Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
Az országgyűlés képviselőházának 372. még azt is, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy a külföldi polgári, sőt kapitalista hírben álló nagy újságoknak miféle bolsevista magyarországi informátorai vannak. Például a Berliner Tagebiatt-nak berlini szerkesztőségében dolgozik Berkes Tivadar volt bolsevista. A Vossische Zeitung-nál Polgár Alfréd és Veres Mihály dolgozik. A Vorwarts-nél, amely már nem polgári újság, Szántó úr, Déri, a zsidó kommunista, a berlini lapok hírszerzői. A volt népbiztos, Varga Jenő, Moszkvából szolgálja ki a német sajtót. Jászi Oszkár és Szende Pál a Prager Tageblatt főmunkatársai közé tartozik. Ez a néhány név talán elegendő magyarázatul szolgál arra, hogy az egész világ polgári közvéleménye milyen lehetetlen módon vezettetik félre minden alkalommal, amikor magyar vonatkozású ügy kerül a nyilvánosság elé-« (Gergelyffy András: Milyen jól látta akkor!) Visszatekintve azon a nagy szakadékon át, amely a jelent a forradalom előtti múlttól elválasztja, lehetetlen fel nem ismerni a szólamoktól, á hazugságok fintorától megszabadított, 'felénktekintő arcot, amely sorsunkat eldöntötte. De ezt a sorsot mi nem érdemeltük meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A 48-as események után "következő gazdasági átalakulás, a hirtelen betelepülő kapitalizmus, amely előbb az osztrák kapitalizmus fióklerakata volt, most bo alkalmat és érvényesülési lehetőséget ad a keletről beözönlő zsidóságnak és a keletről beözönlő zsidóság élt is ezzel az alkalommal. 1840-ben az ország területén 241.000 zsidó volt, 1870-re a számuk 550.000-re, 1900-ra pedig 831.000-re emelkedett és 1914 elején már meghaladta az egymilliót. Ez a százezres mértékben rohanó szám csakis a nagyfokú bevándorlás eredménye lehetett. (Malasits Géza: A magyar urak politikai érdeke. Majd én megmagyarázom. A 48 és 67 közötti verekedés eredménye!) A meleg magyar humanizmus úgy fogadta őket, mintha a hazában születtek volna és a régen ittlakó magyarsággal egyenjogú polgárok lennének. Lehetővé tette a magyar, hogy az újonnan keletkezett kapitalizmus jövedelmező állásait foglalják el, hogy ott megszabják a gazdasági élet menetének rendjét s lehetővé tette azt is, hogy a magasai szellemi pozíciókba is eljussanak,^ hogy itt egy ezeréves kultúrnemzet politikai és történelmi fejlődésének folyamatába szóljanak bele. Kétségtelen, hogy tévedésben voltunk. Tévedésünk talán lehet gyermekes, de mindenképpen gavalléros. Tévedésünk az volt, hogy a magyarul való beszédet összetévesztettük a. nemzetiséggel és a belsőt, az, emberi lelket a külsővel. A tévedés nyilván bűnös is. mert a nemzeti lélek ellen való. (Ügy van! jobbfelől) De ugyanezen a módon bűnös a hazai zsidóság is, mert vezetőinek tudniok kellett, hogy milyan bajok származnak a vad indulatú, idegen kultúrájú és soha asszimilációra nein képes galíciai zsidóság százezres bevándorlásából. S ahelyett, hogy ellenállott volna, a bevándorlásnak, mégis a saját itt szerzett magasabb kultúráját s régen szerzett szimpátiáit minden fenntartás nélkül kiszolgáltatta a keletről bejövő idegeneknek, úgyhogy a századfordulón a régi és az új zsidóság már egységes tömbként jelentkezik. (Ügy van! jobbfelől.) Ügylátszik, a fajszeretet melege legyőzte a józan belátást és az érdekek mérlegelését is. Hogy ez ma is így ülése Í939 február 2k~én, pénteken. 27 van annak bizonyítéka az, hogy a kispolgári toglaiikozasokban, a kereskedelem, a kisiparosság koreben elhelyezkedő zsidóság, amely a monopolkapitalizmus terheit éppen úgy érzi, mint a kereszténység, még egy erőteljesebb tömegmegmozdulásra sem tudta magát elhatározni, annak ellenére, hogy... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejár. M&g két perce van. Jogában áll meghosszabbítást kérni. Krúdy Ferenc: Kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Krúdy Ferenc: Mondom, nem tudta magát ilyen lépésre elhatározni, annak ellenére, hogy boldogemlékű Sándor Pálnak, majd utóbb Éber Antalnak okos kezdeményezései erre alapot is adtak. A zsidóságnak két külön rétege világosan felismerhető. Az egyik az, amely a nemzeti életcélokat megértve tudott elhelyezkedni, ez a típus: Falík Miksa, Kónyi Manó és későibib Angyal Dávid példája képviseli. A másik réteg típusának egyik megjelenési formája a kar tel érdekek embere, az eltrösztösödött plutokraciának kartelimanővereket hajszoló dúvadja, aki egyik kezével a nagyban való síbolás, a másik kezével pedig magas címek után nyúl. De idetartozik Jászi Oszkár típusa és Korvin-Klein Ottó típusa is és hogy ez a típus most is megvan, annak kétségtelen bizonyítéka az, hogy íme, néhány évvel ezelőtt a Weisz Manfrédgyárnak egy jól fizetett mérnöke (Malasits Géza; Nem! Textilgyáré!) ön mindenesetre jobban tudja, de nem is ez a lényeg, '— kommunista összeesküvés szövéséért fogatott perbe. (Malasits Géza: Textilgyáriban volt mérnök!) Kérem, elismerem, nem vagyok benne szakember. (Malasits Géza: En sem vagyok szakember, de nem engedem a Weisz Manfréd-gyár munkásait bántani! — Gr. Festetics Domonkos: Nem a munkásokról vail szó!) Bár ez az egész kérdéskomplexum már a liberális' korban is sürgető kérdés volt és annak félelmetessége nyugodt években a felszín alatt parázslott, sőt nem egyszer sürgetően lépett fel a magyar közélettel szemlben, a kérdést még sem oldották meg s ennek jelentékeny részben maiga a zsidóság az oka, mégpedig azért, mert a zsidókérdés Magyarországon az elmúlt 70 esztendő alatt érinthetetlen kérdés volt. Aki ki merte ejteni a száján a »zsidó« szót, azt mint bárgyú, illetlen, neveletlen, tudatlan embert állították be és a legkevesebb volt, hogy sajtóhadjáratban volt része, ha lehetetlenné nem tették. (Ügy van! jobbfelől.) Következetesnek vallásnak és nem fajnak fogatván fel a zsidóság, mindenkit, aki a zsidó szót kiejtette a száján, vallás elleni bűncselekmény címén vontak peribe, annak ellenére, hogy az inkriminált cselekmény vallási vonatkozásokkal a legtöbbször semminemű összefüggésben nem volt.. Hogy ez így volt, ebben a, tekintetben talán szaibad itt hivatkoznom Jászi Oszkárra, (Vázsonyi János: Folyton csak őrá hivatkoznak! A maguk szakértője? Tekintély?) aki a zsidóságnak hosszú éveken keresztül szellemi vezére volt. ö a következőket mondotta (olvassa): »Különben ebben a mértéktelen antiszemitizmusban maga a zsidóság, sőt az egész magyar liberalizmus is 4*
