Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képvis.elöházának 380, Nem hallgathatjuk el a Komáromi Lapoknak 1933 november 20-án megjelent vezércikkét, amely megemlékezik »arról, hogy a komáromi zsidóság szent karácsony küszöbén nemcsak a zsidó éhezőkön kivánt segíteni, hanem 400 nem zsidó vallású család asztalára is tett fehér lisztet, hogy legalább a magasztos ünnepnapokon legyen mindenkinek tápláléka. Ezután így folytatja (olvassa): »A komáromi zsidó polgártársak velünk asszimilálódtak és mi e cikkel szimbolizálni akarjuk, hogy velük közös munkában vállvetve együtt dolgozunk; olyan értékes egyéniségek voltak és vannak közöttük, akiket mi is mindig a vezéri asztalhoz invitálunk-« (Buchinger Manó: Ki írja ezt?) A Komáromi Lapok, a magyar nemzeti pártnak akkori lapja, amelyet a revíziós liga idéz emlékiratban. (Malasits Géza: Ma letagadják! — Buchinger Manó: Itt még felállanak uszítani! Ez az úri gavalléria!) A pozsonyi propagandaminisztérium 1930 decemlber 1-én kiragasztatott egy magyarnyelvű plakátot »Zsidód fizess« felírással, amelyben felhívta a zsidóságot, hogy a küszöbön álló népszámlálásnál ne vallja magát magyarnak, mert Magyarországon nagy zsidóüldözés van, A komáromi zsidó hitközség már másnap publikálta a következő határozatát (olvassa): »Mi nem kérünk és nem fogadunk el leckét abban, hogy milyen magyarok legyünk. A mi komáromi zsidó templomunk 48 hősi halottat mutat fel márványlapján. Ez a márványlap a mi vitézi székünk. Az ízléstelen, átlátszó tendenciájú plakátot visszautasítjuk. Mi, akik zsidó vallásúak vagyunk, tudjuk, hogy mi a kötelességünk a népszámlálásnál.« (Fábián Béla: Ezt a eseih uralom alatt írták!) Igen, a cseh uralom alatt. (Buchinger Manó: Itt meg uszítanak! — Rátz Kálmán: Es a tavalyi augusztusi szavazás Komáromban? Külön zsidó listát állítottak! — Fábián Béla: Az mindig volt, de a legtöbben leszavaztak a magyar listára! — Zaj a bad- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy e témakör befejezéséül még egyszer idézem Vozáry Aladár képviselő úrnak ugyancsak az öslakó-nan megjelent cikkét. (Fábián Béla: Tegnapi azt mondotta Vozáry képviselő úr, hogy nincs senkinek joga ahhoz, hogy az ő szavában kételkedjék!) Mi nem is kételkedünk. (Boczonádi Szabó Imre: Nem is kell! — Rátz Kálmán: Nem baj Boczonádi, azért kibékültök ti a zsidókkal! — Farkas István: Ki bizony!) Elnök: Tessék csendben maradni. Vázsonyi János: Ebben a cikkben a következőket írta (olvassa): »Kik is lehetnének velünk egyek vagy hozzánk közelebb, mint azok a magyar szívű, magyarnyelvű és magyar műveltségű zsidó vallású őslakók, akik hosszú évszázadok jó- és balsorsában, áldásai és^ csapásai során váltak édestestvéreinké. (Fábián Béla: Istenem, azért a »tíz ujj«^ért érdemes volt annyit írni?) Nemzetünk elleni vétek volna kivenni kezünket azok kezéből, akiknek csak a vallásuk más, de a szívük arra & kottára ver, amelyik a mienk.