Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
314 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. tulajdonos még a saját gyermeket sem alkalmazhatja. (Fábián Béla: Csak arra vagyok kíváncsi, honnan akarják az adókat megkapni?! Tönkreteszik a gazdasági eletet!) A nagyobb cégeknél, egy-két kivételtől eltekintve, nem új munkaerőkkel szaporítják a létszámot, javítják az arányszámot, hanem elbocsátással csökkentik mind az aranyszamot, mind pedig a létszámot. Ezt még nem is lehet tőlük rossznéven venni, mert ahol a gazdasági élet pang, ahol hatalmas rezsit, súlyos közterheket kell kihoznia az üzletnek, ott, ha nincs munka, ha nincs forgalom, ha mues munkalehetőség, nem alkalmazható több ember. Köztudomású tény, hogy az építkezés úgyszólván teljesen szünetel hónapok ota, amióta ezzel a mérgező kérdéssel telítették meg az eletet (vitéz Kő József: Ez általános jelenség ! — Pinezich István: Dehogy ez az oka! Ilyet ne tessék állítani! - Fábián Béla: De hat mi az oka, az Istenért? — Pinezich István: Nem ez! Szó sincs róla! — Fábián Béla: Miért van Újpesten háromezer iparos kenyér nelkulí — Pinezich István: Ugyan kérem, ne állítsanak ilyet!) Az iparosok azt mondják, hogy ez az oka, ők pedig valamivel többet értenek hozza, mint az urak. (Fábián Béla: Mi az oka, ha nem ez 1 * — Buchinger Manó: Kérdezze meg őket! — Fábián Béla: Újpestre tessék ki3011 Állítom, hogy ez nemcsupán zsidóprobléma. Exisztenciák lógnak a levegőben exisztenciák vannak arra ítélve hogy megéljenek a levegőből. Elfelejtik azt, hogy az üzleti életben egy részvénytársaság akkor is megőrzi ülteiét, ha a részvény más kezekbe kerül, na különben gazdasági helyzete meg nem ingott, de más a helyzet az egyéni cegniel, a magankereskedelmi vállalatnál. Itt döntő a személyi hitel, a személyi megbízhatóság, a családi kapcsolat, az üzletvitel állandósága, a nemzedékről nemzedékre szallo tradíció és még sok más ehhez hasonló követelmény. Elfelejtik azt, hogy a zsidó kereskedő és iparos nemcsak eladó, hanem veyo, fogyasztó is és ez) réteg, ez a munkanélkülivé tett és teendő magánalkalmazotti réteg, mint fogyasztó részben már elesett, részben teljesen el fog esni. Nem veszik tekintetbe, milyen fontos adózási szempontok játszanak itt szerepet, milyen fontos a kincstár szempontja is. Nézzék meg, — ismétlem — máris mennyi üres üzlethelyiség van. Az üres üzlethelyiségek nyomán esni fog a bérházak értéke, ha pedig a bérházak értéke esik, kisebb lesz az államkincstár adóbevétele s ugyanakkor csökkenni fog a nemzeti vagyon értéke is. (Fábián Béla: És nincs akkor építkezés! Ha olcsón lehet házat venni, nem építtet senki!) Az igen t. Ház és az igen t. kormány tagjai is megkapták az Országos Magyar Kereskedelmi . Egyesülés memorandumát. Olvassák el és szívleljék meg azt a hat indítványt, amelyet ez a memorandum előterjeszt. Gondoljanak arra, mi lesz a tömeges cégmegszűnések és munkás-, meg tisztviselőelbocsátások következménye. A szellemi munkások elbocsátása nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi lezüllésre is vezethet. Nőkst belekergetnek a lezüllésbe, férfiakat a bűnbe vagy a kétségbeesésbe. Mindezek pedig bűnsegédként vagy felbujtóként a törvény megalkotóit hívhatják majd maguk mellé a vádlottak padjára. Kérdem, t. Ház: mi legyen azokkal, akik