Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

308 Àz Országgyűlés képviselőházának 380. Erről beszélt volna tegnap Vozáry képviselő úr, mint felvidéki! Ez érdekesebb lett volna! — Zaj. — Elnök csenget.) Beszélnem kellene a gazdasági, a közjogi és szociális meggondolások szempontjából ezekről a kérdésekről. Beszélnem kellene a szakszervezeti kérdésről, amelyre Buchinger, Esztergályos képviselőtársaim már kitértek, ezt a kérdést azonban majd a részletes tár­gyalás alkalmával fogjuk kellőkép megindo­kolni és megvitatni. Csak azt az egyet akarom különösen a szakszervezeti résszel kapcsolatban felemlí­teni, hogy odaátról is megnyugtattak bennün­ket, hogy ez a szakszervezeti rész tulajdon­képpen egy kívülről jövő kívánság honorá­lása. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nos, igen, tudjuk nagyon jól, hogy ez kívülről jövő kí­vánság, a tehetetlen konkurrens követelése, aki nem tudta elérni azt, hogy a munkásokat saját aklába terelje, ennélfogva ilyen kicsi­nyes tyúkszemrelépéssel akar bosszút állani azokon a szakszervezeteken, amelyekbe sem behatolni nem tudott, sem azokat szétforgá­csolni vagy szétmorzsolni, sem a maga tábo­rába átállítani nem tudta. (Farkas István: Nagy bajok lesznek ebből, várjunk csak!) Egyik képviselőtársam Buchinger képvi­selőtársam beszéde alatt, amikor ő a szakszer­vezeti részről beszélt, közbeszólásában azt mondotta, hogy ő nem ismeri a szakszerveze­teket. Mindenesetre ez elegendő ok volt neki arra, hogy pár erőteljes kiszólást engedjen meg magának a szakszervezetek ellen. Tudni­illik ő) tökéletesen objektív marad és tájékozó­dással nem hagyja magát befolyásoltatni eb­ben a kérdésben. Igaz, hogy a többiek is, akik a szakszervezetekről beszélnek, ugyanilyen ob­jektivitással szólnak hozzá a kérdéshez. (Raj­niss Ferenc: Tehát senki sem tud semmit! — Kertész Miklós: Némelyik bevallja, némelyik tagadja, hogy nem. ért hozzá!) T. Képviselőház! En a befejezéshez közele­dem. Rá akarok mutatni végül is, hogy egy nagy világkatasztrófa az, ami kibontakozó­ban van előttünk. Tudom, hogy igen sokan bíznak abban a csodában, abban az általános összeomlásban, amelybe minden gonoszság bele fog fulladni. En szeretném, én kívánnám, én óhajtanám, hogy egy ilyen általános össze­omlás ne jöjjön és valamiféle más módon tud­juk és iparkodjunk megoldani azokat a kér­déseket, amelyek a zsidókérdésinél, az állítóla­gos zsidókérdésnél sokkal jobban szorongat­ják és sanyargatják a magyar életet En azt hiszem, mégis szebb volna, ha azt az átmeneti időt, amíg mégis valami kialakul Európában és az egész világon, a valódi belső bajok eny­hítésére fordítanák, és akár rosszabb, akár jobb kor jön a világra ég a világiban erre a kicsiny Magyarországra is, akkor találjon itt megerősödött ipari és mezőgazdasági népessé­get, amely el tudott helyezkedni s amely a maga munkahelyein meglbecsültetést és anya­giakban is kifejeződő elismerést kapott é mun­kájáért. A belső bajoknak ez az enyhítése nem a zsidótörvémyjavaslattal történhetik, . hanem egy becsületes és tisztességes r választójoggal, egy kiadós szociálpolitikával és — elsősorban kellett volna említenem — egy valódi, egy lé­nyeges és alapos földreformmal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szinte kétségbeejtő az a közöny és az & nemtörődömség, amellyel ezek felett a kérdé­sese 1939 március 10-én, pénteken.' sek felett a zsidókérdés által megszállott tu­datlanok elsiklanak. Keresem néha miért? Es találkozom olyanokkal, akiknél ez lelki defek­tus, egy zsidótól valamikor sérelmet szenved­tek és az egész zsidóságon kell emiatt bosszút államiak. Látjuk a kankurrensre fenekedőket, a zsákmányra lesőket és látjuk közöttük ter­mészetesen azokat, akikről legelőször szóltam beszédem bevezetőjében, akiknek ez a mester­séges köd arravaló, hogy mögöttte seregeiket felvonultassák. (Buchinger Manó: Politikai svindlerek!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, tartózkodjék ilyen kijelentésektől! Kéthly Anna: Tisztelettől kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni! (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Szíveskedjék folytatni. Kéthly Anna: T. Ház! En munkástestvé­reimet védem, amikor ez ellen a javaslat ellen felszólalok, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) azokat, akiket ezzel a javaslattal nemcsak erkölosi pofon ér, hanem akiket gaz­daságilag is romlásba taszítanak. Es ha azt süvítik felém és felénk, hogy zsidókat védünk, akkor azt felelem rá, hogy nem zsidókat, ha­nem üldözötteket védünk. Üldözötteket, akik­nek védelmére az én pártom, az én mozgalmam minden időben felsorakozni kötelességének is­meri. Aki azt hiszi, hogy az ország lakos­ságának 6 százalékát kitevő zsidóság elleni had­járat nem érdemli meg azt a kiállást, annak figyelmébe ajánljuk, hogy a zsidókérdés csak egyik látható és ezek alapján nagyon is ért­hető kiélezése a társadalom mélységében for­rongó problémáknak. Kivándorlással megoldani ezt a kérdést? Először is miből menjenek ki ezek a kisembe­rek, akiknek nincs más vagyonuk, mint a munkájuk? Másodszor hova menjenek, amikor az egész világ azt mondja, hogy mi tartozunk eltartani saját állampolgárainkat? Harmad­szor pedig miért menjenek el, amikor ők szü­letésükkel és eddig végzett munkáikkal jogot szereztek arra, hogy ők ebben az országban éljenek. Nem arra, hogy megtűrjék őket, ha­nem arra, hogy egyenrangú és egyenjogú ál­lampolgárok legyenek. Azokat, akik itt ver­senyt futnak ma a német veszedelemmel, akik megelőzni vélik a német veszedelmet azzal, hogy kifogják az antiszemitizmus túlzóinak vitorláiból a szelet, azokat figyelmeztetem arra, hogy ezen a területen azután valóban nincs megállás. Ezeknek, akik nem akarnak irgalmasságot tanúsítani, figyelmükbe aján­lom azt, hogy az irgalmatlanság valóban a fél és az egész fasizmusok kedvenc jelszava, de ezt a jelszót ők a bolsevizmustól vették, amely szentimentalizmusnak bélyegzi az irgalmat, amely burzsujmentalitásnak jelenti ki azt, ha más ember életével szemben saját életem el­bírálásából indulok ki. Nagyon érdekes, hogy a Magyar Távirati Iroda hivatalosan leadta 1938 december 21-én a következő hírt (olvassa): »Starace miniszter, a fasisztapárt országos titkára kijelentette, hogy a fasiszta fajvédelem gondolatának ér­vényesítésénél nincs helye a részvétnek. A részvét ellentétben áll a fasiszta szellemmel, mert a részvét annak a polgári mentalitásnak ismertetőjele, amellyel szemben a fasiszta for­radalom mindenkor engesztelhetetlen magatar-

Next

/
Thumbnails
Contents