Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 309 tást tanúsít«. Az egyik oldalon tehát Lenin t és Sztálin, a másik oldalon a polgári mentalitást elvető fasiszta párttitkár, harmadiknak a Virradat 1938. évi december 19-i számában Meizler Károly, aki azt mondja: Nem akarunk semmi Ihumanitást látni — és negyediknek , Eátz Jenő, aki a szegedi Mém.-gyűlésen mondta, hogy »nem szabad szentimentálisnak lenni, és ezért nem tudom megérteni a keresztény magyarok részéről azt a részvétet és feljajdulást sem, amely a zsidók mellett megnyilatkozik.« (Kertész Miklós: Hogy félnek már előre a lelkiismeretfurdalástól!) Elnök: Kérem Kertész képviselő urat, maradjon csendben! Kéthly Anna: T, Képviselőház! Nekem, szocialistának talán nem volna szabad egy középkori legendára hivatkoznom. (Rajniss Ferenc: Dehogy nem!) A legenda szerint, amikor a harmincéves háború egyik nagy hadvezére, Tilly, meghalt és jelentkezett a mennyország kapujánál, Szent Péter azt mondta neki: »Komm' in einer Stunde wieder!« Ez a legenda abból keletkezett, hogy amikor egy kifosztásra, 24 órás szabadrablásra átengedett város vezetői Tillyhez fordultak kegyelemért és irgalomért, ő azt válaszolta a város vezetőinek: »Kommet in einer Stunde wieder!« Én is azt mondom, önök meg fogják érni azt, hogy hallhatják: Komm' in einer Stunde wieder«. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Talán mosolyra derítő, ha annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az ártatlanok üldözése előbb-utóbb megbosszulja magát, csak az a szörnyű sors fenyeget minket, hogy ez a bosszú nem a zsidótörvény szellemi szülőit fogja érni, hanem az ország népességét, annak minden dolgozóját és ennek a veszedelemnek elhárítása végett tiltakozom a törvényjavaslat megszavazása ellen. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Ortutay Jenő. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása hasonlóképpen töröltetik. Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Vázsonyi János. Elnök: Vázsonyi képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások balfelől: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Buchinger Manó: Többségben vagyunk! — Derültség a jobboldalon. — Farkas István: Megadjuk! Többségben vagyunk! Leszavazzuk a kormányt!) Csendet kérek! Szíveskedjék beszédét megkezdeni! Vázsonyi János: T. Ház! Ha körülnézek a teremben, nem a szőnyegen lévő törvényjavaslattal kapcsolatban, de mégis eszembe jut az ótestamentumnak az a része, hogy hány igaz ember találtatik Szodomában. Körülnéztem ebben a teremben reggel 10 órakor, amikor arról volt szó, hogy a nyolcórás üléseket kell megszavazni. A képviselő urak akkor nagy számban voltak jelen a túloldalon, megszavazták a gyorsított munkát, de már a munka végzésében nem veszik ki a részüket. Elnök: Kérem a képviselő urat. szíveskedjék ettől a kritikától tartózkodni és foglalkozKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXTI. zék a szőnyegen lévő javaslattal. (Fábián Béla: Miért? Ez is a szőnyegen van!) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Farkas István: Tessék, kérem, a Ház tanácskozóképességét megállapítani!) Farkas István képviselő urat hasonlóképpen kérem, hogy maradjon csendben! (Farkas István: Kérem a tanácskozóképesség megállapítását a házszabályok szerint!) t Szíveskedjék a beszédét folytatni. Vázsonyi János: T. Ház! Ennek megállapítása után, mielőtt hozzászólnék a törvényjavaslathoz, néhány kérdést kell megismételnem, amelyeket egy cikkemben több, mint két hónappal ezelőtt tettem fel, amikor az úgynevezett második zsidótörvényjavaslatot az igazságügyminiszter úr benyújtotta a képviselőházban. Akkor is kérdeztem és most újból kérdezem, van-e valaki akár ebben a teremben, akár a Házon kívül, aki nemzethűségemben, magyar érzésemben kételkedne és aki erre vonatkozólag bizonyítékot hozhatna fel? (Rajniss Ferenc: Ne személyeskedjék!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! (Fábián Béla (Rajniss Ferenc felé); Azért nem kell kimenni!) Fábián képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Vázsonyi János: Van-e valaki, aki azt állapítaná meg, hogy a partíkularizmust szolgáltam? Van-e valaki, aki azt merné állítani, hogy engem nem mindenkor az építés szándéka vezetett a rombolás szándékával szemben. S hozzá kell tennem még egy kérdést, intézve az igazságügyi államtitkár úrhoz, aki jelen van: hogyan ismert meg engem 1918-ban? T. Ház! Ha mindezekre a kérdésekre a válasz; nem lenne kielégítő, azonnal leülnék, nem beszélnék tovább és nem szólnék hozzá a törvényjavaslathoz. Ha azonban kielégítő ezekre a kérdésekre a válasz, akkor úgy érzem, hogy jogom van szólni. Jogom van szólni nemcsak azért, mert országgyűlési képviselő vagyok, hanem azért is, mert magyar képviselő és magyar ember vagyok, aki nyugodt lelkiismerettel mondhatom azt, ihogy amennyiben az indokolásnak sértő kitételei rám is értendők és vovonatkoztatandók, akkor ez az indokolás velem szemben tudatosan valótlant állít és megrágalmaz. Sajnos, nem vehetek magamnak ezért elégtételt. Ezt az, elégtételt majd a történelem szolgáltatja nekem, amelynek lapjain gyászkeretben jelennek meg majd, egykoron, úgy a ma vitái, mint a ma történései és a ma politikája. T. Ház! Reformkorszakról hallunk állandóan, íme a főreform, a nagy reform, a zsidótörvény. Madách »Oüvilizátor«-a jut eszembe, ahol azt mondja Strom: no lássátok, mi sok dioső reform, de még koránt sincs vége, és válaszol a cselédek kara: Jaj nekünk! (Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Bizony úgy van! Jaj az országnak!) T. Ház! Végighallgattam ennek a javaslatnak bizottsági vitáját az első perctől az utolsóig. Nem szólalhattam fel, mert nem volt jogom szólni, nem lévén az egyesített bizottságoknak tagja. Hallgattam, nem azért, mintha miazodhiista volnék, hanem hallgattam, rcri^t hazájáért aggódó magyar törvényhozó. Erdekeit és érdekel ma is, ki szól 'hozzá e törvényjavaslathoz és hogyan szól hozzá, ki marad távol e javaslatnak tárgyalásától, ki hallgat, holott beszélnie kellene, mert nemcsak a szónak, hanem a hallgatásnak is megvan a maga 46