Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1939 március 13-án, hétfon. 349 lenül és kétértelműség nélkül a zsidókérdést. . Amikor ez a Ház, vagy az igen t. kormány ezt akarja tenni, akkor legelőször is vegyük figyelembe azt a szempontot, hogy ne kenjük másra annak az okát, hogy mi most a második zsidótörvény elfogadásáról vagy el nem fogadásáról tárgyalunk. A javaslatnak az indokolása, legtökéletesebb, mondhatni, egyetlen igazán tökéletes része és éppen ezért kár- arra hivatkoznunk, hogy nekünk azért kell megoldanunk a zsidókérdést, mert Németország, mert Olaszország intézkedéseket tett a zsidóság ellen,* inert Lengyelország, vagy közvetlen szomszédlaink: Csehország, Jugoszlávia és Románia ugyancsak ki akarják szorítani a zsidóságukat gazdasági, társadalmi és politikai életükből. Ha erre hivatkozunk, akkor valóban azt a vádat emelhetik ellenünk, hogy idegen behatások alatt, idegen (befolyásra hozunk törvényt a magyar törvényhozás Házában. Pedig ha Németország, Olaszország, vagy a többi államok nem; tettek volna intézkedést a zsidóság ellen, nekünk akkor is meg kellene oldanunk saját zsidókérdésünket, egyszerűen azért, mert van és mert ha nem oldanánk meg attól függetlenül, hogy mi történik más országokban, akkor a magyarság valóban megindulna egy olyan borzalmas lejtőn, amelyre az utolsó hatvan, vagy hetven esztendő során igen tragikus körülmények között rákerült. Mi húsz esztendővel ezelőtt tettünk mar egy szerény kísérletet a zsidókérdés megoldására, nem azért, mintha Európa más államai ugyanezt akarták tenni vagy tették volna; hiszen húsz esztendővel ezelőtt egész Európában gyöngyélete volt a zsidóságnak és a zsidóság már-már azt hihette, hogy tényleg eljutott a nemzetközi világhatalom küszöbéig és Magyarország mégis szükségét érezte annak, hogy ha kezdetleges formában is, de mindenesetre hozzányúljon ennek a kérdésnek a meg oldásához egyszerűen azért, mert belátta, hogy: zsidókérdés Magyarországon van és ezt a kérdést a magyarság érdekében meg kell oldania. Amikor a zsidóságnak ezt az előretörését nézzük, amikor visszapillantunk a történelmi múltba, nem akarom a t. Ház figyelmét igénybe venni ég fárasztani azzal, hogy e törvényhozás volt tagjainak, a Simonyiaknak, az Istóezyaknak, a Verhovaiaknak a beszédeiből idézzek. Nem akarom a t. Ház elé hozni a Huszadik Század igen érdekes körkérdését a zsidóproblémáról, annál kevésbbé, mert 'hiszen a vita során- ezek az idézetek már bőségesen elhangzottak úgy a bizottsági tárgyalásban, mint a plénumban. Egy eddig ismeretlen és mindenesetre rendkívül érdekes dokumentumot szeretnék a Házzal megismertetni, amely a maga sablonszerűségében és hűvös tárgyilagosságában is sokkal többet mond a zsidóság előretöréséről és a magyarországi zsidókérdés keletkezéséről, mint bármilyen idézet vagy bármilyen publicisztikai termék. Itt van előttem a munkácsi határszéli rendőrkapitányság 1906. évi augusztus hónapban kifejtett tevékenységéről szóló és a belügyminiszter kérdésére a belügyminiszterhez intézett jelentése a határszéli bevándorlásról és az ezzel kapcsolatos jelenségekről. Készült pedig ez a jelentés. Munkácson 1906 szeptember 29-én. Hiteles, nem antiszemita irat, rajta van a rendőrkapitányság pecsétje. Ebben a jelentésben a belügyminiszternek arra a kérdésére, hogy a lakhatási bizonylat kiadásának eseteiben hányszor