Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése Ï939 március lÉ-án, hétfőn. 357 dukni a fejünket az ilyen tények mellett. A miniszterelnök úr tehát ezzel a törvényjavaslattal, ha törvényerőre emelkedik, tudatosan tog az országnak súlyosan ártani. Azért mondja, hogy előterjesztem, de azután ne jajgassatok nekem, mert jön a nádpálca. Kornis képviselő úr mondotta a kormányProgramm vitájánál, — nem tudom, kire hivatkozott, nem ez a fontos, a lényeg az, hogy helyesen — hogy politikus az, aki napi politikát csinál választásra készül, államférfi pedig az, aki a jövőbe lát és helyes úton vezeti a jövő felé az országot. T. képviselőtársaim, mit szóljak én ehhez? Tessék megmondani, hogy Teleki miniszterelnök úr politijtuis-e, vagy államférfi? Politikus azért, mert a ^választásra készül azzal, hogy idehozza a zsidójavaslatot, államférfi azért, hogy előrelátja ennek a szerencsétlen javaslatnak a kihatásait. De nem Dolitikus és különösen nem. államférfi, amikor az emlőre való helyes, okos meglátásnak nem vonja le konzekvenciáit és nem vágja ki a kabinetjéből (Derültség.) a miniszter úrral együtt, aki nagyon kardoskodik mellette, ezt a javaslatot. Koppant {érdekes dolgok ezek. Ugyanakkor, amikor azt látjuk, hogy a zsidók ellen megy az akció, azt kérdezem, a zsidók rendeztek-© Gau-bált ebben az országban, ahonnan a magyar egyetemi ifjúságot fizikailag kiverték? (Zaj.) Igen, Gau-bált, valami körzeti nyavalya akar ez lenni, (Derültség.) ahol megjelent tizenegy magyar egyetemi hallgató és kiverték onnan a magyar egyetemi hallgatókat. Egészen bizonyos, hogy a magyar egyetemi hallgatók engem, mint nemzetközi szociáldemokratát nem szeretnek, de tisztelettel meghívom őket — bármikor szívesen látott vendégeim — és garantálom, hogy egyetlenegy nemzetközi hazátlan bitang munkásszervezetben sem illetjük egy zokszóval sem azt az, egyetemi hallgatót, aki megtisztel bennünket és eljön hozzánk. Tehát ez történhetik Magyarországon. Sopronban széltében-hosszában hullatják a magyarellenes röplapokat és akkor a helyett, hogy a kormány minden idegének megfeszítésével igyekeznék ügyesen és diplomatikusan rendet teremteni ebben az országban és a, 'hazaellenes kútforrásokat kipiszkálva megnézné, honnan folyik ide a márka, amivel ezt a nemtelen, becstelen agitációt csinálják Magyarország függetlensége ellen, a helyett, produkál nekünk rosszul megfabrikalt zsidó javaslatokat, ami még Hubay Kálmánnak sem kell. (Derültség.) Ez az! Méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Nem fontos az, hogy a mélyen tisztelt kormányzópárt kint hűsöl a büffében és nem hallgat az ilyen ibeszédre, amely szívből fakad és amely ki meri mondani azt, hogy: tudom, vannak a zsidóságnak hibái, de ez nem meeoldás, ez semmi, mert vannak a keresztényeknek is hibái és az, aki gazember, aki nem szolgálja az ország érdekeit, bűnhődjék, van bíróság, van törvény ezerféle. De itt akarok rámutatni arra, hogy a gaiibálok és a soproni röplapok terjesztésének idején a zsidó csak egyet mond, azt, hogy dolgozni akar, hogy magyar akar lenni, de ezt elhanyagolják, s míg amannak minden szabad, a zsidók fejére húzunk lehetetlen, kellemetlen törvényeket. Én ezt nem tartom magyar erRoppant érdekes az, hogy a Felvidék felKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ,j szabadulásakor miként ment végbe a keresztény