Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

24 Az országgyűlés képviselőházának 372. egyúttal sokkal több szakképzett fiatalembert kellene eltartania. Ha most felmerül a kérdés, hogy vájjon a szóbanlévő zsidókérdést gazdasági vonatkozásainál fogva nem lehetne-e gazdasági irányú beavatkozásokkal megoldani, erre a felelet nem lehet más, t. Ház, mint az> hogy igenis szükség van lényegig ható gazdasági beavatkozásokra: a részvényjogtól kezdve egészen az adózási szabályokig, de a zsidókérdés megoldását nem lehet mellőzni, mert ez az előfeltétele az előbíbi kérdések megoldásának. Ez az elsődleges kérdés azért, mert ez hatalmi kérdés; hatalmi kérdés pedig azért, mert a magyar késői kapitalizmus kialakulásától kezdve lépésről-lépésre utánozni igyekezett főleg gazdasági ihíatalmi eszközeinek keresésénél a nyugati késői kapitalizmus formáit. Hangsúlyozom, hogy amiket el fogok mondani, nem a magyar viszonyokra, hanem a nyugati viszonyokra vonatkoznak. A nyugati parlamentek rendszerében a kormányok kényszerítve vannak arra, hogy idejük és energiájuk legnagyobb részét a pártok közötti kompromisszumok keresésére fordítsák: ebben szívesen veszik igénybe a kapitalizmus vezetőinek politikai segítségét is, sőt kifejezetten politikai célokból olyan anyagi eszközöket is, amelyekről — nem tartozván az állami budget keretébe — nem tartoznak elszámolni sem. Nyilvánvaló, hogy ennek ellenértéke az volt, hogy a monopol-kapitalizmust szabadon kell garázdálkodni hagyni. Az ilyen kormány ilyenformán nem tesz mást a saját országában, mint amit a török tett annakidején, amikor ^valaimelyiJk szandzsákot (gazdasági kihasználásira (béribe adta. Ebiben, a helyzetiben azután a /kapitalizmus vezetői minisztereket kreálnak, kormányokat buktatnak és elvadult parlamenti küzdelmeken keresztül vad hajszákat folytatnak olyan politikusok és államférfiak ellen, akik útjukban állanak s akik gazdasági és politikai érvényesüléseiket keresztezik. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nyilvánvaló, hogy ilyenkor velük szemben minden közérdekű politikai kísérlet meddőségre van kárhoztatva. Maga a társadalom pedig ezt tehetetlenül kénytelen nézni, mert atomizálódott. A liberalizmus belső szükségszerűségéből folyik ugyanis, hogy az egyén mögött elvág minden szorosabb köteléket a közösség felé, izolálja; az egyént és magára hagyja egy atomizálódott társadalom kellős közepén. Ugyanez a körülmény volt kritikus reánk az 1918-as forradalomban; az állami hatalom gyászos széteséseikor meim. volt ia miagyarságniaík egy másik szervezete, amelyen keresztül akaratát és ellentéte® szándékait kifejezhette volna; ezért atomizálódott és a nemzeti társadalom magatehetetlen emberek {mlillióira hullott szét. Visszatérve a hazai viszonyokra, felteszem a kérdést, t. Ház, hiszi-e valaki, hogy ha meg nem történik a zsidóság kicserélése a vállalatok vezetésében, akkor a kapitalizmus vezetői fellhiagyn'aik azzal a gazdasági rendszerrel, amelyet eddig

