Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

356 Az országgyűlés képviselőházának 38i. ülése 1039 március: i3-án, hétfőn. Nem azért beszélek én ezekről a dolgokról, mintha ezeknek a nemzetiségeknek a jogait el akarnám konfiskálni, vagy mint szociáldemokrata, ezeknek a nemzetiségi polgártársaimnak valami módon akadályt óhajtanék az útjukba gördíteni. Nem. Beszélek ezekről a dolgokról azért, mert ennek a kis országnak össze-vissza csak kilencmillió lakosa van, mert a többit kiüldözték az önök elődei Amerikába és azért, mert az a rettenete« rossz, politika, amelyet mi a háború előtt idegen érdekekért folytattunk, az az ország megcsonkításához vezetett. Szóval ebben a kis karámban, ahol kilencmillióan vagyunk, eddig már három nemzetiségi csoport jelentkezett, de nincs kizárva, hogy nem jelentkezik e majd a negyedik, a vendek és abban a pillanatban, amint két garas árát lépünk Erdély felé, jelentkeznek majd a Ratiuk, a rumének. T. Képviselőház! Méltóztassanak végre gondolkozni, érdeke-e egy ilyen kis 9 milliós népnek az, hogy amikor ebben az országban maguktól alakulnak ki nemzetiségi csoportok, akkor egymillió állampolgárt a nélkül, hogy akarnák, egyszerűen nemzetiséggé nyilvánítsanak. Látom, hogy Antal képviselő úr már készül az ugrásra és rám akarja bizonyítani, hogy megváltoztatták ezt a szakaszt. Én nem aludtam, tudom, hogy nem mondják ki a külön zsidó nemzetiségi csoportot, de intézkedés van már az első

1 zsidótörvényben, azután ott van a numerus clausus, ott vannak a főszolgabírói intézkedések, az iparügyi miniszteri intézkedések, — ahová az ember lép, mindenütt ezer és ezer intézkedés van és lesz a második zsidótörvényben is — amelyeknek következtében a zsidó mégis csak kitagadott náció lesz és mégis csak egy eszményi, képzeletbeli sárga folttal a hátán fog járni. Ha így megy tovább, s amikor az országban már van háromféle nemzetiségi népcsoport, akkor fel kell jajdulnunk, hogy vájjon lesz-e még magyar népcsoport is ebben az országban. Ilyen körülmények között külpolitikai szempontból végtelenül kárhozatos, hogy mi magunk jövünk egy törvénnyel, amely megteremti a negyedik nemzetiségi népcsoportot. Ez nem kormányzati bölcseség, ez az én nézetem szerint, kormányzati baklövés, amelyet az ország borzasztó súlyosan meg fog sinyleni külpolitikai szempontból. T. Képviselőház! Nagyon hatott rám, amikor Kéthly képviselőtársam azt mondotta legutóbb ennél a javaslatnál elmondott beszédében, hogy eszébe jut a javaslatról az apa, aki azt mondja gyermekének, hogy kösd be a bátyút és elcsapja a háztól, mert így van az a zsidó is, akinek Imrédy azt mondja, kösd be a batyiídat s aki az ajtóból, a határszélről még visszanéz azzal, hogy Istenem, nem hívnak-e • vissza. Lehet, sőt egészen valószínű, hogy a zsidóságnak, mint ilyennek, vannak hibái, azonban t. Képviselőház, azt mondom> tegye minden becsületes keresztény magyar a kezét a szívére: a keresztény magyar fajnak nincsenek hibái? A zsidó élelmességgel szemben nem áll-e itt az ős turáni lustaság? Becsületesek, kifogástalanok, a világ legszebb népe ez a kevert magyar, amely itt van, de a turáni lustaság uralkodik rajta, mondjuk turáni lassúságnak, helyesebb, ha szebb kifejezést használok a magyar néppel szemben: a turáni lassúság uralkodik rajta. Egyenesen kívánatos volt, hogy legyen egy olyan" népcsoport f benne, amely