fogadtatott el a fenntartási eszközök igazolásául határozott i pénzösszeg és mi volt a minimális és maximális összeg, így felel a munkácsi rendőrkapitány (olvassa): »Egy esetben sem, mert a kapitányságnak tudomására jutott, hogy a lakhatási bizonylat kiállításáért folyamodó zsidók a vagyonosabbak által olyként segélyeztetnek, hogy a folyamodók nevére különböző takarékpénztáraknál kisebb-nagyobb összegeket helyeznek el azon célból, hogy a kapitányság előtt, mint vagyonosak szerepeljenek; ezen betéti könyvecskéket a betevő vagyonosabb zsidók maguknál tartják a célból, hogy ezen pénzt bármikor ismét kivehessek, míg a lakási bizonylatért folyamodók kérvényirataikhoz ezen betéti könyv hiteles másolatát csatolják; ha azután a kapitányság ezen betéti könyv alapján a lakási bizonylatot a folyamodónak kiállítaná, ezen pénzösszeg ismét egy más folyamodó nevére helyeztetnék el.« Ugyancsak megdöbbentő kép tárul elő ebből a jelentésből arról a borzalmas vérveszteségről, melyet a magyarság a kivándorláson keresztül szenvedett el és arról a példátlan aljasságról, amellyel a Galiciából tömegesen bevándorló zsidóság ezt az amerikai magyar kivándorlást elősegítette. A belügyminiszter kérdésében ezt mondja (olvassa): »Az eddig szerzett tapasztalatok alapján mit tart a bevándorlás okának?« — és felel -reá a rendőrkapitány (olvassa): »Az orosz-lengyelországi zavargásokat és Galíciának zsidókkal való túltömöttségét. Azonkívül a titkos kivándorlási ügynökök működése, nagyban elősegíti a galíciai zsidók beözönlését, mert ezen ügynökök úgy közvetítik a kivándorlást, hogy a kivándorolni szándékozóktól magas összegű váltókat vesznek, amiket ha az általuk Amerikába kiszállított egyének az erre kitűzött idő alatt nem váltanak be, értékesítenek, illetve ezen váltók alapján az Amerikában tartózkodóknak itteni ingatlanait elárvereztetik és ezen ingatlanokat azután a Galiciából bejövő hitsorsosaiknak juttatják. A zsidók bevándorlásának főoka továbbá az, hogy mindazon kereseti források, melyek a legcsekélyebb munkával a legnagyobb jövedelmet hozzák, kizárólag az ő kezükben vannak, amit másnak, — kifejtve a legnagyobb ellenakciót — nem engednek át. Kedvező körülmény reájuk nézve még az is, hogy a törvényt minden úton-módon ki tudják játszani.« Megint hangsúlyoznom kell, hogy nem antiszemita vitairatból vettem ezeket az adatokat és idézeteket, hanem egy határszéli rendőrkapitány hűvös és tárgyilagos jelentéséből, mégpedig abból a korszakból, amelyben Magyarországon korlátlan fénykorát élte a liberalizmus. És amikor a belügyminiszter azt kérdezi, hogy milyen hatással van a bevándorlás az őslakosságra, akkor ez a rendőrkapitány jelenteni kénytelen (olvassa): »Eddigi tapasztalatom szerint a keresztény bevándorlók az őslakókra semmiféle káros befolyással nincsenek. A Galiciából, Oroszországból és Romániából bevándorolt zsidók az őslakók nemcsak gazdasági helyzetére, —- miután többnyire vagyontalanságuknál fogva igyekeznek gyorsan meggazdagodni, nem riadván vissza a legtisztességtelenebb, a legerkölcstelenebb és a legkíméletlenebb . vagyonszerzéstől, gazdaságilag tönkretevén nemcsak ugyanazon kozségbeli lakosságot, ahol az illető zsidó tartózkodik, hanem a szomszéd községek lakosait is — felette kárps, sőt veszélyes hatással vannak, hanem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXJJ. 51