Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

362 'Az országgyűlés képviselőházának 381, szean, igazán nem feszíti túl ez a zsidó a húrt akkor, ha havonként 1000 pengő fizetést szavaz meg magának. Azt hiszem, ez nem túlzott igény. A törvényjavaslat szerint azonban ezt csak úgy teheti meg, ha ugyanakkor 10.000 pengőt fizet ki a keresztény tisztviselőkneik. Kérem a t. igazságügy miniszter urat képviselő államtitkár urat, legyen szíves megmondani nekem, hogy egymillió pengős bruttóforgalmú vállalat elbírhat-e a tisztviselői fizetések listáján évi 120.000 pengőt? Hol marad akkor a nyersanyag, hol marad a munkabér, hol marad az adó és a rezsiköltség? Nyilvánvaló, hogy ez lehetetlen. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen vállalatnak le kell állania, ami egy négy edimillió pengő adókiesést, 300.000 pengő valutaMesést jelent és ami a legfontosabb, legalább 200—250 munkás kenyértelenné válását jelenti. Ez csak egy vállalat és ilyen száz és száz van az országban. Még nincs törvény. (Antal István igazságügyi államtitkár közbeszól.) Ami lehet, azt nem tudjuk, én csak azon az alapon állítom, amit az urak elénk terjesztettek. Még nines törvény, még nincs második zsidótörvény, de méltóztassék Budapesten végigmenni és megnézni, hány üzlet redőnyét húzták már le. Az utolsó hónapban kétszeresére emelkedett a kényszeregyességek száma, az építkezés teljesen szünetel, a 'biztosítási üzlet leállott, banküzlet nincs hónapok óta. Es hogy a legkönnyebben és a legbiztosabban megcáfoljam, az önök összes érveit, hivatkozóim arra, hogy mennyire megnehezedett a hitel, pedig a legnagyobb magyar bankok élén már igen kiváló árják és nemizsidó vezérigazgatók állnak. Azt hiszem, tehát, hogy igazán nem túlzok akkor, ha az általános gazdasági csődnek az árnyékát látom előrevetítődni. Ezzel szemben ne hivatkozzék Imrédy volt miniszterelnök úr arra, hogy a bankbetétek Összege csak 120 millió pengővel csökkent, mert, engedelmet kérek, ez nem jóhiszemű beállítás, hiszen hiányzik a folytatása ennek a mondatnak, hiányzik annak a beismerése, hogy ugyanakkor azonban a papírpénz forgalma a duplájára szökött fel. Nagyon jól tudom, hogy az ország gazdasági összeomlása nem márólhölnapra fog bekövetkezni. Ha egy 120 kilométeres sebességgel rohanó autó motorját kikapcsolják, az a kocsi még kilométereket fog továbbfutni, a sebesség csökkenését azonban minden jóstehetség nélkül is előre lehet látni. Éppen így nem nehéz megjósolni a magyar életnívó süllyedését. Az élet nem fog megszűnni: búza teremni fog a jövőben is, a pékek fognak kenyeret sütni, talán húst is eszünk, ha lesz még pénzünk hozzá, de kevesebb lesz a fény, a kultúra, az intelligencia, kevesebb lesz az ipari fejlettséggel együttjáró kényelem és nehezen, nagyon nehezen lesz majd kielégíthető az emberek európai ' életigénye. De nem lehet keresztülvinni ezt a javaslatot a keresztények szempontjából sem, mert nem a keresztény középosztálynak, vagy a keresztény munkástömegeknek a támogatása és elősegítése az, ha néhányan beülnek a megüresedő zsidó állásokba és ott többezer pengős fizetést vesznek fel havonként. Ebből senkinek sem lesz nagyobb haszna, ez csak a ma felszított gyűlöletet egy új síkra fogja elterelni. A keresztény tömegek, a munkástömegek nem kapnak ebből semmit, egyetlenegy újabb falat