Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

318 Az országgyűlés képviselőházának 380, bevándorlás ellen s azonosították magukat a bevándorló galíciaiakkal. Hát ez sem igaz. (Rátz Kálmán: Részben igaz!) Nem igaz, majd rögtön elmondom. (Fábián Béla (Rátz Kálmán felé): Erről te ne beszélj, te megszűntél szak­értő lenni! — Derültség. — Rátz Kálmán: Miért ne beszéljek? Egyoldalúlag megszüntetsz? — Fábián Béla: Megszüntetlek! — Derültség! — Zaj. — Elnök csenget.) A nyugati államok zsi­dófelekezeti tényezői a magyaroktól, ^ a ma­gyarországi zsidóvallásúaktól rossznéven is vették és veszik ma is azt az elzárkózást, amely­lyel a zsidó vallású magyarok mindenkor szembeszálltak hivatalosan és félhivatalosan mindennemű bevándorlással. A képviselőház­ban három-három ízben szólalt fel e tárgyban Mezei Mór és Nemes Zsigmond, kétízben Sán­dor Pál, ö tízben Rosenberg Gyula, interpelláció formájában Bakonyi Samu, személyes kérdés­ben Visontai Soma, a háború alatti Farkas Pál — mindenkor a galíciaiak bevándorlása ellen. A felekezeti sajtóban Mezei Ferenc és Szabolcsi Miksa tiltakoztak a bárhonnan is jövő beván­dorlás ellen. A millennium évében az országos zsidó nagygyűlésen elhatároztatott, — szóról­szóra idézem — hogy (olvassa): »A magyar zsi­dóság a legerélyesehben tiltakozik az ellen, hogy olyan bevándorlók lépjék át az ország ha­tárait, akik megzavarják felekezetünk belső harmóniáját és akikre semmi szükség nincs.« (Mozgás és zaj.) Buzáth Ferenc országgyűlési képviselő 1902 január 20-án elmondott interpellációjában a zsidó bevándorlást tette szóvá a képviselőház­ban. Itt hivatkozott a munkácsi hitközségnek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez inté­zet e tárgyú titakozó beadványára. Hivatkozik a magyar zsidóság felfogására, mondván — is­mét szórói-szóra idézem — »Állításom bizonyí­tására szolgáljon az Egyenlőségnek múlt szá­mában megjelent egyik közlemény is:« — és itt ő idézi szószerint — »Távolról sem pótolja a hiányt a nagy szaporodás, amelyet ezzel szemben némely északkeleti határ megyében ta­pasztalunk. Ez a szaporodás nem nyereség és mi zsidók is szívesen láttuk volna, ha elmarad. Nem örvendezhetünk mi sem a galíciai, sem a román bevándorlásnak, már pedig Máramaros, Bereg és több erdélyi megye, továbbá néhány más megyéhez tartozó város zsidó lakosságának hirtelen felszökése idegen beszivárgásnak ha­tása. Ki örvendhet ilyen nyereségnek? Nem mondom, hogy a következő generációk nem lát­ják hasznát, de nekünk a bevándorlók csak kárt, bajt és szemrehányást hoznak.« (Fábián Béla: Ezt mondták a zsidók, a munkácsiak, Vo­záry emberei! — vitéz Hertelendy Miklós: Miért haragusztok úgy Vozáryra?) Ma a nyugati hatalmak országaiban élő zsidó felekezetűek ugyanezt vallhatják a kö­zépeurópai zsidó kivándorlókkal szemben és különösen a magyar zsidókra ezt az elzárkó­zást olvashatják rá és rá is olvassák ugyan­akkor, amikor itt azzal vádolnak bennünket, hogy a beszivárgást elősegítettük, holott azt megakadályoztuk. Van ugyan ide ma is beszi­várgás, bevándorlás, de nem zsidók, hanem antiszemita agitátorok vándorolnak be, akik a legkevésbbé sem asszimilálódni akarnak Ma­gyarországon, hanem disszimilálni ittélő nem­zetiségi testvéreiket. A zsidó vallású magyarok mindig elsősor­ban magyarok voltak. A háború alatt a be­vándorlás kérdésében, amikor Galíciát meg­rohanták az oroszok, az oroszhadsereg, a