Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. két ikertestvér az említett hipotézisben akkor is különböző sajátságokat fog mutatni, ha különböző nemzetek kebelében nőttek fel és másmás nemzetek ideológiája gyakorolt hatást egyéniségük kialakítására. Ezt a gyakorlat is bizonyítja. Egyik francia ismerősöm mondta el nekem nemrégiben, hogy a Németországból Franciaországba emigrált zsidók a francia közönségnek nagyobbára ellenszenvesek, nem azért, mert zsidók, hanem, (Egy hang balfelől: Mert németek!) mert túl sok van bennük abból a porosz mentalitásból, amelynek önmagában bármely értéke is legyen, a franciákat idegenül és ezért kellemetlenül érinti. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ezektől az emigrált zsidóktól Franciaországban rossz néven lyeszik, hogy még ma is, hazájukból való kiüldöztetésük után is, bizonyos hajlandóságot mutatnak arra, hogy a német viszonyokat a franciákkal összehasonlítva kijelentsék, hogy: Nálunk otthon — tudniillik Németországban — ezeket vagy azokat a dolgokat sokkal jobban csinálják. De ugyanennek az ikerpárnak az egyes tagjaiból akkor is különböző egyéniségek fognak fejlődni, ha közülök az egyik városban, a másik falun nő fel, az egyik parasztgyermekekkel, a másik pedig munkásgyermekekkel jár az iskolába. Am a kormány javaslata egyáltalán nem vesz tudomást a környezetnek az egyéniségre gyakorolt hatásáról. Az emberi lelket valami olyan természetes adottságnak tekinti, amely mindern körülmények között ugyanaz marad. A lelkiség kialakulásának ez a primi; tív és nagyon is mehanikus magyarázata teszi csak megérthetővé a javaslatnak azt az álláspontját, hogy mindenki már a világra magával hozza a maga egyéniségét, hogy mindenkinek már születésekor, sőt születése előtt, de még tovább megyek: sok nemzedékkel a születése előtt meg van határozva, hogy hasznos, vagy haszontalan, jó vagy rossz, fegyelmezett vagy izgága, józan vagy hóbortos fia lesz-e hazájának, mert hiszen a javaslat szerint mindez egyedül és kizárólag a fajiságtól függ. Ez a felfogás tudománytalan és tudománytalan, helytelen és igazságtalan fog maradni akkor is, ha azt törvénybe iktatjuk. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha már most azt az álláspontot, amely szerint a zsidósághoz való tartozás egyedül is okul szolgálhat már a mindennapi életben való háttérbe szorításra, már magábanvéve nem tudom elfogadni, még sokkal kevésbbé tudok megbarátkozni azzal, hogy a javaslat a benne foglalt korlátozó intézkedéseket még a vegyes házasságból születtek igen nagy részére is kiterjeszti. Merném állítani, hogy ezek az intézkedések a véletlentől teszik függetlenné iá javaslat tendenciájának elérését, hogy a zsidó faj állítólagos káros hatásai fognak-e később a közéletben érvényesülni, vagy nem fognak ott érvényesülni. Amikor a törvényjavaslat a vegyesházasságokból született egyes egyéneket zsidóknak, másokat pedig nemzsidóknak jelent ki, a legcsekélyebb valószínűség sem szól a mellett, hogy éppen azok fognak zsidóknak bizonyulni, akikben megtalálhatók azok a tulajdonságok, melyek a javaslat szerint állítólag örök érvényességgel megkülönböztetik a zsidót a nemzsidóktól és a legnagyobb mértékben kétes, hegy éppen azok lesznek-e a leendő törvény értelmében keresztények, akikben az úgynevezett árjavonások predominálnak. A javaslat szerint nem lesz például zsidónak tekintendő az, akinek szülei közül az egyik •:••-.• • ••<:. m ülése 1939 március 10-én, pénteken. 