kenyér nem fog ebből keletkezni, sőt csökülése 1939 március 13-án, hétfon. kenni fognak a munkaalkalmak is, ami azután nyomort fog maga után vonni, aminek a szükségképpeni következménye vagy az lesz, hogy a megszaporodó éhező tömegek helyzete forradalmi kirobbanáshoz vezet, vagy pedig ezek a tömegek kénytelenek lesznek falura menni és ott növelni a feszültséget és az expanziót. Ami pedig az értelmiséget illeti, méltóztassék megnézni a statisztikát. Amúgyis kevés van és méltóztassék utána érdeklődni és megkérdezni lelkiismeretesen, hogy milyen nehéz a keresztény, magyar középosztályt és fiatalságot ipari és kereskedelmi pályára vonzani. T. Ház! Én magam tudnék példákat mondani saját tapasztalatomból. Hivatkozhatnék arra, hogy alig tudtam keresztény fiatalembereket elhelyezni a gyáriparban, bár kilátásba helyeztem nekik, hogy két-három esztendő alatt sokkal nagyobb fizetést és jövedelmet fognak eléérni, mint amennyit az államnál, vagy a városnál, vagy a megyénél elérhetne. Nem ismeri a gazdasági élet struktúráját az, aki azt hiszi, hogy ezt az őrségváltást máról-holnapra meg lehet csinálni és sajnos attól félek, hogy a t. igazságügyminiszter úr sem ismeri a gazdasági élet struktúráját. Ö egész életében fixfizetéses alkalmazottja volt egyszer az államvasutaknak, egyszer a minisztériumnak és bár képességeit senki sem vonja kétségbe, ismerje el ő is azt, hogy soha nem voltak álmatlan éjszakái azért, hogy a m. kir. államvasutak zárszámadása hogyan fog lezárulni, lesz-e deficit, vagy nem, soha nem voltak álmatlan éjszakái azért, hogy a magyar állam költségvetése milyen eredményt fosr elérni, nem voltak álmatlan éjszakái,' mert hiszen ő mindenképpen megkapta a fizetését, ha nem is túl sokat, de megkapta minden hó elsején. T. Képviselőház! Ezt az őrségváltást nem lehet gyorstalpaló kurzusokkal megoldani. Ha ráérnék ezekkel a kurzusokkal külön foglalkozni, azt hiszem, igen érdekes adatokat tudnék itt felsorolni; talán majd a részletes vita során kitérek ezekre. Bizonyos, hogy egy 45 éves teológust nem lehet három hónap alatt a textilszakmára átképezni, hiába hiszi az magáról, hogy háromhónapi kurzus meghallgatása után egyformán ért a müselyemhez, a gyapjúhoz, a lenhez, a kenderhez és a pamuthoz. Szakemberek, akik 30 éve élnek például a textiliparban, akik ismerik a származási helyeket, a beszerzési forrásokat, a kereskedelmi lehetőségeket, nem mernek még hozzászólni sem a textiliparnak egy másik ágazatához és íme mi nyakra-főre termelünk ki szakértőket, akiket azután a gyakorlati életiben nemcsak azért nem lehet használni, mert termíészetszerűleg hiányzik még a tapasztalatuk, hanem azért sem, mert ezek valamennyien csak állást akarnak és nem dolgozni akarnak. T. Ház! De falzum a javaslatnak minden érve is. Azt mondja példának okáért az indokolás és arra hivatkozott az előadó úr is, hogy a zsidóság nem tud és nem akar asszimilálódni. Méltóztassék megengedni azt a kérdést, hogy kihez kellett ^volna a zsidóságnak asszimilálódnia: az őismagyarokhoz, a Kállayakhoz, vagy a török keveredéshez, vagy a Bach-korszakban bevándorolt és ittmaradt osehekhez, vagy a bevándorolt németekhez, vagy esetleg a magyar urak által idetelepített román, szerb, tót és nem tudom, milyen nemzetiségekhez, vagy kunokhoz és a tatárokhoz? Ilyen, naivságokkal vau tele ez a javas-