Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

328 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. T. Ház! Egy magasrangú állami tisztviselő engem a közelmúltban megkérdezett arravonatkozólag, igaz-e az, hogy a magyar faj nem alkalmas a gazdasági pályákon való elhelyezkedésre és vezető gazdasági állások betöltésére. Hát, t. Ház, én habozás nélkül azt mondtam, hogy nem igaz, mert a meggyőződésem, hogy nem igaz, a tapasztalatom, hogy nem igaz s mert őszintén merem mondani, hogy nálamnál jobban senki sem helyeselheti azt az irányt, hogy igenis a gazdasági életbe bele kell vinni a keresztény értelmiséget, meg kell szervezni, meg kell tartani ennek a rétegnek a részvételét és irányítását, amely eddig — most nem kutatom, hogy mi oknál fogva — nem kapcsolódott bele kellő mértékben. De mindezt úgy kell csinálni^ hogy ne zökkenők, ne zavarok, ne a gazdasági gépezet súlyos megbomlásai és megzavaródásai álljanak be, hanem egy olyan átmenet legyen, amely szükséges ahhoz, hogy kellő számú képzett ember rendelkezésre álljon, akiknek amellett, hogy kellően ki vannak képezve, kellő gyakorlati tapasztalataik is legyenek, olyan pálya folyamán szerzett tapasztalataik, amelyet mindazok, akik ina vezető állásba emelkedtek, kénytelenek voltak szintén megjárni. Szükség van erre azért, mert még a legtökéletesebb elméleti tudás is gyakorlati tapasztalok nélkül nem képesíthet ama rendkívül szerteágazó gazdasági munkában olyan szerepben való részvételre, amelynek szempontjából mindazokra a tapasztalatokra, amelyeket bizonyára gyakran észrevétlenül tanultunk meg és sajátítottunk el az idők folyamán, szükség van. T. Ház! Hallom innen is, onnan is — és ez is a fogalomzavarok kategóriájába tartozik — azt a megjegyzést, hogy ha Németország az ő 0.5%-nyi zsidóságával ezt a kérdést meg tudta oldani és pedig átmenet nélkül oldotta meg, akkor csak természetes, hogy itt, ahol 6%-os arányszámról van szó, ezt a kérdést eo ipso és annál radikálisabban kell megoldani. Megint csak az ország egyetemes érdeke szempontjából nézve a dolgot, méltóztassanak megengedni, hogy felhozzam a következőket. Először is: Németországban még ma is igen sok helyen igen fontos gazdasági pozíciókban a régi emberek vannak; másodszor: Németországban amellett a 0.5% mellett a német ipar és kereskedelem talán a német mentalitásból kifolyólag nem nyújtott a zsidóknak annyi érvényesülési teret, mint itt, mert a németek is generációk óta meggyőződéssel és szeretettel foglalkoztak világcégek keretei között és más módon is iparral és kereskedelemmel, úgyhogy annak az 0.5%-nak az eltűnését, vagy saukszesziv eltüntetését talán nagyon kis mértékben érezhette meg a német gazdasági élet, bár tudom, hogy ott is voltak zavarok ebben a tekintetben, (Fábián Béla: Voltak és vannak zavarok!) Nálunk, t. Ház, sajnálatos tényként kell megállapítani, hogy az ipar és a kereskedelem iránt elsősorban mindig a zsidóság érdeklődött és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy nem sokkal döntőbb és nagyobb részesedése van a keresztény magyar középosztálynak az iparban és a kereskedelemben. Mert ha így volna, akkor bizonyára sokkal nagyobb megértéssel foglalkoznának ezzel a kérdéssel, jobban tudnák azonosítani a nemzet érdekét azokkal a rendkívül fontos, elengedhetetlenül fontos s az állam függetlensége szempontjából is nélkülözhetetlen nagy érdekekkel, amelyek a zavartalan ipari termeléshez fűződnek, mint így, amikor bizonyos fokig értetlenül állanak ezekkel a termelési ágakkal s ezeknek igen nagy horderejű fontosságával szemben. Azonosítják az ipart a zsidósággal és érzelmi alapon követelnek végzetes intézkedéseket. T. Ház! Ha a t. túloldal álláspontját veszem, még akkor is azt kell mondanom, hogy ha valaki ópium szívó vagy morfinista és egyik napról a másikra megvonják tőle a mákonyt, az a szervezet nem tud aklimatizálódni, az a szervezet nem tud átállítódni, sőt végzetes funkcionális zavarok fognak fellépni, mert ahelyett, hogy az adagolás fokozatos csökkentésével próbálták volna meggyógyítani a beteget, túlzott jóakarattal, túlzott orvosi beavatkozással, a méreg átmenetnélküli elvonásával elpusztítják a beteget. Az is természetes, hogy Magyarországon az iparban és kereskedelemben kevés az önálló és a független exisztencia. Ezt Krúdy Ferenc t. képviselőtársam a bizottságban úgy fejezte ki, hogy a bankok megfojtották a háború előtti keresztény vállalatokat. T. Ház! Nemkeresztény önálló vállalat is ugyanakkor igen sok tűnt el, vagy veszítette el a függetlenségét. Ennek természetes magyarázata a múlt századbeli liberális időkben bekövetkezett igen nagymérvű és gyorsütemű, azt kell mondanom, hogy veszélyesen gyorsütemű gazdasági fejlődés, amelyben a magántőke nem tudott a terjeszkedés folytán mind fokozottabban jelentkező tőkeszükségleteknek megfelelni. S ez sem nem felekezeti, sem nem faji kérdés, mint ahogy az ipar és az ipar nemzetmentő fontossága sem felekezeti vagy faji kérdés. Bekövetkezett az, hogy a bankok hovatovább egész sereg olyan vállalatra tették rá a kezüket, amelyeknél immobilizált hitelekkel voltak érdekelve és így ezeknek az önállósága megszűnt. Ez természetes fejleménye volt a háború előtti fejlődésnek és én Krúdy Ferenc t. képviselőtársamnak csak azt tudom mondani, hogy ezt a mai állapotot ebből a szempontból én is éppen olyan sajnálatosnak tartom, mint ő. T. Ház! Igyekeztem arra rámutatni, hogy már ennek a törvénynek végrehajtásából így, ahogy a törvénytervezet előttünk fekszik, igen súlyos zavarok fognak a gazdasági életben beállani. Most előállt ezenfelül helyzet, hogy megjelent egy miniszteri rendelet, amely bizonyos közszállításokat már most az arányszámokhoz köt. (Fábián Béla: így van!) Mit csinál ez a rendelet? Ez a rendelet kényszeríti a vállalatokat arra, hogy versenyezzenek az elbocsátásoknál, kényszeríti a vállalatokat, hogy minél gyorsabban küldjék el az ő elküldendő embereiket, (Fábián Béla: így van!) tehát akcentuálja azt a gazdasági válságot, amelyre nézve még a törvényjavaslat indokolása is azt mondja, hogy bizonyos átmenetre azért van szükség, nehogy funkcionális zavarok álljanak be. T. Ház! Az italmérési engedélyek az eredeti törvényjavaslat szerint öt év alatt lettek volná megvonandók. Bent fekszik egy módosítás, hogy ez két év alatt történjék meg. Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy azok a gyárvállalatok, amelyek ezeknek az italmérőknek hiteleznek, kénytelenek a hiteleiket megvonni. Igen nagy összegek ezek a szeszfeldolgozó gyáraknál, sörgyáraknál stb., ami megint csak a gazdasági élet térfogatának egy, a törvényen is túlmenő szűkítését is jelenti.