Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380. kárra gondolni, amely az ország népét, elsősorban pedig a kisgazdákat máris érte. Napirenden van, hogy a vásárról úgyszólván minden állatukat kénytelenek vissza, hazavinni, mert nem tudnak semmit sem eladni. Ez érdekli elsősorban a falu népét. De mégegy dolog érdekli: érdekli a mezőgazdasági napszámbér is, amely nagyon mostoha. Lehetetlen, hogy olyan időben, amikor a szociális reformok korszakát éljük, 1.40 pengős vagy talán még ennél is kisebb napszámibérekért dolgozzanak az országban. Kettős célt lelhet és, kell e téren elérnünk. Az egyik cél az, hogy ennek a mezőgazdasági rétegnek .az életstandardját igenis javítsuk és ha megjavítottuk, akkor ezzel elérjük azt is, hogy fogyasztóképesebbé tesszük. Tudvalévően a nagy tömegnek a fogyasztásba való bekapcsolódása mindig alkalmas arra, hogy megélénkítse a termelést és a gazdasági életet. Ismételten hallottuk a volt földmívelésügyi miniszter uraktól azt, hogy a minimális napszámbéreket az országra nézve központilag nem lehet megállapítani. Az eredmény az lett, hogy a helyi megállapítások részben megtörténtek, részben nem, részben betartattak, részben pedig nem tartattak be. De a megállapítások is alacsonyak voltak. így tehát szerintem, ha az ország nyugalmát biztosítani akarjiuk, ha ennek a milliós néprétegnek meg akarjuk adni a maga primitív, de rendes megélhetési lehetőségeit, ha nem akarjuk, ihogy gazdasági életünk végleg összeszűküljön és tönkremenjen, akkor nem lehet mást csinálnunk, mint azt, hogy igenis központilag állapítsunk meg megfelelő mezőgazdasági inapszámibéreket. Nem mondom, hogy az egész országra nézve egyformán magasan állapítsuk meg. Lehet, hogy az ország egyik részében magasabban, másik részében pedig valami veil alacsonyabban kell megállapítani, de szerintem, nélkülözhetetlen, hogy ez a központi megállapítás kellő magasságban megtörténjék. Nélkülözhetetlen továbbá az is, hogy az aratószerződések ellenőriztessenek, mert ezen a téren is nagyon sok olyan jelenséggel találkozunk, amely az e téren dolgozók életszínvonala szempontjából súlyos aggodalmakra ad okot. Ismétlem: mindezzel olyan fogyasztási többletet tudunk teremteni, hogy ezt tekintetbe véve ez az út minden szempontból, de elsősorban nemzeti szempontból helyesnek és indokoltnak látszik. Nyomában fog járni a zavartalan nagyobb térfogatú gazdasági élet és az állatáraknak és a mezőgazdasági áraknak javulása. Nem tartozik ugyan szorosan ide, de meg kell említenem azt is, hogy az ipari szociálpolitikai intézkedések tekintetében bizonyos szünetnek kell beállnia. Ezt nem azért említem most, mert a szociálpolitikai terhek további fokozásával és az ipari termelés mind nehezebb és nehezebb helyzetbe kerülésével kapcsolatos aggályaimat e helyütt akarnám részletezni, hanem azért, mert megnyílt egy szociális olló, amelynek egyik ága az ipari munkás keresete és juttatásai, a másik ága pedig a mezőgazdasági munkás keresete és juttatásai. Ez a szociális olló olyan tágra nyílt, hogy joggal kelt falun elkeseredést. De joggal kelti falun az is a legnagyobb elégedetlenséget, hogy mindazokat a terheket, amelyeket^ a törvények és rendeletek az ipari munkásság érdekében az ipari termelésre róttak, az állam, mint (munkaadó, a saját anunVgsaival szemben sóik vonatkozásban nem vállalja. ïlése 1939 máreius 10-én, pénteken. 327 Mit szóljon az ember ahhoz, ha eléje áll a vidéken egy vasúti pályamunkás és azt mondja, hogy az iparban foglalkozatott munkásoknak megvan a nyolcórai munkaidejük, megvan ti családi munkabérük, megvan a minimális órabérük, ezzel szemben ő, a sokgyermekes családapa a Máv.-nál dolgozik, mint pályamunkás dolgozik esetleg 12 órát és kap 26 fillér órabért. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani, mert ezek azok, amik a falut elsősorban érdeklik, ezek azok, amikkel kapcsolatos azon nali intézkedés a falu részére szükséges. Szükséges a falu részére azonkívül az, hogy a gazdasági élet egyéb része zavartalanul folyjék, hogy az ipar és a város rendes árakon minél nagyobb felvevő piaca lőhessen a mezőgazdasági termékeknek. Méltóztassék megengedni, hogy ezen a helyen a falu kérdését illetően még azt is megemlítsem, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a falu milyen rettenetes vexaturának lesz kitéve- XJgy is minden agyon van adminisztrálva ebben az országban. Természetes, hogy ennek a bürokráciának vexaturáit falun, ahol az emberek kezdetlegesebbek, jobban érzik, jobban szenvedik meg, mint a városiak, bár azt hiszem, hogy nekünk városi lakosságnak sincs különösen sok okunk panaszkodni afelett, hogy kevés 'bürokráciával állunk szemben. Méltóztassék elgondolni az okmányoknak azt a tömkelegét, azokat a generációkra visszamenő nemleges zsidó bizonyítványokat, amelyeket be kell szerezni, be kell mutatnia valamilyen vonatkozásban majd minden embernek. Nem is beszélek most a választójoggal kapcsolatban erről a kérdésről, de ha például földet vesz valaki, ha egy állami állást pályázik meg, ha akármilyen kisiparos állami szállításra vagy hasonlóra pályázik, mindig szüksége lesz ezekre az okmányokraEz szerintem, egészen felesleges viexaturának teszi ki a népet és teljesen végrehajthatatlan. T. Ház! Ami a gazdasági életet, az ipart és a kereskedelemét illeti, nem akarok vitába szállni azokkal a számokkal, amiket itt arravonatkozóan hallottunk, hogy hány emibernek helycseréjére lesz szükség. Az igazságügyminiszter úrtól hallottunk egy számot, hogy ez kb. 20 ezer. Szerintem ez a szám lényegesen több, mert ennyi lesz 'becslésem szerint egyedül azoknál a munkaadóknál, akik 15 munkavállalónál kevesebbet foglalkoztatnak. Ha ugyanennyit számítunk az iparvállalatoknál és a nagykereskedőknél, és ezekből a gazdasági ágakból közvetve élőket is számhaveszszük, szerintem 60—70 ezer lesz az a létszám, amelynek helyeseréjéről szó lesz. Nem akarok most arról beszélni, hogy családtagokkal együtt, tehát közel 200 ezer ember esik ki csak e címen a fogyasztásiból és hogy ez a gazdasági válság kiéleződésének irányában milyen hatással fog járni, arra az előbbiekben voltam bátor rámutatni. Kétségtelen azonban az, — és nem. hiszem, hogy akár a t. túloldal részéről is valaki más nézeten volna — hogy ennek a 60—70 ezer embernek a helycseréje nem lesz könnyű, ezt nem lehet igen súlyos és igen alapvető megrázkódtatások nélkül keresztülvinni, már csak azért sem, mert 60 1 —70 ezer új ember nem fog az előírt határ időkben kellő képzettséggel rendelkezésre állni, aminthogy már ma, az első zsidótörvény egytizedének végrehajtása után is alig van ember. 4«*