295 zsidó ugyan, de 1938 január elseje előtt kötött házasságot, ellenben zsidónak lesz tekintendő, ha szülei későbbi időpontban léptek házasságra. Könnyen meglehet, hogy éppen azokban, akik ilyen módon keresztényeknek lesznek tekintendők, fogunk találni olyan vonásokat, amelyek a javaslat szerint a zsidó fajt jellemzik es azokból fognak ezek a tulajdonságok hiányozni, akik zsidóknak fognak minősülni. , ., A , javaslatnak a vegyesházasságban élő hitvestarsakra és gyermekeikre vonatkozó intézkedései különben is hemzsegnek az igazságtalanságoktól. A javaslat zsidónak minősít gyermekeket, akik születésüktől kezdve valamely keresztény hitfelekezethez tartoztak és annak kebelében nyerték valláserkölcsi nevelesüket és akiktől, miután a zsidósággal semmi kapcsolatuk nincsen, a törvényjavaslat eredeti tormájában való elfogadása esetében egyenesen el akarunk venni minden vallást. A miniszter úr ugyan erre azt mondja, hogy ez nem így van, mert hiszen ők szerinte keresztények maradnak, csak azt nem akarja elismerni, hogy azokat azért már jó magyaroknak is kelljen tekinteni. Tökéletesen igaza van: a kereszténység magában véve tényleg még nem kritériuma a jó magyarnak, de ez nemcsak a zsidókból lett keresztényekre, hanem • az őskeresztényekre is áll. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én kész vagyok helyeselni és támogatni minden olyan intézkedést, amely a jó magyarok számát növeli ebben az országban, csakhogy ezt semmiképpen sem érjük el úgy, hogy faji alapon az egyiktől indokolatlanul megtagadjuk, a másiknak pedig indokolatlanul megadjuk a »jó magyar« jellegét. Akiket ez a javaslat zsidóknak mond és I akiket zsidóságuk miatt fognak munkakörükből kirekeszteni, azokat az egész társadalom j zsidónak fogja tekinteni akkor is, ha nem vei szik el tőlük azt a jogot, hogy keresztény [ templomba járjanak imádkozni. A javaslat te! hát visszakényszerít a zsidóságba olyan férfiakat és nőket, akik évtizedekkel ezelőtt, már | házasságuk megkötésekor áttértek valamely keresztény hitre, csak azért, hogy ne kelben vegyesházasságot kötniök és hogy az ebből a j házasságból születendő gyermekeiket kereszI tény hitben tudják felnevelni. Ezek az intéz! kedések a családi tragédiáknak özönét fogják maguk után vonni. A javaslat szerint nem zsidó az a tűzharcos, aki két kitüntetésben részesült, ellenben zsidó marad az, aki^ esetleg a háború elején el" szenvedett súlyos sérülés miatt már nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy még egy kitüntetést kapjon. (Fábián Béla: Vagy akinek rossz volt az ezredparancsnoka! — Gr. Sigray Antal: Akinek cseh volt a parancsnoka!) Az igazságügyminiszter úr a bizottságban koncedálta is, hogy ebben a tekintetben előfordulhatnak fonákságok, de könnyedén napirendre tért ezek felett a gyakran tragikus esetek felett, (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Kassay Károly: Másokat sújtó fonákságok felett könynyű napirendre térni!) arra való hivatkozással, hogy ez a javaslat kategóriákat állapít meg és kategóriák felállításánál sohasem kerülhetők el egyes esetekben igazságtalanságok. Én azonban nem tudok ilyen könnyedén napirendre térni (Rassay Károly: Ügy van! Végre is emberekről van szó!) a felett a lélekgyilkosság felett, amelyet a javaslatnak ezek az intézkedései igen sok esetben -jelentenek. Ha nem lehet kategóriákat felállítani a nélkül, hogy súlyos igazságtalanságok tömegét kövessük el, abból csak egy következik: az, 44*