la­iilése 1939 március 10-én, pénteken. kosság menekülni volt kénytelen. Egy része Magyarországba szoríttatott be, ide tolódott. Ugyanakkor, 1915 március 8-án a főváros köz­igazgatási bizottságának ülésén felszólalt e tárgyban Vázsonyi Vilmos és követelte az uzsora és az élelmiszerdrágítás és minden visszaélés szigorú büntetését. Ugyanakkor fel­hívta a hatóságokat a bevándorlás elleni véde­kezésre és hangsúlyozta: »Ha pedig olyanok követnek el visszaélést, akik vendégképpen tartózkodnak Budapesten, az ilyeneknek tiszte­lettel vagy tiszteletlenül való eltávolítását a legnagyobb mértékben követelem.« 1915 decem­ber 16-án megismételte ezt a kijelentését a kép­viselőházban, mondván (olvassa): »Napról­napra halljuk, hogy vannak Budapesten oly elemek, melyek vendégképpen tartózkodnak itt és visszaélve a vendégjoggal, élelmiszeruzsorát űznek. Felhívtam a főkapitány urat, legyen szíves ezeket a kellemetlen vendégeket innen irgalmatlanul eltávolítani.« Ebben a tárgykörben legyen szabad még — hogy a legutóbbi korról is beszéljek — Lázár Miklósnak a Reggel-ben 1936 november 23-án megjelent vezércikkére hivatkoznom, amelyet tisztelettel leteszek a Ház asztalára. Az indokolás és. a beszédek, cikkek soroza­tosan ismételt vádja tehát enyhén szólva nem állja meg a helyét, (Zaj a jobboldalon), ugyan­olyan vérvád, mint a többi vérvád, amely elle­nünk elhangzott. (Mozgás a jobboldalon.) Ilyen hamis vérvád az is, hogy az első zsidótörvény iránt nem mutatkozott kellő megértés. (Zaj a jobboldalon. — Rátz Kálmán: Imrédy cikkeit kell elolvasni, hogy mit írt ő!) Kérdezem, váj­jon hogyan volt ez a nem kellő megértés hat liónap alatt megállapítható és kérdezem, váj­jon hány keresztény munkaadót büntettek meg azért, mert nem értette meg az első zsidótör­vény értelmetlen végrehajtási utasítását? Egy másik hamis, vérvád azt mondja, hogy a tűzharcos minőségnél... (Boczonádi Szabó Imre: Vérvád?) Igen, vérvád és ha nem tet­szik, akkor is ismétlem, hogy vérvád. Könnyű önnek nevetnie. (Boczonádi Szabó Imre: Ne­kem nagyon tetszik!) önnek nagyon könnyű, de nem. lesz mindig ilyen könnyű. Mondom, egy másik hamis vérvád az, amely a tűzhar­coisi minőségnél áttérésnél megbízhatat­lan okiratokról szól. (Zaj.) Hogyan áll a meg­bízhatalan okiratok kérdése? Az áttérésnél tudvalévőleg egyházi hatóságok állítják ki az okiratokat, a tűzharcosi minőség igazolásánál tudvalévőleg katonai hatóságok állítják ki az okiratokat. Ha ezek az okiratok megbízhatala­nok, ennek hangoztatása gyanúsítás az egyhá­zakkal és a katonai hatóságokkal szemben és nagyon csodálom, hogy ezek e vádakkal szem­ben 'felháborodottan nem tiltakoztak. A törvényjavaslat további indokolása az, hogy túl sok zsidó tért vissza Magyarországra a Felvidék visszacsatolása útján. Ez azt je­lenti, hogy minél több a zsidó, annál kevesebb legyen az életlehetőségük, minél nagyobb az arányszámuk, annál alacsonyabb leigyen a megélhetésük lehetősége. Ezen nevetni kellene, ha nem lenne ilyen szomorú. Végül pedig szól az indokolás a külföldi fizetési eszkőzökkel való visszaélésekről, csak elfelejti megemlíteni, hogy a külföldi fizetési eszközökkel való visszaélések tárgyalásakor kik szoktak a védői pulpituson ülni és nem sorolja fel azokat, (Rátz Kálmán (a jobboldal felé): Na kik? Aljobboldal, halljuk!) akik elő­szobázni szoktak és az ügyészségnél el szoktak

Next

/
Thumbnails
Contents