Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380. kas István: A munkanélküliség ellen miért nem! — Antal István: Azt törvénnyel nem lehet leküzdeni! — Vázsonyi János: Inkább nagyobbat csinálnak!) Ez a parasztot és a munkást éppenúgy nyomja, mint ahogyan nyomja a zsidóvallású munkavállalót. Eddig sem a zsidók akadályozták meg a parasztnak és a munkásnak abból az embertelen sorsból való felemelkedését, amelyben ma van, hanem maga a kapitalizmus, annak zsidó vagy keresztény tulajdonosa egyformán és a kapitalizmussal nagyon jól megférő állami adminisztráció, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely a szervezkedést akadályozta. A kapitalizmussal jól megférő magyar uralkodóosztály részéről ma is nagyrészben csak eltanácsolásban van része annak a paraszt- és munkásgyermektfek, aki a hatodik vagy nyolcadik elemin túl is akarja a maga tehetségét érvényesíteni ós az a gazdasági numerus clausus, amely elzárja ezek elől a felemelkedés útját, ma is teljes virágában van. T. Képviselőház! Az a kérdés, hogy «belemen jünk-e a részletekbe. Mindenki módosítást ajánl a törvényjavaslattal kapcsolatban. En a bizottsági tárgyaláson is megmondtam, hogy csak két álláspontot tudok elismerni. Az egyik az, hagy irtsák ki a zsidóságot egészen, legyen igaza a túlzó antiszemita uszításnak, a másik pedig az, — amely emberséges, keresztény és egyedül jogosult — hogy a zsidóság, a zsidóvallásúak számára sem lehet rosszabb munkafeltételeket és elhelyezkedési lehetőségeket biztosítani, mint a másvallásúak és a másfelekezetűek számára. Ha a zsidóság gennygóc, — mint ahogyan Meizler képviselő úr mondotta — akkor miért szabad belőle 6 vagy 12 százalékot meghagyni, hiszen ez szemforgatás? Ha pedig nem gennygóc, akkor miért kell 6 vagy 12 százalékra lecsökkenteni térfoglalásának a lehetőségéti (Buchinger Manó: Miért szahad rn^sris Keszthelyen hitelbe vásárolni a zsidóknál! — Elnök csenget.) Igenis, szükség lenne szociális és gazdaisásri intézkedésekre a harácsolás ellen ... (Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Kéthly Anna: ..-szükség lenne intézkedésekre, rendszabályokra minden vallású harácsoló ellen. Pezsdülő gazdasági életet kell teremteni, hogy a gazdasági élet önmagát sokszorozza mqg és a munkahelyeket meg tudja sokszorozni, nem pedig halott Szolimán okhoz kötni... (Rajniss Ferenc ismételten közbeszól. — Propper Sándor (Rajnis s Ferenc felé): Rossz akusztikája van a teremnek, csak ide hallatszanak a hangok, oda fel nem hallatszik semmi!) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Kéthly Anna: Mondom, pezsgő gazdasági életet kellene teremteni, nem pedig halott Szolimánokhoz kötni a magyar jövendőt, a magyar gazdasági életet. Nekem az a meggyőződésem, hogy minden enyhítés a törvényjavaslaton csak az ellentállást gyengíti és legjobban szeretném, ha ad absurdum vinnék mindazokat az intézkedéseket, amelyek benne vannak, mert az enyhítések nyomán már kialakult egy bizonyos hangulat, amelyet nem akarok és nem tudok elismerni, az a belenyugvás, amely azt mondja: csak én ne legyek közte, nem ba;j, ha a többire nézve akármilyen intézkedések történnek is. Hát csak a kivétel érdemel irgalmat, a megülése 1939 március 10-én, pénteken. 307 maradó ezreket meg lehet rúgni és meg lehet bélyegezni? Aki hűséges volt a vallásához, azt ki lehet közösíteni? Mindenki javítást ajánl, az alap elvetése helyett. A kisebbik rész számára, amely a törvény hatálya^ alatt meg marad, éppen olyan igazságtalanságot és jogfosztást jelent a törvény, mint jelentett volna azokkal szemben, akiket kivesznek ezekkel az enyhítő rendelkezésekkel. Mégis, amikor a részletekről beszélünk, fel kell említenem éppen nekem a hadiözvegyeket, akik most már, korossá válva, rászorultak zsidó gyermekeik eltartására. Az állam adott nekik húsz esztendőn keresztül 5 pengőket havonként és most elveszi a gyermekeiktől a munkaalkalmat, amiből öreg anyjukat eltartani tudnák. A hadi érdemekkel bírók részére itt különféle enyhítések vannak. Kérdem, hogy azon zsidó nők számára, akik a Vörös Kereszt szolgálatában éppen olyan hadi érdemeket szereztek, mint akik a fronton harcoltak, — hiszen tulajdonképpen ők is a fronton voltak — miért nincs felmentés? Miért kell — ahogy erről már Kertész Miklós képviselőtársam beszélt — a tízen aluli cégekre kiterjeszteni oktalan és indokolatlan kegyetlenkedéssel ezt a törvényt, miért kell azokat a kis cégeket is a törvény hatálya alá vonni, amelyek még lámpával sem tudnak a zsidó alkalmazottak helyébe keresztény alkalmazottakat, tisztviselőket kapni? Amikor azonban mindezeket elmondom, el kell mondanom azt is, hogy a békeszerződések VI. címében van egy nagyon érdekes rész, amely azt mondja (olvassa): »Magyarország kötelezi magát, hogy az ország minden egyes lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül, az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja.« Az 58. cikk pedig azt mondja (olvassa): »Minderi magyar állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos.« (Farkas István: Ez törvény!) »Azok a magyar állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik.« Azt mondhatja valaki nekem erre, hogy ezt a békeszerződést ránk kényszerítették és nincs ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki a trianoni békeszerződésnek minden rendelkezését magunkra nézve kötelezőnek elismerné. (Gr. Pálffy-Daun József: A győzők se!) Ne felejtsük el azonban, hogy ez a rész, amelyet itt idéztem, nem csupán egy ránk kényszerített szerződés egy részét képezi, hanem ezek a részek alapjai mindazoknak a követeléseinknek, amelyek idegen impérium alá került magyar testvéreink részére tűrhető és elviselhető elbánást igényelnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ez a lényeges!) Ha nem kisebbség a zsidóság, akkor nincs jogunk kivételes intézkedésekre, ha pedig kisebbség, akkor veszedelmes példa törvénybeiktatni ezeket a kivételeket és példát adni azoknak, akikre ezek a szabályok épolyan kötelezőek, mint reánk, hogy ezeket a szabályokat fel lehet rúgni. (Buchinger Manó:
