Képviselőház! A javaslatnak egy másik pontja arról szól, hogy a kormány foglalkozni fog a kivándorlással. Méltóztassék megengedni, hogy ezt is blöffnek minősítsem, öncsalás itt kivándorlásról beszélni. Nincs állama a világnak, amely egy félmilliós törne; get egyszerre fel tudna szívni, abszorbeálni tudna, de nincs valutája sem a világnak, — legkevésbbé Magyarországnak — amely el tudná viselni akkora összegnek kivitelét, amennyibe < félmillió ember kivándorlása, hajójegye s a legminimálisabb életszükségleteinek fedezése kerülne. T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr azt mondta a múltkor, hogy kisexisztenciákat kell teremteni, ugyanakkor azonban minden megtörténik, hogy a kisexisztenciák, az önálló exisztenciák tönkremenjenek, kipusztuljanak. Minden megtörténik, hogy ezeknek helyét, hatáskörét, hivatását, feladatkörét a Hangyaszövetkezetek és állami intézmények vegyék át. Pedig ezek a kisexiszteneiák nem zsidó vallásúak. Nem azokról beszélek, hanem a keresztényekről, a keresztény kisiparosokról, kiskereskedőkről, akiket igazán nem lehet zsidó profitéhséggel megvádolni. Nem lehet megcsinálni a törvényjavaslat közjogi vonatkozású részét sem. Ha a zsidóktól kívánnak igazolást, mégpedig apai, anyai, nagyapai, nagyanyai felmenő ágon való igazolást, akkor természetszerűleg a keresztényektől is kívánni kell ilyen igazolást. Olyan hangulatban van az ország, amikor mindenkit megvádolnak azzal, hogy zsidószármazású, tehát mindenkinek érdeke és sajátmaga iránti kötelessége lesz beszerezni családjának keresztleveleit és egyéb okmányait. Ilyen feltételt szabni pedig, amelyet az állam az ő szerveivel végrehajtani nem tud, nem jóhiszemű feltétel és a törvénybe beállítani nem lehet. Hiszen — ismétlem — még mindig nincs zsidótörvény és méltóztassék megnézni, hogy a belügyminisztériumban már is milyen káosz, milyen turbulencia van, milyen lehetetlen állapotok vannak az állampolgársági okmányok kiadása körül. Méltóztassék megnézni, hány ember vár ott és tölti el az idejét heteken keresztül egészen hiába; lopja ott a napot és tölti idejét várakozással és azzal, hogy talán sor kerül rá, amikor pedig 2 órakor rákerülne a sor, hazaküldik, hogy most már nincs hivatalos óra. Méltóztassék megnézni, milyen lehetetlen feladat elé állította az első zsidótörvény azt a néhány urat, akinek feladata volt a tűzharcosság megállapítása. Ezrével voltak ott az akták és alig volt néhány olyan tisztviselő, aki ezeknek intézését el tudta volna látni. Ismétlem, t. Képviselőház, lehetetlenségnek tartom, hogy egy ilyen rosszhiszemű feltétel egy törvény formájában kodifikáltassék. Be lehetetlennek és furcsának tartom a törvényjavaslatnak azt a paragrafusát is, amely kivételezésekről 'beszél. Nem abból a szempontból szólok ez ellen a paragrafus ellen, amely szempontot itt Hubay Kálmán képviselőtársam felhozott. Ellenkezőleg, En elismerem, hogy szükség van kivételezésekre, mert nem lehet az embereket egyenlően elbírálni és lehetetlenség, hogy ha már igazságtalanok vagyunk százezrekkel szemben, hogy azok iránt legalább ne legyünk igazságosak, akik ennek az országnak szolgálatában nagy érdemeket szereztek és az országnak nagy hasznot hajtottak. Ha kiemeljük a tudósokat, az egyetemi tanárokat, a művészeket és egyéb kiválóságok a t, ha kiemeljük a kiválóan kitüntetett katonákat, a frontharcosokat, akkor ezzel elismerjük a kivételezés szükségességét és lehetőségét a múltra nézve. Ha pedig elismerjük a múltra nézve, el kell ismernünk a jövőre nézve is, hogy lehetnek a magyar zsidóságnak olyan tagjai, akik érdemeket szereznek és hasznot hajtanak ennek az országnak. Hogy csak egyetlenegy példára hivatkozzam, itt van az olimpiai 'bajnokok példája, akikről S'hvoy képviselőtársunk már beszélt. Engedelmet kérek, én talán autentikusan szólhatok hozzá ehhez a kérdéshez és az igazságügyminiszter úr figyelmét külön is felihívhatom erre, mert (hiszen a londoni olimpiászon magam is résztvettem, két helyezést értem el és^ láttam azt a heroikus, emberfeletti erőfeszítést, amelyről az igazságügyminiszter úrnak sejtelme sem volt és nem is lehetett. Lehetetlenség, hogy azokat az embereket, akik a magyar névnek dicsőséget szereztek a világ legjobbjai között is, — mindegy,- hogy milyen téren, mert hiszen Mező Ferenc a szellemi olimpiászt nyerte meg, mások meg a birkózást és vívást — megbélyegezzük; lehetetlenség, hogy azokat, akiket idehaza a magyar tömegek vallás- és fajkülönbség nélkül a pályaudvaron ünnepeltek, kitegyük annak, hogy állásaikból kidobják őket; lehetetlenség, hogy Bródy képviselőtársam fia, aki a sok dicsőséget és világsikert elért magyar vízipólóesapat egyik legkiválóbb tagja, ki legyen téve annak, hogy holnap kenyér nélkül tegyék ki az utcára. Egy másik kedvenc érve a törvényjavaslatnak és az indokolásnak az, hogy az intellektuális téren a zsidók igen sok bűnt követnek el. Engedelmet kérek, egy statisztikai számot idézek a t. Ház előtt. A »Beszélő számok« című kis kötetnek »A bűnöző zsidók Magyarországon« című fejezete a bűntettek és vétségek miatt jogerősen elítéltek számáról és számarányáról beszél. Nem fogom felolvasni az összes adatokat, csak arra hivatkozom, hogy elítéltek Magyarországon az, 1937. évben 52.100 embert, akik közül csík 2.558. tehát 4*9% volt zsidó. Tudóim, hog-yan lehet ezt a számot feltornászni és olyan imádon beállítani, hogy a nagy tömegek azt higyjék, hogy valóban a zsidók követtek el mindent. Csak egy példát fogok erre mondani. Az uzsora címén elítélteknek 59%-a zsidó. Tessék ezt s, számot odadobni az embereknek! Aki azonban tudja azt. hogy háromfélelkénpen lehet hazudni: véletlenül, tudatosan és statisztikából,