kenyerüket elvesztik? A javaslat e mellett a kérdés mellett vállrándítva megy el. Bojkottról és szalbotázsról mernek beszélni akkor, amikor csodálni kell, hogy a bizonytalanságban^ van üzlet, van üzem, amely e javaslat hatálya alá esik és a ráfizetés, tönkremenés biztos tudatában sem likvidál, hanem pusztán a csodáiban bízva tart ki. Ha most ezek is öszszeroskadnak, akkor a sokezer utcára került zsidó mellett hány keresztény veszti el majd közvetve is a kenyerét? (Fábián Béla: Mindegy az kérem, inkább tíz kereszténynek ne legyen kenyere, mint egy zsidónak legyen, mondják ők!) Ha az, adóbevétel csökken, ha kevesebb lesz &i fogyasztó^ ha kisebb lesz a forgalom, ha mindezt majd az államkincstár is megérzi, nemcsak künn, de ideibenn is romlik majd a pénz, a pengő értéke. Rendesen azt mondják erre az urak feleletül, hogy vállaljuk a felelősséget. De hol lesznek az urak, amikor majd! a bellum omnium contra omnes anarchiája el íog következni? Már pedig ez az út egyenesen elblbe az anarchiába vezet. Sokat beszélnek itt átképzésről. Kérdem, mire képezze át magát valaki, hol az a pálya, ahol elhelyezkedni lehet, hol az a foglalkozási ág, amelyben még felesleges munkahely mutatkozik, hol van az a hivatás, hiszen még koldusságra sem lehet engedélyt kapni. Ilyen pálya nincsen Ugyanakkor, amikor ezt tudják, közben agitálnak az egyke ellen, ami ennek tudatában igen frivol dolog. Vándoroljon ki az, akit itt nincstelenné tesznek? Hogyan vándoroljon ki, hova, miből és miért vándoroljon ki? Ez a kérdés teljességgel megoldhatatlan. Az eddig hatályban lévő kivándorlási törvény tiltotta és büntette azt, aki kivándorlásra csábított, most pedig ebből a bűncselekményből is éppúgy, mint a hitfelekezeti izgatás cselekményéből a kormány mutat példát. (Fábián Béla: Magyar katonákat akarnak ki vándoroltatni!) Kérdem, kiviheti-e valaki a vagyonát? Részben nem engedik meg, hogy kivigye, részben nem is engedhetik meg, mert ha megengednék, akkor összeomlana az államháztartás. S akinek semmije sincs, csak a munkája, hogyan vándoroljon ki, mit vigyen ki? Mit vihet mást, mint a magyar nyelvtudását, hiszen ezeknek a legnagyobb része nem is tud másként beszélni, csak magyarul; mert állítom, hogy a zsidó vallású magyaroknak túlnyomó többsége más nyelven nem beszél, csak magyarul, hogyan tudjon tehát külföldön elhelyezkedni? (Fábián Béla: Inkább azokat küldjék ki, akiknek két hazát adott a végzetük!) Azt hallottam mondani, hogy ezeknek egy útjuk marad: a Duna. Szerintem más útjuk is van. Mindazok, akik kenyerüket vesztik, akifeet kenyerüktől megfosztanak, i akiket megalázni akarnak és sértenek, akiknek családi életét feldúlják és tönkreteszik, menjenek el a kormány tagjaihoz, a Magyar Elet Mozgalom vezetőihez, mondván, hogy segítsenek rajtuk, helyezzék el őket, ők is magyar életet akarnak élni az ősi földön, amelyben őseik nyugszanak, őseik, akiknek síri nyugalmát feldúlják ezek az intézkedéseik. Akkor majd kiderül, kivel találkoznak, felelős államférfiakkal-e vagy felelőtlen demagógokkal. Könnyű a kenyeret kiütni a szájból, csak teremteni, adni nehéz. Könnyű valakit kidobni a munkahelyéről, kikergetni az országból, de nehéz munkaihelyet teremteni a leromboltak helyén. En nem fosok sem most. sem soha semmi körülmények között kivándorolni. Megvárom,
