Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

296 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 'március 10-én, pénteken. hog-y az egész matéria nem alkalmas arra, hogy kategóriák felállítása útján szabályoztassék. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A javaslat a vegyes házasságban élők vagy vegyes házasságból származó gyermekek részére valóságos Prokrustes-ágy: tisztán a véletlentől függ, hogy ki fér abba bele, vagy hogy melyik családnak kell egyes tagjait levágni, mert nem férnek bele. Vagy ki kell mondani tehát, hogy kereszténynek tekintünk mindenkit, aki valamely keresztény vallásra való áttéréssel bebizonyította, hogy a kereszténységhez akar tartozni és még inkább kereszténynek tekintjük azt, aki születésétől kezdve keresztény hitben nőtt fel vagy pedig, ha már kazuisztikusan akarjuk eldönteni ezeket a kérdéseket, egy olyan fórumot kellene felállítani, amely alkalmas arra, hogy az adott ismérvek alapján elfogulatlanul határozza meg, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem. Én igazságtalannak tartom a jogoknak faji alapon való adagolását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbloldalon.) Kijelentem azonban, hogy ha a javaslatnak idevonatkozó intézkedései fennmaradnak, akkor, meg fogok szavazni minden olyan indítványt, amely megközelíti azt a felfogásomat, hogy zsidónak kell tekinteni mindenkit, aki zsidónak vallja magát és nem zsidónak kell tekinteni azt, aki valamely keresztény hitfelekezethez tartozik. Ha a javaslat védelmezői erre azután azt mondanák, hogy ezzel igen sok esetben igazságtalanság történne az ő álláspontjuk szerint akkor én erre csak azt mondom, hogy ez nem baj és ha vannak, akik ezt mégis bajnak tekintik, azoknak arra kell gondolniok, hogy az az igazságtalanság, amelyet ezen az úton követnek el saját meggyőződésükkel szemben, az sokkal kisebb annál az igazságtalanságnál, amit a javaslatban foglalt kategóriák felállítása jelent és ami miatt ezrek és ezrek fognak szenvedni. T. Képviselőház! Semmiképpen sem tudom elfogadni a javaslatnak ama intézkedéseit, amelyekkel ez a javaslat a zsidóságnak a gazdasági életbe való elhelyezkedését akarja korlátozni. Drozdy igen t. képviselő úr rámutatott arra, hogy a zsidóságnak igen nagy része van a magyar ipar és kereskedelem megteremtésében. Talán tovább ment még nálam is ebben a kérdésben, mert én nem hiszem, hogy ha zsidóság nem lett volna, akkor magyar ipar és magyar kereskedelem nem lett volna, hiszen kétségtelen, hogy valamiképpen létrejött volna, ha talán nem is ugyanazon, nem ugyanolyan formáiban, s talán nem volna a fejlődésnek ugyanezen a fokán; nem azért, mert a zsidók hiányoztak belőle, hanem mert egy sereg zsidó gazdasági tehetség nem tudott volna közreműködni fejlődésének előmozdításában. A legnagyobb mértékben helyesnek tartom azt a törekvést és azt hiszem, mindenki helyesnek tartja, hogy gazdasági életünkben a nemzsidó fiatalság minél nagyobb mértékben találjon elhelyezkedést. Azt hiszem, nemzeti szempontból is elsőrendű fontossága volna annak, ha a tehetséges keresztény egyének nagyobb tömegben tódulnának ezek r felé a gazdasági foglalkozások felé. A gazdasági élet eléggé ruganyos ahhoz, hogy akiben megvan a gazdasági tehetség, a gazdasági alkotóképesség, az mindig képes lesz e téren olyan foglalkozást találni, amely akkor, amikor neki keresetet biztosít, egyúttal az ország gazdasági fejlődését is lényegesen előmozdítja. Hogy hány embert tudunk hivatali pályákon elhelyezni, annak megvannak a maga korlátai, ellenben gazdasági téren a gazdasági alkotóképességgel bíró egyének érvényesülése mondhatnám, semmi határhoz nincs kötve. Mindenkinek módjában van új gazdasági lehetőségeket megnyitni, -— és ez nemcsak teoretikus lehetőség, ez gyakorlati lehetőség — mert mindenki, akiben ezek a tehetségek megvannak, meg is találja az utat ezeknek a tehetségeknek érvényesítésére. Talán szabad hivatkoznom arra, hogy én a magam részéről az életben is mindig szem előtt tartottam azt a nagy érdeket, amely a keresztény társadalmi rétegnek a gazdasági életben való érvényesülését kívánatossá tette. Amikor egyszer néhány évvel ezelőtt egy kizárólag keresztény alkalmazottakat foglalkoztató nagyvállalat megmentése érdekében az én közreműködésemre appellált, pillanatnyi bábozás nélkül összes képességeimet és az életben szerzett szerény erkölcsi tőkémet kockára tettem csak azért, hogy néhány száz keresztény családot megmentsek attól, hogy tönkremenjenek és elveszítve kenyerüket, nyomorba kerüljenek. De határozottan tagadom, hogy az a nemzsidó, aki nálunk gazdasági pályára lépett, minden tehetsége mellett sem tudott volna nálunk érvényesülni, mert az egyszerűen nem igaz. (Bródy Ernő: Igaza van!) Én a keresztény elem gazdasági térfoglalásának megkönnyítésében mindig olyan pluszt láttam, amelynek biztosításával a nemzet gazdasági életét elsőben lehet vinni ahhoz a fokhoz képest, amelyen ma állunk és amellyel népünk örvendetes számszerű szaporodása folytán túlságosan szűkké vált gazdasági ruházatunkat ki tudjuk bővíteni. De nem érjük el ezt a célt, ha ebbe a ruhába a zsidó elem eltávolításával előbb lyukat vágunk és azután ezt akarjuk a keresztény elem bevonásával kitölteni. Hozzáteszem, teljességgel lehetetlennek tartom, hogy a kereskedelemben és iparban működő zsidó elemeket azon a rövid időn belül, amelyet a javaslat e célból megszabb, azonos gazdasági képzettségű keresztény elemekel pótolni tudnánk. Ez korántsem bizalmatlanság a keresztény elem gazdasági képességeivel szemben. Nem sokkal könnyebbnek látnám a gazdasági életben ma működő erőknek másokkal való hirtlen pótlását akkor sem, ha erre a célra zsidó egyéneket is fel lehetne használni, mert azokat, akik esetleg évtizeden keresztül éltek a foglalkozásban, amelyet ma betöltenek és akik megismerték annak minden csinját-binját, ínég ebben az esetben sem tudnók máról-holnapra megfelelő más munkaerőkkel kicserélni. (Rassay Károly: Aki ismeri a gazdasági életet, az tudja, hogy így van!) Nem ismeri a gazdasági életet, aki ezeknek a zsidó alkalmazottaknak keresztény munkaerőkkel való kicserélését ilyen lehetetlenül rövid határidő alatt keresztülvihetőnek tartja. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Eleven vállalatot még nem láttak! — Fábián Béla: A saját erejükből még egy vasat sem kerestek! — Farkas István: A saját erejükből nem!) Hiszen a jól dotált állásokba való elhelyezkedésre irányuló kívánság nem egyértelmű a gazdasági alkotóképességgel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezen a téren csak lépésről-lépésre tudunk előrejutni. Még egy tizenhárompróbás német nem1 zeti szocialista is, akivel külföldön véletlenül