magyar közvélemény kialakítása. Ezt nem lehet eléggé kimutatni. Amikor az a kis próbamozgósításféle megtörtént vagy az a nagygyakórlat, akkor Kisvárda közterén egy Hajnal nevű alezredes azt mondotta, hogy titkos rádióleadóállomás van a zsidó templomban, hogy a zsidók gyűjtenek a cseheknek nemzetvédelmi célokra pénzt és így tovább. A Virradat és egyéb nyilas lapok megírták ezeket a dolgokat, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ezek egyik-másik részét cáfolni kellett, de a belügyminiszter úr mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy »nem zárkózhattam el ezeknek a súlyos vádaknak kivizsgálása elől«, kiküldte a detektívjeit, 450 felvidéki zsidót szedtek össze internáló táborokba, egyetlenegy hangoztatott esetre sem tudtak azonban beigazolást szerezni, nem sült ki, hogy egyetlenegy zsidó is gyűjtött volna a csehek nemzetvédelmi céljaira. Azokat, akiket súlyosabban vádoltak, elküldték Debrecenbe, a Tábla székhelyére és az ügyészség egykettőre kisöpörte őket. Többek között a következő vádak voltak. Tíz pengőből nem tudott visszaadni az illető, de a 16 fillér árú csokoládét hitelbe oda akarta adni a parasztlegénynek, amiért öt hónapig tartó internáló tábort kapott. Egy mészárosés hentesmester két pengőért adta a zsírt, bebizonyította, hogy neki 1-88 pengőért szállította a nagykereskedő. A bíróság azután felmentette, de előbb internálták, öt hónapig ült. Ellenben egy másnevü, egy jónevű, a mai rendszerben jobbnevű, szebbnevű hentesmester — mert Fischernek hívták azt a hentesmestert, aki két pengőért árulta a zsírt — Keszthelyen 2 20 pengőért árulta a zsírt (Payr Hugó: Hogy hívják?) és a bíróság felmentette. Nekem a dolognak ehhez a részéhez semmi mondanivalóm sincs, ez a bíróság dolga, de aki két pengőért adta a zsírt, azt öt hónapra internálták és ugyanakkor a Meizlerek közül, annak ellenére, hogy 2'20 pengőért adták a zsírt, egyetlenegyet sem internáltak. (Payr Hugó: Aha!) Ez az, ami mégis csak érdekessé és pikánssá teszi a dolgot. Ebben látom én a magyar közvélemény kútforrását. Még valamit akarok mondani. Nekem az az érzésem, hogy ennek az országnak a függetlensége nagy veszélyben van. Méltóztassanak megengedni, hogy a keresztény társadalom számára, amely nagyon izgul a zsidóügy miatt, elmondjak valamit abból, amit most, nem nagyon régen szállítottak nekem. Sajnos, nem vagyok jó német, pedig megint németül vagyok kénytelen idézni. Ne méltóztassanak kinevetni, de magyarul nem tudom ezt elmondani. Akik németül tudnak, majd csodálkozni fognak ezen. Azért kell ezt elmondanom, mert az a rettenetes szerelem, amely függetlenségünket veszélyezteti, közelségénél fogva, annál inkább veszélyezteti függetlenségünket, minél j inkább átveszünk onnan mindent, minél inkább í azonosulunk. Csak ezt az egy dolgot mondom még el, azután teljesen befejezem ezt a témát. Pesthidegkúti gyermekek, akik Németországból hozták ezt magukkal, úgy énekelnek, hogy jóízlésem tiltja annak felolvasását, de leteszem a Ház asztalára. (Payr Hugó: Na! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Gürtler úr, mit szól ehhez? A maga katolikus papi lelkiismerete még mindig nem mozdult meg? Soha sem fog megmozdulni, mert maga nem is olyan gondolkodású! Persze, hogy nem mozdul meg! — Zaj. — Peyer Károly: Ahhoz kato-, likusnak kell lenni és nem papnak, mert if 53