Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380, járni. Nem emlékezik meg azokról a SchÖberlpolitikusakról, akik a politikában is a »nappal szék, éjjel ágy« elméletét valósítják meg gyakorlatilag, akikről megemlékezett Shvoy képviselő úr és akik egyik nap antiszemitáskódnak, de másnap zsidó pénzeket vesznek fel zsidó ügyekben való eljárásért. (Rátz Kálmán: Halljuk, hogy kik azok?) Ezek tehát azok az indokok, amelyekért egy árjatörvény javaslatát kell idehozni árjaság nélkül. {Zaj. — Vitéz Hertelendy Miklós: Kálmán, menj inget váltani, aztán (a szélsőbaloldal felé mutatva) odaülhetsz! — Derültség. — Rátz Kálmán: Tudjátok, ti kis huncutok, kik azok! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek azok az indokok, amelyekért árjatörvényjavaslatot hoztak ide árjaság nélkül ós más export-import helyett idegen eszméket importálnak, nürnbergi játékáruk és nürnbergi mézeskalács helyett nürnbergi törvényeket vagy még azoknál is szigorúbbakat hoznak. Ezek azok az indokok, amelyek miatt egy törvényjavaslatot kellett idehozni és pedig olyan indokolással, amely végesvégig sért, meg akar alázni, gyanúsít és vádol. Egyaránt vádol minden foglalkozási ágban és különbséget nem téve, végigvág a zsidó hírlapírókon Falk Miksától és Kónyi Manótól Vészi Józsefig, így vág végig a színigazgatókon Falu di Gábortól Sebestyén Gézáig, a köztisztviselőkön Csemegi Károlytól és Horn Edétől kezdve Szászy-Schwarz Gusztávig és Vázsonyi Jenőig. Mindezt úgy teszik, hogy a javaslat benyújtói azt hirdetik, hogy boldogemlékű Gömbös Gyula politikáját követik, aki pedig miniszterelnöki programmb eszedében mondotta azt, amit ma Drozdy képviselőtársunk is idézett, azokat a szavakat, amelyek azzal végződtek: »Én ismerek vezető zsidó férfiakat, akik velem együtt imádkoznak a magyar sorsért.« A javaslat indokolása nem akar ismerni ilyeneket, a javaslat tagadja az asszimilációt a magyarnevű, csak magyarul beszélő zsidóknál, de elismeri a faji különállásban élő és az évszázados ittlét ellenére magyarul meg nem tanult idegen nemzetiségűeknél. A zsidót vissza akarja szorítani a gettóba, holott az szabadban akar élni, de a Schwabische Türkei pécsi bálján vagy a soproni röpcédulákiban üdvözli az asszimilációs hajlamot. Az előadó úr azt mondta bevezető beszédében, hogy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot szenvedélymentesen, gyűlöletmentesen. Én azt mondom, t. Ház, tessék elolvasni a törvényjavaslat indokolását: mi van abban, ha nem szenvedély és nem gyűlölet? És tessék visszaemlékezni a vízkereszti nagygyűlésre és az ott megindult mozgalomnak azóta tartott gyűléseire: mi csöpögött ott állandóan, ha nem szenvedély és nem gyűlölet? Oláhok, németek, negyed- és nyolcad-zsidóvérűek ivadékai mind álmodhatnak a csodaszarvasról, csak a zsidó zárt faj, csak a zsidó képtelen az asszimilálódásra és ezt az is hirdetheti, akinek zsidó ősei voltak, az is hirdetheti, akinek zsidó rokonsága van? 1848-ban minden nemzetiség a magyar állam ellen támadt és a zsidók a honvédségben harcoltak, de azok leszármazottai mégsem lehetnek jó magyarok, azokat mégsem ismerik el magyaroknak? 1892-ben a románok memorandumot készítettek a magyarság ellen és a királyhoz akarták juttatni a Ratiu János elnöklete alatt tartott komité állásfoglalásaként. Ezeknek a leszármazottai valamennyien asszimilálódhattak a magyarsághoz, ülése 1939 március 10-én, pénteken. 