Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Àz országgyűlés képviselőházának 381. lyezését szívtelenül, könyörtelenül mindig meg- t tagadta, ez a kormány, amely a üaseh-oknak, a nemzetgyalázóknak szabad útlevelet enged ebben az országban: különösen nem mondhatja azt, hogy Propper vagy Buchinger, akik a szakmájukban évtizedeket töltöttek el, nem lehet egyesületi vezetőségi tag. Ha ezt törvénybe iktatják, akkor azt mondhatom, hogy az alatt a 17 év alatt, amely idő óta törvényhozó vagyok, még megközelítőleg sem követtek el velünk szemben sértőbb, bántóbb, igazságtalanabb, megbecstelenítőbb dolgot. Ha tehát a magyar munkásság az ilyen gesztusra gyűlölettel fog erre a rendszerre gondolni, amely s munkásság mindig mindent elkövetett, mindig ajánlkozott, hogy a nemzet érdekében gyerünk együtt, ne méltóztassék rajta csodálkozni, mert az ilyen provokáló gesztusok, az ilyen provokáló intézkedések után nem lehet egyéb álláspontra helyezkedni, mint arra, hogy ez a rendszer nekünk, a munkásosztálynak ellenségünk, nem ellenfelünk, nem politikai ellenfelünk, haneni ellenségünk. Kernelem, bár sok jót nincs okom remélni azoktól, akik ezt a törvényjavaslatot összefabrikálták, hogy az utolsó pillanatban az ilyen kihívó és bántó intézkedéseket mégis csak meg fogják változtatni. Több okosságot igazán nem várhatok, de ennyit feltétlenül elvárok és pártom nevében megkövetelek, hogy ezt a íércelményt, amely az országnak külpolitikailag, belpolitikailag, közgazdaságilag, erkölcsileg végtelenül sokat fog ártani a miniszterelnök úr gyanúja és meglátása szerint is, aki ezt a »Ne jajgassatok« című fejezettel igazolta, azért ezt a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Payr Hugó! Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! Reisinger Ferenc képviselőtársam aa előtte felszólalt Hubay Kálmán beszédére nem reflektált. En azonban éppen Hubay képviselőtársam beszéde alatt jöttem be a terembe ég két állítása, két mondata megütötte a fülemet. Azért méltóztassanak (megengedni, hogy először ezekhez az állításokhoz és mondatokhoz fűzzek néhány reflexiót, mielőtt saját mondanivalóimat, beszédemet elkezdeném. Hubay képviselőtársam a zsidó bevándorlásról beszélt, a zsidóknak Galíciából és Bukovinából való beszivárgásáról és annak veszedelmeiről. Azt állította, hogy emiatt kellett a magyaroknak százezrével kivándorolniok az országból és hogy a zsidótörvényjavaslat ellenzői az alkotmányvédelem nevében tulajdonképpen ezeket a beszivárgókat védelmezik. T. Képviselőház*! Minthogy ez az egész zsidó javaslat számtalan olyan érvvel és indokkal van alátámasztva, amelyeket másképpen jellemezni, vagy megnevezni nem lehet, mini úgy, hogy majdnem valamennyi falzum, méltóztassanak megengedni, hogy ehhez az épp most elmondott és Hubay által felhozott érvhez a Magyar Statisztikai Szemlének Hungária című kiadmányából, amelyet egy másik érv megcáfolására hoztam magáimmal, néhány sort felolvassak. »A világ magyarsága« című fejezetben a Statisztikai Hivatal által kiadott hivatalos könyv 41. oldalán a következőket olvashatjuk (olvassa): »Az 1892—1913. évekre vonatkozó magyar kivándorlási statisztika adatai szerint a magyar birodalomnak a kivándorlás ülése 10$9 március 13-án, hétfőn* ÍÍ5Ö által szenvedett vesztesége az említett idő alatt összesen 1,195.000 ember volt-« Folytatom (olvassa): »Ennek a gazdasági, politikai és magyar nemzeti szempontból is igen érzékeny veszteségnek súlyát azonban nagy mértékben enyhítette két körülmény. Az egyik az, hogy a kivándorlottak közül a fenti 15 év alatt csak 401.123, az összes kivándorlottaknak 28%-a volt magyar anyanyelvű, a másik pedig az, hogy a kivándorlás igen sok esetben csak ideiglenes jellegű volt, a jobb megélhetés keresése céljából történt és egyáltalában nem akart szakítást jelenteni az óhazával. Ezt igazolja egyfelől az, hogy az 1905—1918. évek alatt majdnem 300.000 volt a visszavándorlók száma, vagyis körülbelül a fele azoknak, akik ezen évek alatt tőlünk kivándoroltak. De igazolja másfelől az is, hogy a kivándoroltak szakadatlanul igen nagy öszszegeket küldtek haza. Ezek az összegek a háború előtt lényeges szerepet játszottak fizetési mérlegünkben, még a háború után is évi 20—30 millió pengő körül mozogtak mindaddig, míg a különböző devizakorlátozások és valutaértékcsökkenések, valamint a világválság ennek útját nem vágta. Mindazonáltal még a legutóbbi években is szakadatlanul jelentkeznek a kivándorlók küldeményei, bár ma már nagyon szerény mértékben. így például 1932-ben 7 millióval, 1933-ban 4 millióval szerepeltek.« T, Képviselőíiá^! Szükségesnek tartottam a Magyar Statisztikai Szemlének ebből a hivatalos kiadmányából vett idézetei felolvasni, hogy végre egyszer tisztán lásson a t. képviselőház abban a tekintetben, hogy mennyit ér példának okáért az az indok, amelyet a zsidójavaslat indokolására, vagy alátámasztására a kivándorlás címén szoktak felhozni. A másik megjegyzésem Hubay Kálmán t. képviselőtársamnak a liberalizmusra vonatkozott. Azt állította ugyanis, hogy ha a liberális gazdasági rendszert nem; sikerül a zsidókkal együtt az országból kitelepíteni, akkor ebben az országban valóban gazdasági csőd fog bekövetkezni. De, íiogy az általa liberálisnak nevezett — hangsúlyozom: általa liberálisnak nevezett — gazdasági rendszer helyébe mit akar tenni: állami bolsevizmust-e, vagy milyen pénzrendszert, milyen gazdasági rendszert, erre nézve a válasszal adós maradt. De különben is ma általános divat a liberális világot szidni és a mai élet minden baját a liberalizmussal megindokolni, f,Méltóztassanak elhinni: huszonöt esztendői óta Magyarországon nincs liberális gazdasági rendszer. A kötöttség, amelyben a világháború óta élünk, magában is ellenzése és megtagadása a liberalizmusnak. Eszem ágában sincs a liberális gazdasági rendszer kinövéseit és hibáit akárcsak egy szóval is védeni, csak meg akarom állapítani, hogy akinek nem tetszenek a mai viszonyok, az ne a liberalizmust szidja miattuk, mert hiszen mindent és mindenkit felelőssé tehet, csak éppen a liberalizmust nem, mivel, sajnos, a mai kor már tulajdonképpen nem is tudja, mi a liberalizmus, nem is tudja, mi az igazi szalbadelvűség; annak klasszikus formáját talán egyedül Rassay Károly képviseli ebiben a képviselőházban. T. Ház! Én tizenöt esztendeje, mint újságíró és kilencedik esztendeje, mint törvényhozó élek a magyar képviselőház légkörében, de nem igen emlékszem, vagy legalább is nagyon kevés olyan törvényjavaslatra emlékszem, amely a politikai élet hullámait ennyire fel53*