Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

348 Az országgyűlés képviselőházának 381 foglalkozást folytató üzemek adatbejelentései megbízhatatlanok. Jellemző e tekintetben, hogy a törvény végrehajtásával megbízott kormánybiztos eddig«, — vagyis 1938 december 23-áig, a törvényjavaslat benyújtásának napjáig — »127 vállalat bejelentését vizsgáltatta meg ellenőrző szakértőkkel, s a 127 vállalat közül csupán egy tett a valóságnak megfelelő, hü bejelentést; a végrehajtásnak eddig eltelt rövid előkészítő szakában is már mintegy 15.000 esetben kellett a kihágási eljárást megindítani. Nem mellőzhetjük« — mondja tovább az indokolás — »annak a megfigyelésnek a megemlítését sem, hogy az 1938 :XV. törvénycikk meghozatala után számarányukat messze meghaladóan vettek és vesznek részt a zsidók továbbra is az önző vagyoni érdekből elkövetett bűncselekményekben és különösen azokban, amelyek az ország gazdasági létének az aláásására alkalmasak. A külföldi fizetési eszközökkel űzött visszaélések elkövetői csaknem kizárólagosan zsidók, az államhatalomnak nagyarányú fel-. készültséggel kell állandóan őrködnie, hogy visszaéléseik ezen a téren az ország gazdasági helyzetét meg ne rontsák.« T. Ház ! Ahány mondat, annyi kemény és erőteljes cáfolat a zsidók idegeit olyan meghatóan védő belügyminiszter úr felé. Amikor én az indokolást idézem, teszem megint csak annak igazolására, hogy néha itt, a szélsőjobboldalon is láthatjuk jól a dolgokat és nem kell mindig készpénznek venni azokat a kijelentéseket, amelyeket a belügyminiszter úr ellenünk és a zsidók érdekében a piros bársonyszékből tesz, mert esetleg egy félesztendő múlva ismét törvényjavaslat készül, amelyben a törvényjavaslat megindokolója nekünk lesz kénytelen igazat adni a belügyminiszter úrral szemben. T. Ház! Rátérve most már magára a törvényjavaslatra, kicsit meglepődve és elhűlve kell néznünk azt a kétségbeesett szerecsenmosdatást, amely a zsidóság, vagy a zsidóság érdekeit védő keresztények részéről úgy a bizottságokban, mint a plénumban a zsidóság érdekében és a zsidóság glorifikálására végbement. Avagy nem kétségbeesett kísérlet-e a zsidóság és a zsidóságot védő keresztények részéről tagadásba venni azt, hogy a zsidóság faj? Hiszen ugyanaz a sémita alapfa^ú, hamita és néger vérrel keveredett faj, amely Krisztus előtt másfélszáz évvel Egyiptomból elindult a Kánaán meghódítására, egyedeiben szinte ma is itt él közöttünk és akárhány olyan zsidó arcot látunk, amelyet 3000 évvel ezelőtt egészen nyugodtan választhatott volna az akkori domborművet készítő művész mintaképül. (Buchinger Manó: Maga is zsidóra hasonlít! — Rátz Kálmán: Tiszta turáni!) Köszönöm szépen. Ha ilyen rendes turáni kinézésű zsidók volnának Magyarországon, azt hiszem, nem volna annyira akut a zsidókérdés. (Propper Sándor: De el van ragadtatva sajátmagától! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a különállásuk már a faji vallás parancsaiból fakad, hiszen Mózes megírja (olvassa): »Az Úr sok népet kiűz teelőtted... hétféle népet,...« (Reisinger Ferenc: Mózest ne bántsuk, mert mentelmi elé kerülünk! Én csak Meizlert szidtam!) Elnök: Csendet kérek. Hubay Kálmán: »...náladnál nagyobbakat és erősebbeket; ne köss velük szövetséget és ne könyörülj rajtuk; mindenestől veszítsd el őket. Sógorságot se szerezz velük, a lányodat ne add az ő fiaiknak és az ő lányokat se veÜlése 1939 március 13-án, hétfőn. gyed a te fiadnak«. Vagyis a legtökéletesebb fajvédelmi parancsok és törvények alapján valósították meg azt az endogámiát, amely a zsidóság faji különállásának ma is a legbiztosabb záloga. És akkor, amikor ezen a kérdésen már aligha lehet vitatkozni, vagy legalább is tudománytalan dolog vitatkozni, megint csak elhűlve kell nézni azt a törekvést, amely a zsidóság részéről kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani, azt, hogy a fekete voltaképpen fehér, a zsidó voltaképpen magyar, és a faj voltaképpen felekezet. T. Ház! Mindenesetre meg tudom azokat is érteni, akik ezzel a kérdéssel kapcsolatban őszinte szánalommal fordulnak a zsidóság felé, mert bizonyos vonatkozásban ez a szánalom bennem is és minden humánusan gondolkozó emberben benne él, mert hiszen a zsidóság egyben tragikus faj is. Tragikus faj, mert az Isten megvonta tőle azt a képességet, hogy önálló államot tudjon alkotni és megvonta tőle azt az örömöt, hogy bármikor is független állami életet élhessen. Hiszen a zsidóság a maga kétezeréves ókori életéből mindössze egy fél évezreden át élt önálló állami közösségben, először nomád volt, azután más, idegen fajtáknak, idegen birodalmaknak vált adófizetőjévé, vazallusává és arra kényszerült, éppen államalkotó készségének hiánya miatt, hogy a konstruktív, építő népek seregében az élősdi szerepét játssza. Megint csak Mózest idézem, aki a következőket írja (olvassa): »Az Ür ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél és minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg és ásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, amelyeket nem te plántáltál, és eszel és megelégszel«. T. Ház! Itt van a zsidó lelkiség, a zsidó élősdiség, a zsidó parazitizmus forrása. Ebben a mózesi ígéretben van azonban annak a tulajdonságnak forrása is, hogy a zsidóság irtózik a testi munkától. A zsidóság kezdetben egészen jól érezte magát Egyiptomban, mind

L addig, míg tisztavérű egyiptomi dinasztiák nem kerültek uralomra. Amikor a zsidókat ezek a fáraók testi munkára fogták be, (Reisinger Ferenc: Hagyjuk a fáraókat, ne bolygassuk!) velük építtették meg a Nílus és a Vörös-tenger közötti csatornát, a zsidók kétségbeesetten és pánikszerűen elmenekültek a fáraók országából. Mi sem jellemzi jobban a testi munkától való irtózásukat, mint az, hogy az egészen túlvilági jelentőségű hitbeli és vallási központjukat, a jeruzsálemi templomot sem ők építették, hanem, föníciai építőimesterek és munkások. Ez a testi munkától való atavisztikus- irtózás teszi gyűlöletessé ezt a népet mindenütt, amerre él és megfordul. Azért nem tud államot alkotni, mert nincs parasztsága, azért nem tud önálló életet élni, mert nincs fizikai munkássága, hanem mindenkor a közvetítő kereskedelemből, mindenkor a befogadó nép által kitermelt és általa imár csak készen kapott értékekből él. (Rajniss Ferenc: Az uzsoráról sem feledkezett meg!) Ezért van az, hogy ezer esztendő óta, árpádíházi királyainktól kezdve, annyi törvényt kellett hozni a zsidóság ellen Magyarországon is. Ezekből a törvényekből az igazságügyminiszter úr beszédében valóban igen értékes, szép és megszívlelendő gyűjteményt terjesztett a Ház elé. T. Ház! Ezért kell most is megoldani, mégpedig alaposan, radikálisan, félreérthetet-