Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
26 Az országgyűlés képviselőházának 372 mokrácia és a szabadgondolat hosszú és véres mártíriumát, amely újra meg újra szíven döfött a bécsi reakcióval következett feudalizmus és klerikalizmus, a nemzetiséinek ezeréves elnyomatásának történetét« stb. Vagyis benne vau az. októberi forradalomnak teljes gondolatköre és egész frazeológiája. I (Gr. Festetics Domonkos: Abban . az időben nem voltak kegyelmes zsidók, mégis milyen szemtelenek voltak! — Derültség jobb felől, — Farkas István: Abban az időben kivándoroltak a magyarok! Kiűzték őket!) A végén hozzáteszik Rákosi Jenő (olvassa): »Itt jut az eszembe, politikai klub-e a szabadkőművesség, vagy társadalmi? ... Politikai akciókat tervez és szervez, egyesületeket inspirál és mozgat, gyűléseket kíván céljaira felhasználni, de egyházi szertartásokkal él.« stb. Aztán felsorolja azokat a társadalmi és politikai szervezeteket, de egyúttal a hozzátartozó politikai lapot, a Világot is megemlíti, amelyeken keresztül a szabadkőművesség elindult a polgári radikalizmus pártjával, hogy később átalakuljon az októberi forradalom szervezetévé. A ómagyar államot birtokába akarván venni, leste a legelső alkalmat, hogy megdönthesse. Akkor támadta hátba a magyart és szúrta le orvul, amikor az a világháború során az élet-halál harcát vívta. Háborúkat nemcsak ágyúkkal és tankokkal, hanem pszichológiai fegyverekkel is viselnek; az ellenség földjén való forradalomcsinálással is. Ezt a feladatot, a nálunk való forradalomcsínálást. külföldi és belső ellenségeink összefogva sikeresen megoldották. Megcsinálták a polgári radikális párt és a vele együtt dolgozó, a (Szociáldemokrácia segítségével. (Reisinger Ferenc: Mit mesél maga? s — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A szociáldemokratapárt tagjának nem volt szabad tagjának lenni titkos társaságnak.) Ma már nyilvánvaló, hogy gyászos felosztásunkat nem a háború elvesztése okozta, hanem közvetlenül maga a bolsevizmus, (Farkas István: Maguk csinálták azt is!) mert a nyugati hatalmak félredobván a Diaz-féle szerződést, (Vázsonyi János: De a népbiztosok titkárjai teljesjogúak és az ellenforradalmár zsidók nem! — Gr. Festetics Domonkos: A kegyelmes zsidók igen! — Reisinger Ferenc: Elfelejtette a jó libamájat, gróf úr?!) elfogadták a kisantant által teremtett fait accompli-t. Féltek ugyanis a bolsevizmustól, féltek, hogy Ausztria, Magyarország és Németország a bolsevizmus ban egymásra találnak s fenyegetik a nyugati civilizált államok kultúráját. A Károlyi Mihály mögött álló defetista köröknek a francia defetista körökkel való összeköttetése világosan bizonyította ezt a franciák és angolok előtt. Szörnyű merénylet ez a magyarság elleni offenzívak sorozatában. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Jobb lesz, ha bűnbánatra fordítja t. képviselőtársam a hátralévő időt amely még rendelkezésre áll a szociáldemokráciának, mert el fognak tűnni a fogyó holddal együtt. (Farkas István: Tovább élünk, mint maga! — Malasits Géza: Legfeljebb a föld alatt, ha oda kényszerítenek! Megmaradunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Fordítsák tehát az időt magábaszállásra és bűnbánatra, mert a számla még nincsen lezárva. (Farkas István: Az önök kínlódása bizonyítja!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. . ülése 1939 február 24-~én; pénteken. Krúdy Ferenc: Szörnyűbb merényletet nem követtek el nemzet ellen (Egy hang jobb felől; Bűnpártolók!) a történelem folyamán ... (Malasits Géza: Micsoda beszéd? Bűnpártolók? Bacher ellen én szólaltam fel és maguk hurrogtak le! — Zaj.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Krúdy Ferenc: ...mint azt, hogy forradalomba vigyenek egy országot, amikor annak sem szellemi, sem anyagi feltételei nem voltak meg. (Zaj. —- Farkas István: Maguk vitték oda!) Elnök: Farkas István képviselő urat, ha még egyszer zavarja a szónokot, kénytelen leszek a mentelmi bizottság elé utasítani. (Reisinger Ferenc: Hagyjuk itt az egészet, menjünk ki! — Egy hang jobbfelől: Véglegesen 1 ?) Krúdy Ferenc: Szekfű Gyula szellemesen állapítja meg: »mintha forgószél hozta volna a magyar talajba.« Nyilvánvaló, hogy forradalmáraink, a polgári radikalizmus, a szociáldemokrácia és a kommunizmus együttesen mély hálára kötelezték azokat az utódállamokat, amelyek országunk súlyos megcsonkítása révén jutottak el céljaikhoz! íme egy példa rá, szívlelje meg igen t. szociáldemokrata képviselőtársam. (Malasits Géza: Halljuk, mit szívleljek nieg?) Kolozsvárott 1928-ban egy nagy kommunista per volt, amely alkalommal Dragomir Silvius román egyetemi tanár Aradi Viktor fő vádlott érdekében tett tanúvallomásában a következőket mondotta (Malasits Géza: Mi közöm nekem Aradi Viktorhoz? Sohasem volt szociáldemokrata! — A szónok olvassa): »Az az egész csoport, amelyhez Aradi is tartozott, nevezetesen Jászi Oszkálr és a többiek, destruktív működésükkel nagymértékben hozzájárultak a régi magyar uralom megdöntéséhez s mi románok, ezért csak hálásak lehetünk neki. Jásziék hasznára voltak a románságnak és elősegítették a nagyromán eszme megvalósítását.« (Malasits Géza: Jászi sohasem volt szociáldemokrata és Aradi Viktor sem volt az! —Fábián Béla: Csak kitért zsidó volt! ,— Vázsonyi János: Mi közünk nekünk Jászi Oszkárhoz? Nekünk voltak vele ellentéteink és nem az uraknak. Az urak idézik, mint tekintélyt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi János képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Krúdy Ferenc: Amikor azután a forradalom után a magyarság feltápászkodik, kitörli szeméből a homokot, körülnéz és számbaveszi a dolgokat és a szereplő erőket, amelyek ledöntötték, hozzákezd nemzeti élete reorganizálásához, megteremti az ellenforradalmat. Ekkor példátlan agresszivitással súlyos hadjárat indul meg jóformán az egész libérais Európa sajtórendszerében és ez a liberális sajtórendszer az ittmaradt októbristákkal, polgári radikálisokkal, liberális sajtóval teljesen egy frontot alkotott. Nagyon ajánlom túloldali t. képviselőtársaimnak, vegyék elő a frank-ügy tárgyalásának anyagából Eckhardt Tibor t. képviselőtársam felszólalását. Azért utalok az ő felszólalására, mert őt az ellenzéki oldal bizonyára objektívnek ismeri el. Eckhardt képviselőtársam akkori beszéde az adatok bőségével, részletességével és világosságával az akkori eseményeknek nagyon érdekes dokumentuma. Eckhardt Tibor akkor a következőket mondotta (olvassa): »Méltóztassanak megengedni,