« (Dulin Jenő: Egy kis ellenmondás, az biztos! — Fábián Béla: De senkinek sincs joga kételkedni a képviselő úr szavában!) T. Ház! Valakinek tehát itt nincsen igaza. (Fábián Béla: Két Vozáry van úgy látszik! — Rátz Kálmán: Talán nem azonos! — Fábián Béla: Az egyik munkácsi, a másik pesti!) Még egyre legyen szabad válaszolnom mielőtt ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 317 a témakört befejezem. Vozáry képviselő úr tegnap azt mondotta, hogy a csonkamagyarországi zsidók nem szólították fel a felvidéki zsidó vallású magyarokat a magyarság melletti kitartásra. Hivatkozom arra, hogy a pesti izraelita hitközségnek 1921 június 19-iki közgyűlésén Vázsonyi Vilmos szó szerint a következőket mondotta (olvassa): »Az elszakadt részek zsidó testvéreihez intézzük szózatunkat. Mi kérjük őket, hogy tartsák fenn velünk a szolidaritást, nemcsak a vallásban, mint zsidók, hanem a kultúrában is, mint magyarok. Innen, az ország első zsidó hitközségéből intézzük hozzájuk azt a szózatot, hogy törvényadta jogukkal élve vallják magukat mindenütt magyaroknak, a magyar nemzetiséghez tartozóknak, ne hallgassanak a csábításokra, tartsák fenn velünk, mint magyarokkal is a szolidaritást. Ez legyen a mi •bosszúnk azért az igaztalan vádért, hogy nem vagyunk magyarok.« Ismétlem, valakinek tehát itt nincs igaza. Mindenkinek az objektivitására bízom, hogy ki az, akinek igaza van és ki az, akinek nincs igaza. Természetesen csak arra bízhatom, aki objektíven tud és képes gondolkozni. Ez. a törvényjavaslat például az indokolásában minden, csak nem objektív. Engedtessék 'meg nekem, hogy a törvényjavaslat indokolásának néhány mondatához is megtegyem a magam észrevételét. A fajiság, a vérmítosz, a vándorlási hajlam, a zárt egység, az asszimilálódásra való képtelenség vádjára későbh térek erá, s részben már foglalkoztam velük. A környező államokra vonatkoEzó kérdéssel külön nem kívánok foglalkozni. Több képviselőtársam megállapította már annak az, állításnak tarthatatlanságát, mintha itt egy kétszázmilliós gyűrűről volna szó, ahol mindenütt zsidótörvény van. En csak röviden ismétlem meg, 'hogy sem Lengyelországban nincs még zsidótörvény, sem Jugoszláviában nem is gondoltak soha zsidótörvényre; Komániában revideálták a zsidókérdéstan való álláspontjukat és megszüntették -mindazokat a törvényeket, amelyeket annakidején az antiszemita Goga-kormány csinált; s végül Cseh-Szlovákiában sincs semilyen zsidótörvény és arról tárgyalások sem folynak, csak egyes ballon d'essay-ket röpítettek fel. Nem lehet tehát kétszázmilliós gyűrűre hivatkozni. Még Olaszországra sem lehet »hivatkozni, ahol alig egy ezrelék a zsidó vallású állampolgárok száma, szemben Magyarországgal, ahol Kovács Alajos statisztikája szerint 6 százalék, mások szerint 10 százalék. Olaszországban a kivételek leghatalmasabb skáláját állítják fel, nem egyénileg, hanem ha egy van, az egész családra vonatkoztatva és általában bizonyos koron túl mindenkit egyaránt kivesznek a törvény hatálya alól. Foglalkoznom kell azonban a törvényjavaslat indokolásának azzal a részével, amely a beszivárgásról szól, a beszivárgás elleni védelemről beszél és azt mondja, hogy ide egy állandó bevándorlás, egy álutakon való beszivárgás folyt. Hát ez nem a zsidóknak, hanem a hatóságoknak, a külföldieket ellenőrző országos központi hivatalnak egyszerű megrágalmazása, mert ezek feladata megakadályozni a beszivárgást, nem az én feladatom, én nem vagyok sem szolgabíró, sem csendőr. De arról is beszélek, vájjon igaz-e az a vád, hogy a zsidók sohasem védekeztek a galíciai 47