319 de a 48-as zsidó honvéd leszármazottai nem asszimilálódhattak ? T. Ház! A francia konventben elhangzott egyszer egy indítvány, hogy mindenki, aki a konvent tagja, jelentse be, mennyi volt a vagyona, mielőtt a konvent tagjává lett, mennyi a vagyona most, mielőtt a konvent feloszlik és igazolja hiteltérdemlően, hogy hol, hogyan, milyen úton szerezte a közbülső vagyonát, hogyan jutott vagyonának növeléséhez. (Rátz Kálmán — a jobboldal felé: Hát tessék nyilatkozni!) ' i ! Ugyanakkor azt mondta ki az indítvány következményeképpen, hogy aki pedig mindezt hitelt érdemlően, tisztességgel igazolni nem tudja, az kerüljön a guillotin alá. (Rátz Kálmán: Igazoljuk valamennyien!) T. Ház! En nem jövök ilyen szigorú indítvánnyal, én csak azt mondom, hogy igazolja most a Ház minden tagja, mielőtt szavaz, az 1918. és 19-es események, a forradalom és az ellenforradalom alatti viselkedését, magyar nemzethűségét és csak annak legyen joga beszélni, aki igazolta magát e két esztendőben való szereplése tekintetében, aki pedig nincs igazolva, az ne vegyen részt a tárgyalásokban, ne vegyen részt a szavazásokban. De minthogy most a zsidó törvényről van szó, azt mondom, hogy mindazok, akiknek zsidó rokonságuk van, akiknek zsidó a leszármazásuk, akiknek zsidó klientélájuk, zsidó A^állalati igazgatósági tagságuk vagy akármilyen más zsidó érdekeltségük van, ugyanígy távozzanak el a tárgyalás és a szavazás elől és miután magyar fajvédelemről van szó, távozzanak el mindazok is, akik akár szláv, akár germán bevándoroltak, akiknek vére nem tiszta magyar vér, csak a törzsökös magyarok dönthessenek. Ha pedig mindezek után a Ház határozatképtelen lesz, arról én már nem tehetek. Vér és faj?! Magyar fajvédelemről beszélnek itt, német, oláh és szláv eredetűek, zsidókat bélyegeznek meg szavazatukkal és szavukkal zsidó rokonságúak és zsidó ivadékok, ugyanakkor a zsidó feleség, sógornő, anyós és meny féltő gonddal babusgatja odahaza az antiszemitizmus eme pilléreit? Bevándorolt idegenek akarják elvenni tőlem azt a jogot, amit igaz nagy magyaroktól kaptak az őseim? Minden tiszteletem az ősi magyar családoké, de a beszivárgottak ne öltsenek magukra fajvédő kacagányt, a lézengő ritterek, a Biberachok ne tetszelegjenek Bánk bán szerepében. Vizsgáljuk meg, t. Ház, hogy kinek az ősei jöttek ide korábban? Vizsgáljuk meg, hogy ki asszimilálódott és ki áll ma is idegen eszmekör, idegen befolyás alatt. Látók vitatkoznak a színvakokai, mondotta az előző miniszterelnök úr. Én erre csak azt válaszolom: régi igazság az, hogy mindig a púpos szokta az egyeneshátút nyomoréknak látni. A faj-teoriáról is 'beszélnek itt. Ha erre hivatkoznak, akkor méltóztassék megengedni, hogy én egy hivatalos német faj tanulmányt hozzak ide ia Ház^ elé, amely 1927-ben jelent meg Lipcsében (Vitéz Hertelendy Miklós: Idegen importeszmét hoz ide?!) Ha önnek szabad, nekem is iszaibad. 1927-ben jelent meg Lipcsében a Mannus-Bibluothek kiadásában, Leipzig, Verlag von Curt Kabitzsch. A könyv szerzője K. S. Wolff és a könyv cime: Rassenlehre neue Gedanken zur Anthropologie, Politik. Wirtschaft, Volkspflege und EíháSb' Tudományosan tárgyalja a fajteóriát, a vér- és koponyaalkat szempontjából, kezdve a neandervölgyi embertől, végigmegy az emberiség egész fejlődésén. 47*