Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

316 Az ország gyűlés képviselőházának 38 ha a magyar főispán elrendelte, hogy áldozatot kell hozná, ezreseket áldoztak a magyar ügyért. Régen csehszlovák nemzeti párti képviselőket — így többek közt dr. Markovié Gyulát is, Vágújhelyen — ők, a zsidók buktatták ki. Ma a zsidó fiúk otthonaikban gyűléseket tartanak elleniünk, a házak faláról levakarják a zsupán rendeleteit.« Ez volt 1921-ben. 1928 január 20-ikl számában a »Slovensky Vychod« a következőket írja (olvassa): »A magyar kisebbség kérdésével kapcsolatosan rá kell mutatni zsidóságunkra is azért, mert a zsidóság többsége közvetlenül, vagy közvetve támogatja a magyar irredenta törekvéseket a magyar nyelvhez és kultúrához való ragaszkodásával, annak ellenére, hogy közismert tény, hogy éppen a zsidóság van Magyarországon a legnagyobb üldöztetésnek kitéve és az iskolákból kizárva.« Ugyanez az újság 1930 október 26-án azt írja (olvassa): »A zsidókban van a magyar kisebbségnek legfőbb támasza.« »Csak nálunk élnek még mindig a magyar mentalitás révületében.« 1938 tavaszán a szlovák nemzeti liga 188. számú kassai csoportja a »Novosti«-ban, a csehszlovák kormány egyik félhivatalos szlováknyelvű lapjában felhívást tett ikö'zzé, amelyben többek közt a következőket mondta (olvassa): »Meg kell állapítanunk, hogy a mi városainkban a zsidóság ma is nyilvánosan magyarkodik. A zsidóság az a réteg, amely tüntetőleg és következetesen magyarul, vagy ha másként nem megy, németül beszél. Mi ezt már húsz éve kifogásoljuk. De a zsidók állandóan arra hivatkoznak, hogy ez náluk megszokás. Arra számítottunk, hogy a most felnőtt zsidó nemzedék másként fog viselkedni, de íme, az ifjúság is azon dolgozik, hogy a mi városainknak megmaradjon magyar jellege.« Ugyanebben a felhívásban még azt is mondja, hogy (olvassa): »ök azok, akik Szlovenszkóban fenntartják a magyar és néhol a német lapokat, ők támogatják a határon túli tendenciózus magyar irodalmat, ők támogatják a magyar vállalkozásokat, a magyar filmeket és színházakat.« A Rozsnyón megjelenő »Safárikov Kraj« című szlovák: hetilap ugyancsak ilyenirányú támadásokat intéz a zsidóvallású magyarság ellen. Dr. Srobár Lőrinc írja »Osvobodené Slovensko« című könyvében, hogy a hivatalos akták, jelentések és jegyzőkönyvek alapján közölt adatokból (megállapítható, hogy 1918 végen és 1919 elején nemcsak az anyaországhoz most visszakerült területen, hanem a tiszta szlovák vidékeken is majdnem mindenütt zsidó tartalékos tisztek szervezték meg az ellenállást az előnyomuló cseh-szlovák csapatokkal szemben, zsidók szervezték meg a polgárőrségéket és sok esetben fegyverrel teremtettek rendet és védték a magyarság érdekeit. A dr. Hodzsa és dr. Slavik szlovák miniszterek: köré csoportosult centralista szlovákok orgánuma, a »Prx'idy« című szlovák folyóirat 1931. évi 5. számának »Zsidó törekvések körül« című vezéf*ikVében ugyancsak azért támadja a felvidéki zsidóságot, mert az hű maradt a. cikkíró szerint a nem demokratikus és revizionista Magyarországhoz. A »Oemer Malohont« című rimaszombati tót hetilap 1938 április 30-iki vezércikkében a következőket írja (olvassa): »Kik érdeme az. hogy a szlovákiai városok még ma is magyarok? Kié másé volna ez az érdem, ha nem a zsidóké?