mozgékonyabb, amely az ő lassúságát kiegyenlítve ipart, kereskedelmet teremt. Ez a csoport magyar akar maradni, minden áron, amelyik tagja nem az, még magyarabb akar lenni. Mindenre képes, csak hagyják élni és dolgozni. Nekünk azonban nem kell, mert van ebben az országban egy másik élelmes népcsoport is, a sváb népcsoport, amely ütközik ezzel a másik élelmes gócponttal. Erről van szó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: A konkurrencia!) Szennykonkurrencia! Ezt az egész javaslatot, a keresztény társadalom elszédítését, félrevezetését, a szennykonkurrencia élén álló másik népcsoport üzletre éhes mivolta termelte ki. Ez az, amire nekünk magyaroknak vigyáznunk kell és figyelnünk kell és nem szabad odadobni olyasmit, amit azután nehéz lesz pótolni. A magam részéről nagyon félek attól, amit a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében mondott: »Én megcsinálom ezt a javaslatot, idehozom, mert a keresztény közvélemény követeli«, — természetesen az a keresztény közvélemény, amelyet már megmagyaráztam — de ő aztán azt is mondja: »Nekem aztán ne jajgasson senki«. T. Képviselőház! Álljunk meg egy szóra. Méltóztatik tudni, hogy mi történt e körül a kijelentés körüli Itt van a képviselőház aznapi naplója. Elolvastam én, elolvastattam a feleségemmel és elolvastattam negyedik elemista kislányommal is, hogy nem találja-e meg benne ezt a kijelentést. Nincs benne, pedig ezt a kijelentését a miniszterelnök úrnak a képviselőkön kívül a karzat az újságírói karral, a főispáni karral iés egyéb diplomatákkal együtt, akik azon az ülésen jelen voltak, minimálisan 500—600 ember hallotta. És a Naplóban még sincs benne a miniszterelnök úrnak ez a rettenetesen fontos kijelentése. Ezzel a kijelentésével a miniszterelnök úrnak gróf Sigray képviselő úr és Rassay képviselő úr is foglalkozott, de e fölött a kijelentés fölött a miniszterelnök úrnak nem tudok elsiklani magam sem. Ezt a kijelentését a miniszterelnök úrnak még súlyosbítja az, hogy észrevették ezt a rettentő gixert és törölték, kihagyták a naplóból, észrevették ennek a miniszterelnöki kijelentésnek rettentő súlyát. (Egy hang a jobboldalon: Sérti a parlamenti illemet. — Györki Imre: Akkor is házhatározat kellett f volna a törléshez!) Azonban ez nem mehet így, képviselő úr. Én már a parlamenti illemet nagyon sokszor megsértettem és mindig benne maradt a naplóban, hogy az ördög vigye el! (Derültség.) Ha sérti a parlamenti illemet, azért még nem szokták kihúzni. Inkább kapok érte egy kis büntetést, de nem híizzák ki. Ha kihúzzák, ez egy szívesség, olyan szívesség, amelyet én meg is tudok érteni. Ez a kijelentése a miniszterelnök úrnak, a felelős kormány fejének, nyíltan " és világosan azt jelenti, hogy »tudom, hogy ezzel az ország érdekének sokat ártok, tudom, 'hogy ezzel a javaslattal meg fogom, bolygatni a közgazdasági életet, tudom, hogy bizonyos külföldi erők is meg fognak mozdulni ellene« — és mozognak is. Nekem hiába mondják, antisemita urak, akiknek ősei esetleg anti sémiták voltak, — mint a javaslat beterjesztője is — hogy »a külföldi zsidók így, ,. meg úgy«, ez adott helyzet, amivel nekünk számolnunk kell. Hiába ugrándozunk és fütyülünk a zürichi zsidókra, mit ér az, ha ők is fütyülnek ránk és a pénzünkét lejjebb nyomják, fütyülnek a pénzügyminiszteri kijelentésre, és még 5 ponttal lejjeb jegyzik a pengőt. Nem lehet a homokfea