1 folytattak? Ein: azt hiszem, hogy neon, kiváltképpen azok után iaz adatok után nem, amelyeket a múlt évi zsidótörvény végrehajtásáról kaptunk. A hivatalos adatok ugyanis arról számolnak be, hogy a helyszínen ellenőrzött 300 vállalat között csak egyetlenegy akadt, amely a törvény rendelkezéseit teljesítette — ez is csak azért, mert felszámolóban volt! —• a többi pedig egyöntetűen szabotálta a magyar törvény rendelkezéseit. ülése 1939 február 2U~én, pénteken. En éveken át hangsúlyoztam a t. Házban s több felszólalást szántam annak (bizonyítására, hogy a magyar kapitalizmust a saját vezetői ellen is meg kell védeni, mert a kapitalisztikus termelési rendre a magyarság erőinek kifejlesztése érdekében és a magyarságnak a régi határok felé való jövő expanziójának céljából szükségünk vani és ezért fenn kell tartanunk. Ezt hangsúlyozom ma is, hangsúlyozom az újabb idők közgazdasági noviciusaival szemben, akik azt hiszik, hogy az etatizmus irányában van a kitérés, holott ellenkezőleg a monopóliumok, a privilégiumok leépítéséből, az egyéni iniciativa, kezdeményezés legteljesebb mértékű gyámolításából, elősegítéséből állhat elő az a gazdasági rendszer, amelyre jövő boldogulásunkat alapíthatjuk. (Ügy van! jobbfelől) Azok után, amiket elmondani bátor voltam, lehetetlen kétkedés nélkül tekinteni arra az aggodalomra,, amely arról szól, hogy ez a javaslat a magyar alkotmányosság jogegyenlő ségi alapjait támadja meg. Mintha bizony ennek a mindenre szétterjeszkedő kartelkapitalizmusnak belső konstrukciója s a nemzetközi kartelekkel együtt, a magyar gazdasági életet az egész vonalon átható titkos és kevésbbé titkos rendszere, vagy a kényszeregyességi manipulációk újfajta jogrendszere mind hozzátartoznának a magyar alkotmányhoz! Furcsa volna, ha ezeknek a jogszabályoknak a fenntartását tőlünk a magyar alkotmányhoz . való ragaszkodás címén kívánnák. Sőt ha jól körülnézünk ezen a területen, meg kell állapítanunk azt, hogy jogi gondolkodá sunk az utóbbi évtizedekben eme különleges zsidó érdekeket hátán hordozó gazdasági rendszer súlya alatt jelentékenyen elferdült. Mert ha a kartel oldaláról az újonnan fellépő kis versenytárs megsemmisítése minden nyakló nélkül szabad, ellenben a másik oldalról a kartelárakat, az egyoldalúlag megállapított árakat be nem tartó kereskedő súlyosan büntettetik még akkor is, ha erre nézve semmiféle kötelezettséget nem vállalt; vagy továbbmenve, ha az úgynevezett kartel-magánjogban az utóbbi évek során sűrűsödött joganyag,^ amely az egyoldalú kar tel érdekek közrehatására keletkezett, anélkül, hogy létrehozásában a magyar törvényhozás cselekvőleg részt vett v;;lna, és ha az állam megtűri, hogy az állam polgárai eme különleges jog hatálya alá vonassanak az általános, élő magyar jog helyett és ez a különleges jog határozza meg az exisztenciájukat; vagy még tovább menve, ha a. gazdasági függésnek, a gazdasági életben való ér; vényesülés egyenlőtlenségének, a gazdasági életben való megsemmisítés ellen való < teljes védtelen s égnek egy ilyen rendszere fejlődött ki

s _ akkor jogegyenlőségről annak akár regi közjogi, akár újabb magánjogi vonatkozásában beszélni nem lehet.(Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) . • ,, , . A jogegyenlőség tétele a liberalizmus klaszszikus tanaihoz tartozott, ha azonban feltámadna most valaki a liberalizmus ifjúkorából, a Thiers-ek és Guizot-k fényes nemzedékéből, ámulva vehetné tudomásul, hogy a klasszikus liberalizmusnak eme alaptana, az egyem szabadság, amelyet az angol Habeas Corpus

: act fejez ki, a működési szabadság, a kereseti szabadság, a tőke és a vagyon felhasznalasaI nak a joga, menten minden vám-, ceh- és rend-