« ?. ülése 1939 március 10-én, pénteken. A Slovak című hivatalos napilap magyar\ ságukért állandóan támadta a felvidéki zsidó vallású magyarokat. Ugyanezt tette a Slovenská Pravda, a Slovensky Vychod és a Slovensky Dennik. A Slovenská Pravda című Hlinka-párti, tehát kormánypárti lap 1938 október 15-én írja (olvassa): »A zsidók a magyarokért, Magyarországhoz való visszatérésért agitálnak.« Pozsonyról szóló sürgönyében közli (olvassa): »Pozsony, október 21. Slovensko minden sarkából érkező hírek arról számolnak be, hogy a zsidók, akik eddig sem voltak a szlovák nemzeti gondolatnak a hívei, most a szlovák nemzet ellen nyíltan harcba szállnak. Már a hét elején egyes városokban a zsidók megkezdték a szlovákellenes kampányt, a szlovák vidékeknek Magyarországhoz csatolása iránt indítottak ugyanis akciót. Ez a mozgalom, amelyet sok városban a zsidók aláírásgyűjtés formájában is megvalósítanak, már az egész szlovákiai zsidóságban elterjedt.« (Buchinger Manó: Akkor itt miért halandzsáznak állandóan össze-vissza?) T. Ház! Tegnap szólalt fel itt e Házban Vozáry Aladár képviselő úr. Méltóztassanak megengedni, hogy Vozáry Aladár képviselő úrnak idézzem vezércikkét »Az őslakó« 1932 május 29-iki számából, ahol azt írta (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Olvassa): »Emlékezzünk vissza a másfél évvel ezelőtt lezajlott népszámlálásra, amely Munkács magyarságának, magyar életének eddig legszebb és legértékesebb eseménye volt,, Munkácson a zsidó vallásúak nagy tömegei vallották magukat büszkén, bátran, tántoríthatatlanul magyarnak. (Fábián Béla: Az Munkácson volt, ez meg itt van!) Az ő magyarnak maradásuk biztosította Munkácson a 20% -on magasan felüli magyar számarányt. Ha ez nem így történt volna, akkor itt nem lehetett volna meg soha a 20%, melyre joggal oly büszkék vagyunk.« (Rátz Kálmán: Ö is pozitívumokat mondott! — Fábián Béla: De ezt ő írta! — Dulin Jenő: Egy

# kis ellenmondás, az biztos! — Megay Meissner Károly: De 1932ben írta!) A Magyar Revíziós Liga 1934 augusztus 25-én háromnyelvű emlékiratot adott ki. Itt mindjárt válaszolok az egyik vádra, a népszámlálás vádjára, amellyel kapcsolatban Szent-Ivány képviselő úr is elismerte a bizottságban, hogy hiába vallották magukat magyarnak a zsidó vallásúak, a nemzetiséget mindenütt a népszámláló biztosok írták tie úgy, ahogy akarták. A revíziós liga talán eléggé autentikus, méltóztassék tehát megengedni, hogy annak emlékiratát idézem. (Malasits Géza: Itt ma csak Meizler autentikus!) Ez az emlékirat azt írja (olvassa): »A'cseh' népszámlálás ezáltal a magyarok számát körülbelül 65.000 lélekkel apasztota meg. Megállapítjuk azonkívül, hogy.a legtöbb zsidó határozottan és nyiltan vallotta, hogy ők imaeyar nemzetiségűek és magyar anyanyelvűek. Nem használt és megállapítható, iogy az úgynevezett zsidó nemzetiséget azért találták ki a népszámlálók, hogy ezáltal a magyarok lélekszámát csökkentsék.« Más helyen a következőket mondj.a (olvassa): »Az ungvári váro«i tanács zsidó tagjai ünnepélyesen kijelentették, hogy az ő anyanyelvük sem a héber, sem a jiddis-zsargon/hanem a magyar és a leghevesebbén tiltakoztak az ellen, hogy tőlük el akarják venni a magyar anyanyelvei« Ez történt Pozsonyban és Kassán is.